Újabb patikával ismerkedhetnek meg, ami biztosan tartogat néhány meglepetést az Olvasó számára. A sikeres működésnek ebben az esetben két „kovácsa” van: anya és lánya. A titkuk látszólag egyszerű: nyitottak az újra, a változásra.
Budapest egyik messzi külvárosába tartok, a Cédrus Patikát keresem, ahol minden jel arra mutat, hogy két generáció: Janca Tiborné Ilona és lánya, Janca Tímea közös munkájából formálódik a jövő patikája. A helyi egészségügyi központ, ahol a szaktudás találkozik korunk kommunikációs lehetőségeivel és a mosollyal. A pesterzsébeti patikát Ilona 23 évvel ezelőtt nyitotta meg a családi házukban, ott, ahol a Janca dédszülők még fűszerüzletet működtettek valamikor a múlt század elején. A családi házas környéken jól ismerik őket, bár az utcában nincs buszmegálló, sokan messzebbről is elsétálnak ide, mert a betegek itt mindig megtalálják azt, amit keresnek.
Pirulatrend: Amikor az interjú időpontját egyeztettük, még nem tudták, hogy Ilona az Év Gyógyszerésze pályázat díjazottja lesz. Gratulálok! Milyen témával indult?
Janca Tiborné, Ilona: Köszönöm! Valóban nagy megtiszteltetés, hogy a szakma bizalmát élvezhetem. Pályázatunk arról szólt, hogy itt a patikában milyen módon tudunk segíteni azoknak, akik le akarnak szokni a dohányzásról.
Pirulatrend: Hogyan lehetett erről megkérdezni a betegeket?
Janca Tímea: Száz kérdőívet töltettünk ki a betegekkel és azokat dolgoztuk fel. Finoman megszólítottuk őket és megkértük, hogy válaszoljanak a kérdéseinkre. Aki már leszokott, annál arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen módszerrel tették. Az aktív dohányosoktól azt kérdeztük, hogy igényt tartanának-e arra, hogy itt a patikában segítsünk nekik a különböző módszerek ismertetésében, az utánkövetésben.
Pirulatrend: A kérdőívek alapján kiderült-e az önök számára, hogy a patikák mit tudnak tenni a leszokás érdekében?
Ilona: Kiderült például az, hogy a dohányosok 60 százaléka nem is hallott arról, hogy mi a COPD, ami kifejezetten a dohányosokat sújtó betegség. És ami számunkra még fontosabb, egyértelművé vált, hogy a betegek örömmel vennék igénybe a gyógyszerész segítségét. Igény tehát lenne a mi vásárlóink részéről, viszont nem hallgathatjuk el, hogy ha holnap idejönne egy betegünk és a segítségünket kérné, zavarba jönnénk. A patikák ugyanis addig nem tudnak a dohányzásról való leszoktatásba bekapcsolódni, ameddig nem áll rendelkezésünkre a szakmai protokoll. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a területet be lehetne vonni a gyógyszerészi gondozásba, hasonlóan például a vércukor programhoz.
Tímea: A legtöbb dohányosnak az akaraterővel van gondja, és már az nagy segítséget jelentene, ha lenne egy fórum, ahol heti rendszerességgel valakitől tanácsot kapna. Arra is jó volt ez a kutatás, hogy le tudjuk mérni, az emberek szívesen fordulnak a patikushoz mindenféle egészségüket érintő kérdésben, mert felismerik, hogy a patika egészségügyi intézmény, ahol szakemberek dolgoznak. Kiderülhetett volna egyébként az is, hogy inkább az orvos vagy egy civil szervezet segítségét igénylik, de nem ez történt.
Pirulatrend: Van arról elképzelésük, hogy mi lesz a tanulmányuk sorsa? Hogy eljut-e a döntéshozókig?
Ilona: Nem tudjuk.
Tímea: …viszont nagyon szívesen bekapcsolódnánk ebbe a munkába, és megosztanánk a tapasztalatainkat a gyógyszerészekkel, általában a szakma szereplőivel.
