Minek nevezzelek?

A gyógyszernévadás lehetséges útjai

Ahogy a szülők, úgy a gyógyszeripari vállalatok életében is fontos kérdés, hogy mi legyen a „gyerek”, esetükben a gyógyszer neve. A választást számos tényező befolyásolja: nem mindegy, hogy milyen indikációban alkalmazott készítményről van szó, hogy azonnal szükség van-e az elnevezésre, ahogy az sem, nemzetközi vagy helyi piacra szánják-e a terméket.

A gyógyszerek névadási procedúrája nem egyszerû feladat. A gyártónak sok tényezõt kell mérlegelnie, hiszen fontos, hogy onkológiai termékrõl vagy allergiagyógyszerrõl van-e szó; hogy OTC készítményt vagy kórházi körülmények között alkalmazott intravénás szert kell-e elnevezni; hogy originális vagy generikus-e a termék; hogy azonnal kell-e a név vagy van idõ újonnan megalkotni és védjegyként lajstromoztatni egy nevet; netán az, hogy egyetlen országba szánják-e a készítményt vagy nemzetközi bevezetést terveznek azonos név alatt.
Akármilyen körülmények között születik is egy gyógyszernév, mindenképpen szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Ezek teljesülését hazánkban az OGYÉI biztosítja, amikor a gyógyszer engedélyezése során a gyógyszernevek megválasztásáról szóló útmutatójában foglalt szempontok mentén dönt a név elfogadhatóságáról is. A vonatkozó magyarországi szabályozás értelmében a gyógyszer neve vagy a forgalmazó nevével együtt megadott általánosan használatos név (általában nemzetközi szabadnév/INN), vagy fantázianév lehet.

INN + cégnév
Ez a névadási mód hordozza magában a legkevesebb kockázatot: a vállalatnak nem kell idõt és pénzt szánnia a név megalkotására, sem pedig védjegyoltalom szerzésére, nem áll fenn a név hatósági elutasításának veszélye és nem merülnek fel késõbb sem a névhez/védjegyhez kapcsolódó jogviták (pl. bitorlási per). Az ilyen típusú neveknél kizárt az összetévesztés más gyógyszerekkel, éppen ezért a gyógyszerhatóságok és a WHO is ezt a névadási módot szorgalmazza.
Az orvosok és gyógyszerészek számára nem probléma értelmezni és megjegyezni ezeket a neveket, ellentétben a betegekkel, akik jellemzõen nem ismerik az INN-eket. Az INN + cégnév elõnye, hogy érvényre juthat bennük a vállalat jó híre, vonzereje. Nagy viszont a helyettesítés esélye, hiszen a nagyobb hangsúly mégis a nemzetközi szabadnévre helyezõdik. Elsõsorban a külföldi tulajdonú generikus gyógyszergyáraknál találkozunk nemzetközi szabadnéven engedélyezett gyógyszerekkel; a legismertebb termékek közül példaként hozható a vényköteles Amlodipin TEVA és a Bisoprolol SANDOZ, vagy a recept nélkül kapható Ambroxol TEVA neve.

Fantázianév
A legtöbb gyártó az INN + cégnév típusú nevek kétségtelen elõnyei ellenére mégis a fantázianevek mellett teszi le a voksát, hiszen ezek a gyógyszernevek alkalmasak igazán a versenytársaktól való megkülönböztetésre, nem beszélve arról, hogy használatuk jelentõs marketingelõnnyel jár.
A fantázianevekre értelemszerûen jóval több gyógyszerhatósági megkötés vonatkozik, mint az INN + cégnév típusú nevekre. A legfontosabb ezek közül, hogy a fantázianév nem lehet potenciálisan összetéveszthetõ más gyógyszerkészítmény nevével, sem pedig az általánosan használatos névvel (INN-nel), és nem lehet megtévesztõ a gyógyszer tulajdonságai tekintetében. A fantázianév nem közvetíthet továbbá reklám jellegû üzenetet – ez a megszorítás OTC gyógyszerek esetében viszont nem feltétlenül alkalmazandó: ilyen termékeknél adott esetben elfogadható az is, hogy a gyógyszer elnevezése pozitív jelentést és/vagy informatív üzenetet hordozzon (mint például a RAPIDOPHEN név).
A fantázianevek szinte kivétel nélkül védjegyoltalom alatt állnak, ami – bizonyos korlátokkal – monopoljogot biztosít a jogosultaknak a név használatára, és megkönnyíti a fellépést egy, a gyógyszer nevét bitorló versenytárssal szemben. A védjegyezett fantázianeveknek a gyógyszerhatósági szempontokon túl, a védjegyekkel szemben támasztott követelményeknek is meg kell felelni. Ezek közül kiemelendõ, hogy alkalmasnak kell lenniük a megkülönböztetésre, nem lehetnek pusztán leíró jellegûek. Nem szerezhetõ védjegyoltalom tehát olyan általánosan használatos kifejezésekre, mint például „tabletta” vagy „lázcsillapító”. A magyar védjegyhivatal erre a kritériumra hivatkozva utasította el például az ANTIFLU védjegybejelentést, és kifejtette, hogy a megjelölést látva a fogyasztók kizárólag egy influenzaellenes termékre, és nem a kérelmezõre asszociálnak.

