A ruha teszi a patikust?

A ruházat megvéd, öltöztet, azonosít, illetve megmutatja a társadalmi státuszt. Desmond John Morris brit zoológus, etológus, antropológus erről azt írja: lehetetlen úgy ruhát viselni, hogy ne közvetítsünk szociális jeleket. Az emberek azonnal véleményt alkotnak, amint megpillantják a másikat – legyen az akár a tára mögött álló patikus.

Ami a munkahelyi öltözködés jogi vonatkozásait illeti, a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt nagy a szabadsága, ugyanis megjelenésre vonatkozó törvényi elôírás nem létezik. A Munka Törvénykönyvében lefektetett általános szabályok azonban adnak némi keretet és támpontot azoknak is, akik a munkavédelmi elôírásoknak nem kötelesek megfelelni.

A munkavállaló a munkáltató által elôírt helyen és idôben köteles megjelenni, munkára képes állapotban, amely jelenti azt is, hogy ruházata tiszta, rendezett és alkalmas a munkavégzésre. Ez természetesen minden munkakörben mást jelent, míg egy építkezésen elôírás a munkavédelmi bakancs, addig egy üzleti tárgyaláson az öltöny az elvárt. A gyógyszertárban is fontos az olyan ruházat, amely megfelel a munkavédelmi követelményeknek, nem balesetveszélyes, és higiénikus. A munkáltató a mindennapi élethez nem szükséges (speciális színû, anyagú, szabású) formaruhák költségeit fedezi, errôl a felek a munkaszerzôdésben meg is állapodhatnak. A munkáltatónak azonban tiszteletben kell tartania a munkavállaló személyiségi jogait, vagyis olyan ruhaviselésre nem kötelezheti, amely nem szükséges a munkája ellátásához.

Első pillantásra
Az öltözködés befolyásoló hatásáról szóló kutatások sokszor élnek egy egyszerû módszerrel: ugyanannak a modellnek a képét mutatják meg a vizsgálatban résztvevôknek más-más ruhában, és arra kérik ôket, hogy egyszerû jelzôkkel írják le, milyennek találják a fotón szereplô embert. Ismerôsnek, kedvesnek, barátságosnak, megbízhatónak stb. Két társadalmi csoportot ismerünk, amelyek tipikusan a ruházatuk alapján formálnak véleményt a másikról: a tanárok a diákjaikról, illetve a betegek az orvosukról. De az is tény, hogy gyorsabban teljesítünk egy kérést valakinek, aki egyenruhát visel, mint annak, aki nem. Miért lenne ez másképp a gyógyszertárban?
A számos, munkaruhák hatásával foglalkozó tanulmány egyikét az amerikai Pharmacists’ Association publikálta 2005-ben, ebben azt vizsgálták, hogy patikai környezetben mi befolyásolja a betegek elégedettségét: a gyógyszerész ruházata, fehér köpenye vagy a kommunikáció minôsége. Egy ápolt, frissen borotvált férfi gyógyszerészt három különbözô stílusban öltöztették fel: elôször viselt business formalt (inget nyakkendôvel), majd casualt (drapp nadrágot pólóval), illetve informalt (farmert pólóval). Minden ruházatában kétféle kommunikációs sablont próbált ki, az egyik során öt percig megszakítás nélkül beszélt a beteggel, nyílt kérdéseket használt, és empatikus válaszokat adott. A másik esetben „csupán” kielégítô teljesítményt nyújtott, alapinformációkkal látta el a pácienst, nem vett részt túl aktívan a beszélgetésben, és még egy telefon is megzavarta expediálás közben. Ezt a hat helyzetgyakorlatot úgy is megismételték, hogy a gyógyszerész fehér köpenyt viselt, majd a 200 kiszolgált beteg interakcióját feljegyezték.
A kutatók arra jutottak, hogy a munkaruhának akkor van jelentôsége, ha a beteg még nem kapott elég információt a gyógyszerész teljesítményérôl, vagyis az elsô néhány percben, illetve azokban a helyzetekben, amikor csak gyors kiszolgálásra van szükség. Ezekben az esetekben fontos, hogy rendezett, tiszta, ápolt megjelenésû legyen, a ruha szabása azonban mit sem számít. Az eredmények szerint csak a kommunikáció befolyásolta a gyógyszerész megítélést, az alapos expediálás bizalmat és hûséget alakított ki – a ruházatnak, különösen a fehér köpenynek pedig ehhez semmi köze nem volt.