Pirulatrend: Úgy tűnt nekem, hogy az újdonságokra mindig nyitottak voltak, erről üzen a honlapjuk is.
Ilona: Legfőképpen azóta, amióta megérkezett hozzánk a lányom, Timi. Ő hozta a fiatalos lendületet, a honlapot, az újdonságokat.
Tímea: Friss diplomásként csatlakoztam a csapathoz, ennek már hatodik esztendeje. A hat évemmel egyébként én vagyok itt az egyik legújabb.
Pirulatrend: Ezek szerint önöknél a generációs különbségek kimondottan pozitív eredményeket hoztak: honlapot szerkesztenek, saját közösségi oldaluk van, több csatornán sikeresen kommunikálnak a vásárlóikkal. Hogyan kezdődött?
Tímea: Egyszerűen csak látjuk, tapasztaljuk itt a patikában is, hogy az emberek egyre inkább az internet segítségével tájékozódnak. Persze kérdéses volt, különösen az elején, hogy megéri-e nekünk honlapot készíteni. Jó barátom, Eszter András segített a technikai dolgokban, azt magamtól nem tudtam volna. Az eredmény azonban nem jött mindjárt. Hónapról hónapra láttuk, hogy nő a látogatottságunk, de már legalább két éve csináltuk, amikor egyszer csak észrevettük, hogy egyre több a visszajelzés. Szóval mégis megérte a sok munka! Egy idő után megkérdeztük a vásárlóinkat, hogy hasznosnak tartanák-e a hírlevelet, s miután a többség igent mondott, elindítottuk ezt a szolgáltatásunkat is, majd megjelentünk a Facebookon. Rengeteg ötletem van, hogy mit lehetne még tenni, de azt azért meg kell jegyeznem, hogy mindezt a napi munkám mellett csinálom, annyit, ami belefér.
Pirulatrend: Ilona, bocsásson meg, hogy ezt mondom, de az ön generációja számára a digitális kommunikáció irányába történő nyitás nem is lehetett olyan egyszerű. Mi győzte meg önt?
Ilona: Nyitott voltam az újdonságokra, de fogalmam sem volt, hogyan kellene, hogyan lehetne ezt csinálni. S aztán rájöttünk, hogy a legjobb, ha megkérdezzük erről a betegeinket. Majd ők megmondják, hogy mit szeretnének, s mi ehhez igazodunk. Valójában mi megkínáltuk őket valamivel, és ők igent mondtak. Persze ez csak az alap, nem mindegy, hogy mit és hogyan kommunikálunk.
Pirulatrend: Ezek szerint kézzelfogható hasznuk származik a Timi által bevezetett újításokból?
Ilona: Határozottan! Miközben tájékoztatjuk a betegeket, egyes készítményeket ismertetünk, bemutatjuk az akciós termékeinket is. Egyre jobban beindult az internetes kommunikációnk, ez nekünk is sikerélményt jelent és azt láttuk, hogy nagy értelme van ennek. Ezen aztán felbuzdulva arra gondoltunk, hogy teremtsük meg a webes árusítás lehetőségét. De ezt már nem valósítottuk meg, holott logikusan ez lehetne a következő lépés.
Pirulatrend: És akkor mi az oka annak, hogy a webáruházat nem tudták elindítani?
Tímea: Akit tudtam, mindenkit felkerestem, mindenkinél érdeklődtem a webes árusításról, de kiderült, hogy több év után sem tudjuk, mi az, amit lehet, mi az, amit nem. Például nincs egységes szabályozás arról, hogy honnan kapjuk meg a termékek fotóit és a leírását, amit a webáruházban a vásárló is elér. Egyelőre még mindig az lenne a megoldás, ha egyenként mi magunk tennénk fel a fotókat, ez viszont gigászi munka. Persze az is lehet, hogy mi kopogtatunk rossz ajtókon, de az biztos, hogy ez a jövő.
Ilona: Megkérdeztünk néhány kollégát, aki már működtet webáruházat, de azt mondták, borzalmasan sok munka van vele, és nem éri meg.
