„Az Alzheimer-kór elleni szer a gyógyszerkutatás Szent Grálja”

Interjú a Nemzeti Agykutatási Program gyógyszerkutatási igazgatójával

Tudományterület ekkora kormánytámogatást még soha nem kapott Magyarországon, mint a tavasszal aláírt Nemzeti Agykutatási Program (NAP), amely négy év alatt 12 milliárddal ösztönzi a központi idegrendszert célzó kutatásokat, ezen belül a központi idegrendszeri betegségek gyógyszeres kezelését. A gyógyszerkutatás várható eredményeiről kérdezem Szombathelyi Zsoltot, a NAP gyógyszerkutatási pillérének igazgatóját.

Szombathelyi Zsolt
kutatási igazgató
A Semmelweis Orvostudományi Egye­temen végzett 1981-ben, általános orvosként.
1981-től dolgozik a Richterben gyógyszerkutatóként. 1992-93 között a Magyar Nagykövetség Kereskedelmi Kirendelt­ségén Tokióban a magyar-japán gyógyszeripari K+F kapcsolatok felelőse volt.
1993-98 között a Medimpex Japán kereskedelmi vállalatot vezette, ugyancsak Tokióban. 1998-ban tért haza Japánból és vette át a Farmakológiai kutatás vezetését. 2000-től a Társaság kutatási igazgatója.
Felesége iparművész, japán lakktechnikákkal foglalkozik, két fia számítástechnikát tanul.

Marketingpirula: Nem véletlenül lett a NAP projekt gyógyszerkutatási igazgatója Szombathelyi Zsolt, a Richter Gedeon Gyógyszergyár kutatási igazgatója.

Szombathelyi Zsolt: Bizonyára több szempont is szerepet játszott abban, hogy én kaptam a megbízást. A Richter kutatásainak többsége a központi idegrendszerre irányul, tehát ez jól illeszkedik a NAP-hoz. Másrészt másik ilyen volumenű gyógyszerkutató bázis nincs Magyarországon, harmadrészt a konzorciumban résztvevőkkel: a KOKI-val, a Semmelweis Egyetemmel, a szegedi és a pécsi egyetemekkel és a többi partnerrel nekünk már korábbról jól működő a kapcsolatunk.

MP: A korábbi kutatásokat folytatják koncentráltan ebben a projektben, vagy új kutatásokat is elindítanak?

SZ. ZS.: A NAP-ban nyilvánvalóan megjelennek a korábbi eredmények, hiszen senki sem tekinthet el attól, amit eddig véghezvitt, amiben a szakértelmét  kamatoztatta.
A Richter a kognitív funkciókat javító gyógyszerkutatással vesz részt a programban, és valóban, a demencia és az Alzheimer-kór kutatásában mi már nem számítunk kezdőknek. Ugyanakkor ezen a nagy területen belül igyekszünk olyan új megközelítéseket találni amelyek a pályázatban unikálisak lesznek.

MP: Publikus, hogy melyek ezek az unikális területek, vagy ebben a szakaszban még nagy a titkolózás?

SZ. ZS.: A Richter világviszonylatban túl kicsi cég ahhoz, hogy a kutatásnak ebben a kezdeti szakaszában titkolózzon. Dollár-százmilliókról beszélünk, amikor egy gyógyszer fejlesztéséről esik szó. Nem szégyen bevallani azt, hogy a Richter erőforrásain ez jócskán túltesz. Ha pedig nem tudunk egy programot mi magunk végigvinni, akkor partnerek kellenek. Titkolózással pedig nem lehet partnereket szerezni. A Richter kutatásainak fókuszában a központi idegrendszeri betegségek állnak, azon belül is négy fő terület: a demencia, az autizmus, a krónikus migrén (vagy migrén profilaxis) és a központi idegrendszeri eredetű obezitásnak az indikációja. A tudományos közélet rendszeresen értesül a publikált az eredményekről, időről
időre mi is megjelenünk közleményekkel.