Fehér köpeny
A 19. század végén a sebészek kezdtek fehér köpenyt viselni, amikor a modern orvostudomány úttörôi, például Robert Koch, Louis Pasteur vagy a Semmelweis Ignác rájött, hogy sok esetben a higiénia hiánya okozza a fertôzéseket, amelyekbe pácienseik belehalnak. Egészen addig azt gondolták, a kórokozók a levegôben terjednek, ezért (illetve az elhunytak iránti tiszteletbôl) hosszú, fekete ruhát hordtak, amin nem látszott sem a kosz, sem a vér.
Az orvostudomány fejlôdésével azonban rájöttek, mennyivel praktikusabb a világos viselet, hiszen a fehér textilen jól látszik a piszok, ráadásul olyan természetes anyagból készül, ami kifôzhetô, és ezzel fertôtleníthetô is. A higiénia természetesen a patikákban elengedhetetlen feltétel volt, így az 1950-es években a gyógyszerészek is viselni kezdték a fehér köpenyt. A ruhadarabnak hagyománya lett, viselôjét tisztelet, elismerés övezte, ezért sokan ma is elôszeretettel viselik ezt a szakma szimbólumává vált ruhadarabot.

Higiénia mindenek előtt
A dresszkód fogalma az egészségügyben sem ismeretlen, az alapvetô szabályok hasonlítanak az átlagos munkahelyi öltözködéshez.
A patikai (és egészségügyi) munkaruha esetében fontos, hogy könnyen mosható, fertôtleníthetô legyen, bár nincs meggyôzô bizonyíték arra nézve, hogy az öltözék veszélyt jelentene a fertôzések terjedése szempontjából – a kézfertôtlenítés a döntô a megelôzés kérdésében. Az uniformis otthoni mosása általában engedélyezett, ez azt jelenti, hogy naponta legalább tíz percig 60 fokon kell kimosni, ha nem volt kitéve potenciálisan fertôzô mikroorganizmusoknak vagy testnedveknek. A szárítógép és a vasalás is alkalmas a kórokozók eltávolítására, illetve a ruha fertôtlenítésére.

Színesedik a világ
A patikai öltözködés tekintetében a spektrum egyik végén a fehér köpenyes egészségügyi személyzet áll, ez a munkaruha tekintélyt kölcsönöz viselôjének. A fehér köpenyen túl természetesen számos lehetôség létezik, a napjainkban bevett egészségügyi színek a fehér, a kék, a zöld, esetleg rózsaszín.
A színes, intelligens anyagokból készült munkaruhák ma már könnyen kezelhetôk, sokan mégis – talán hagyománytiszteletbôl – ragaszkodnak a fehérhez. A régen oly kedvelt, és praktikusnak tartott fehér köpeny ma már viszonylag ritkán bukkan fel, ez pedig a társadalmi változásokat is mutatja: manapság sokkal nyitottabb, elfogadóbb kultúrába élünk, amely kevésbé hierarchikus és tekintély-
elvû. A fehér köpeny nem minden esetben sugallja viselôje hozzáértését, a régies stílus megfélemlíti a betegeket, és megnehezíti a kommunikációt. Ezt a jelenséget egyébként az orvostudomány jól ismeri, fehér köpenyes szindrómának hívják, amikor a beteg az irreális szorongás miatt magas vérnyomást produkál a rendelôben.

Vizuális marketing
A patika tulajdonosa természetesen javasolhat (és javasol is) marketing szempontból elônyös, vonzó egyenruhát alkalmazottainak, ahogy teszi ezt például a brit drogéria és patika, a Superdrug Stores. Munkatársaik a cég logójával ellátott pólót viselik fekete szoknyával vagy nadrággal. Ezzel nem titkolt céljuk az, hogy megkülönböztessék és jól felismerhetôvé tegyék az ott dolgozókat, de szeretnék, hogy a betegek megközelíthetônek találják ôket, és merjenek kérdezni.
A konzervatívabb gyógyszertárvezetôk túlságosan informálisnak találják a pólót, és ha nem is ragaszkodnak a fehér köpenyhez, mindenképpen az egészségügyi formaruhák közül szeretnek válogatni: egy fehér tunika narancs gallérral sugallja a professzionalizmust, de szabása miatt mégsem riasztó.
A formaruha a patika arculatának egyik része, a jól bevált vizuális elemek egyike. A gyógyszertár személyzete egységes ruházatban jelenik meg, így hovatartozásuk és esetleg funkciójuk egyértelmûen azonosítható. Jelentôsége az egységes összkép kialakításában van, a cég profizmusát mutatja, ezért mindenképp célszerû alkalmazni.
DPA

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>