Pirulatrend: Ilona, amikor ön volt pályakezdő, akkor miről szólt a patikai élet, mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Ilona: Egy állami patikából jöttem, amikor 23 évvel ezelőtt megnyitottam a családi házunkban a patikát. Mindent a nulláról kellett felépíteni. A szakmában ugyan már eltöltöttem pár évet, de a gazdaságról, a vállalkozás működtetéséről fogalmam sem volt. Azt sem tudtam, hogy mit jelent áfa-körösnek lenni. A legtöbb energiám arra ment, hogy megtanuljak vállalkozónak lenni, de az sem volt könnyű, hogy a környék első magánpatikájaként megküzdjek az ellenem irányuló bizalmatlansággal, a bennünket lejárató, rosszindulatú megjegyzésekkel. Nagy ellenszélben kezdtem dolgozni.
Tímea: Látva anyukám kezdeti küzdelmeit, nem kevés bizonytalanság volt bennem, hogy akkor én mit teszek le majd az asztalra? Hiszen ők már megcsináltak mindent! Utána rájöttem, hogy az eltelt időszak alatt annyi minden változott, s talán nekem nyitottabb szemem van arra, hogy merre menjünk tovább. Nagyon jó, hogy ő tudja, honnan jöttünk, és ma már jó néhány dolog van itt, ami már hozzám köthető.
Pirulatrend: Véleményük szerint mit kell megtanulnia az új generációnak a patikákról, merre halad a szakma?
Tímea: A mi munkánk egyre kevésbé szól arról, hogy én állok a tára mögött és mechanikus módon kiadom a gyógyszert. A patika minden irányba halad, ami ezen túlmutat. Az egyik szelete a gyógyszerészi gondozás. 
A másik nem kevésbé fontos kihívás, hogy hogyan tudom sikeresen működtetni a vállalkozásomat, hogy nekem profitom legyen, ugyanakkor megtartsam azt a miliőt, amitől ez nem „csak” egy vállalkozás, hanem egészségügyi közeg. Az internetes megjelenés szintén új irány. De számunkra most a legnagyobb feladat a gyógyszertárunk teljes átalakítása. Szeretnénk modernizálni az expediálást egy komissiózó automata segítségével, és ha minden jól megy, tavasszal indul a munka. Először ördögtől való dolognak tartottam, hogy helyettünk egy gép keresi meg és adja ki a gyógyszert, de aztán beláttam, hogy ez által rengeteg időnk felszabadul, és mi a beteggel tudunk foglalkozni.
Pirulatrend: Ezek szerint nem lehet kitenni a pontot, folyamatosan változni kell?
Tímea: Igen, mert formálódik körülöttünk minden: a szakma, a politikai közeg és maguk a betegek is. Hiszen közben felnőtt egy generáció, anyukám név szerint ismeri a betegeket, s gyakran mondja, hogy nemrég még kisgyerek volt, és ma már ő hozza be a gyerekét.
Ilona: Én „megteremtettem” ugyan a gyógyszertárat, de azt életben is kell tartani, és az újítás már Timihez kötődik. Így tud a vállalkozásunk hosszú távon életképes maradni.
Pirulatrend: Ritka élmény, hogy gyógyszerészekkel nem a szakma gondjairól, a szűkülő lehetőségekről tudok beszélgetni. Van tehát kiút a szakma számára?
Tímea: Azt gondolom, mindenhol lehet olyat kitalálni, ami az ottaniakra jellemző. Sokkal jobb arról beszélni, hogy mit lehet még tenni.
Ilona: De egyébként még csak annyi, hogy szeretem ezt a munkát, a lányomnak is azt mondtam, hogy mindig olyan munkát válasszon, amit szeret, mi soha nem befolyásoltuk a döntését. Ő gyógyszerész akart lenni, és ez meg is valósult, így jól tudunk együtt dolgozni. És van egy nagyon egyszerű módszer, ami mindig eredményt hoz: mosolyogjunk és legyünk kedvesek a betegeinkkel!
Kertész Éva