• Európában a lakosság egyharmada az ideg- vagy elmebetegség különböző fokozataiban szenved

• Magyarországon körülbelül egymillió migrénes él

• Itthon évente negyvenezer ember kap agyvérzést, s ebből 18 ezer meghal

• 100-150 ezer epilepsziás van az or­szágban

• Szklerózis multiplexben kétezren

• Parkinson-kórtól pedig 18 ezren szenvednek

• A WHO szerint 2020-30-ban a legsúlyosabb betegségek a depresszióból és szorongásból kialakuló betegségek lesznek.

MP: A gyógyszerkutatás hatalmas üzlet az egész világban. De a valódi kérdés, hogy a sok ráfordított dollármilliárd milyen hasznot hoz a társadalom számára?

SZ. ZS.: Az óriási pénzbefektetések ellenére nagyon sok gyógyszerkutatási program végződik sikertelenül a világban. Akadnak olyan területek, ahol jobb a sikerarány, vannak, ahol rosszabbak, és ez általában attól függ, hogy mennyire értjük azt a bizonyos betegséget. A központi idegrendszer a legkevésbé érthető terület, tehát itt a magas fázisú klinikai programok sikertelenségi rátája igen magas. Az időskori szellemi hanyatlást – amely 65-70 éves korban kezdődik – rendkívül rosszul modellezik az eddig használt számítógépes, sejtes vagy állatkísérletes modellek. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy az eddigi modelleket továbbfejlesszük, és humán relevánssá tegyük.

MP: A dollármilliárdokhoz képest mire elég a kormány által elkülönített 12 milliárd forint, azaz körülbelül 513 millió dollár, amely négy évre szól?

SZ. ZS.: Semmiképpen sem arra, hogy egy gyógyszert teljesen kifejlesszünk! Hasonló programot indított egyébként az Európai Unió European Brain Project néven, és az Obama-adminisztráció is (Brain Initiative). Mindkét kutatási program abból a felismerésből fakad, hogy a központi idegrendszer senyvesztő, egész életen át tartó betegségei egyre nagyobb terhet rónak a társadalomra. A várható élettartam növekedésével nő például az Alzheimer-kórban szenvedők száma. Felfedező kutatásokon alapuló új terápiákkal és megelőzéssel csökkenthetőek az agyműködés rendellenességei, továbblépve pedig a velük járó össztársadalmi költségek. Európában mi tudtuk legelőször elindítani ezt a programot, s ez előnyt jelenthet, akár világviszonylatban is. Habár a 10-10 évre tervezett uniós és amerikai programban is nagyságrendekkel nagyobb pénzek vannak, ezt ellensúlyozni lehet azzal, hogy mi csak bizonyos területekre fókuszálunk, és egy szűk területen a NAP eredményes lehet.

MP: A gyógyszeripar ezek szerint igyekszik követni a társadalmi igényeket, amikor a fejlett országok számára nagy terhet jelentő központi idegrendszeri problémák kutatására mozgósítja az energiáit.

SZ. ZS.: A társadalom számára elérhető gyógyszer nem egyszerűen egy árucikk. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszeripar követi és leképezi a társadalmi trendeket. A fejlett országokban jelentősen megnőtt a várható élettartam és ezzel tömegesen megjelennek az időskori betegségek. A mi küldetésünk nem az, hogy ezt a várható élettartamot minél tovább nyújtsuk, hanem az, hogy minőségi életet biztosítsunk az emberek számára. Ebben van számunkra a komoly kihívás, a társadalmi felelősségvállalás, jóllehet természetesen vannak üzleti szempontok is.

MP: És meddig jutnak el négy év alatt? Mivel lenne elégedett?

SZ. ZS.: Amikor gyógyszerkutatásról beszélgetünk, és ezek a hatalmas összegek szóba kerülnek, akkor óhatatlanul a klinikai programok felé sodródik a figyelem. Érthető, hisz ott már a betegek gyógyulása vizsgálható, mindenki erre kíváncsi. Ráadásul a preklinikai kutatások költsége 5 százalék, a klinikai és az ezzel kapcsolatos kutatásoké 95 százalék. Csakhogy a gyógyszerré válás folyamatában az egész építmény ezen az 5 százalékon múlik, nevezetesen azon, hogy milyen gyógyszercélpontot azonosítok be, hogy ezt milyen molekulával, milyen gyógyszerjelölt anyaggal próbálom megszólítani. Ha én ebben tévedek, és rosszul választom meg a molekuláris célpontot, akkor hiába építem rá a rendkívül drága klinikai programot, az óhatatlanul a szemétkosárban végzi, és minél gyorsabban kerül a szemétkosárba, annál jobb, hiszen rosszak az alapok.
Ettől a négy évtől azt várom, hogy a magyar idegtudomány meghatározó személyiségeit és intézeteit mozgósító agykutatási program révén a molekuláris megközelítések – beleértve a vegyületeket, amelyeket az adott gyógyszercélpontokhoz kötünk – relevánsabbak legyenek, és kibírják azt a nehéz utat, ami végül a klinikákon keresztül a hatékony gyógyszerhez vezet. Ha ezt el tudjuk érni, és azt tudjuk mondani, hogy validáltabbak a célpontjaink, akkor az óriási lépés lesz.

MP: Használ a NAP-nak a nagy médiafigyelem?

SZ. ZS.: Az ipari és az akadémiai kutatásnak más-más a nézőpontja. Az utóbbi publikációorientált, az ipar a termékben érdekelt. A korai stádiumban még minden a szakmai nyilvánosság előtt zajlik, de aztán van egy fontos szakasz, amikor a nyilvánosságot kizárva nekünk kell az eredményeket értékelni, és elkészíteni  a szabadalmat. Az ilyen projekt – amely nagy figyelmet kap, és nemcsak most, hanem négy év múlva is ott kell állnunk egymás mellett a sajtótájékoztatón – alkalmas lehet arra, hogy a különböző nézőpontokat összehangolja.

MP: Ha minden a terveik szerint alakul, akkor elképzelhető, hogy belátható időn belül megtalálják az Alzheimer-betegség gyógyszerét?

SZ. ZS.: A világ gyógyszeripara óriási erővel dolgozik ezen a problémán, de egyenlőre hatalmas összegekért aratunk hatalmas kudarcokat. Továbbra is az a gond, hogy nem értjük kellő mélységben a betegséget, nem ismerjük azokat a kórfolyamatokat, amelyek a betegség hátterében állnak. De hogy valami eredmény lesz, az nem kérdés.
Egy kis lépéssel is elégedettek lehetünk, ha lassítjuk a progressziót, azaz a kognitív hanyatlás ugyan bekövetkezik, de jóval lassabban. Ebben az esetben máris nyertünk a betegek számára 5-10 évnyi jó életminőséget. A nagy álom természetesen az, hogy a patomechanizmust olyan ponton fogjuk meg, ahol az megállítható vagy visszafordítható. Ez bizony elég nehéz ügy.

MP: Annak mi a realitása, hogy ez a nagy álom magyar kutatók munkájának az eredménye lesz?

SZ. ZS.: A Richter bizonyította már azt, hogy képes végigmenni ezen az úton. Éppen ezekben a hónapokban jutottunk el oda, hogy az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) törzskönyvezési eljárást folytat a Cariprazine készítményünkkel. Az amerikai hatóság 2013 végén elismerte, hogy a Richterben fejlesztett gyógyszer egyértelműen hatásos mind a skizofrénia, mind pedig a mániás bipoláris betegség indikációiban. Végigcsináltuk az alapkutatást, a preklinikai, majd a klinikai szakaszt, amerikai és japán partnereinkkel együtt. Ezt kell csak megismételni! Persze könnyű ezt mondani, de roppant izzasztó folyamat vár ránk. Ennek ellenére mégiscsak azt gondolom, hogy van rá esély. Magyarországon az idegtudományi háttér igen jó, és ha egy ígéretes programmal ipari partnert tudunk találni, akkor minden lehetséges, legalábbis a tüneti terápia vonatkozásában. Az alapbetegséget befolyásoló terápiás megközelítés azonban egyelőre mindenkinek magas, és vakmerőség lenne ezt célul tűznünk.
Az Alzheimer-kór elleni szer a gyógyszerkutatás Szent Grálja, és mi megtettük az első lépést: ott ülünk már a kerekasztal lovagjai között.

Kertész Éva