A fantázianevek típusai
A gyártó nevét (vagy annak elemeit) tartalmazó fantázianevek elõnye, hogy – az INN + cégnév típusú nevekhez hasonlóan – a vállalati jó hírnevet ki tudják vetíteni a termékre. Példaként hozható a TAXEGIS, a STADALAX, a MERCKFORMIN vagy a RIGESOFT (utóbbi a Richter Gedeonra utal).
Elõszeretettel választanak a gyógyszercégek „beszélõ” fantázianeveket, amelyek információt hordoznak a termék összetevõjérõl az orvos/gyógyszerész, adott esetben a beteg számára, rendeltetésérõl, használatáról. A gyógyszer hatásmechanizmusára utal például a laikus számára is könnyen megfejthetõ NOACID, NORMAFLORE vagy NASOPAX név. Kevésbé egyértelmû, tudományos megközelítést feltételez az ADACEL vagy a CELSENTRI név – elõbbi azt sugallja, hogy a vakcina acelluláris komponenst tartalmaz, míg utóbbi „elmeséli”, hogy a gyógyszer az emberi sejtet (angolul cell) õrszemként (angolul sentry) védi a HIV vírus bejutásától. A termék hatóanyagának köznapi nevére utal – a betegek által is felismerhetõ módon – a KALDYUM vagy a MAGNEROT fantázianév.
A nemzetközi szabadnévbõl (INN-bõl) képzett fantázianevek „megfejtésénél” már egyértelmû elõnyhöz jutnak a szakemberek, hiszen õk rögtön tudják, hogy az ATORVOX atorvastatint, a DICLAC diclofenacot, a CONTRAMAL pedig tramadolt tartalmaz (utóbbi név ügyes csavarral egyben a gyógyszer fájdalomcsillapító hatására is céloz).

Stigmatizálás kizárva
Külön szót érdemelnek a terápiás területre utaló gyógyszernevek, amelyek az OGYÉI gyógyszernevekrõl szóló útmutatója szerint kerülendõk. Egy ilyen gyógyszernév ugyanis – különösen egyes betegségtípusok, pl. központi idegrendszeri betegségek, vagy szexuális úton terjedõ fertõzések esetében – stigmatizáló hatású lehet. Betegként senki sem örülne, ha minden jelenlévõ hallaná a patikában, hogy éppen „Skizollen” vagy „Szifilor” gyógyszert vált ki (a példák kitalált nevek). A gyógyszertárban (is) kapható, nem gyógyszerként engedélyezett egyéb besorolású termékek esetében azonban kevésbé szigorú szabályok érvényesülnek, így ezek között találhatunk például nõi bajainkra FELFAZYN tablettát, viszketõ rovarcsípésre pedig ANTIVAKARIN krémet.

Közös vonás a „beszélõ”, a gyógyszerrel kapcsolatos jelentést hordozó nevekben, hogy – bár kétségtelen elõnyük, hogy nem kell magyarázni, mire szánja õket a gyártó – kevésbé garantálják az egyediséget és általában szûkebb jogérvényesítési lehetõséget nyújtanak a versenytársakkal szemben, mint egy gyógyszertõl független fantázianév. Az adott hatóanyaghoz kapcsolódó, általánosan ismert jelentésû szóelemek (pl. card, fung, gyn, stb.) ugyanis nem sajátíthatók ki egyetlen gyártó részérõl sem, a versenytársak nem tilthatók el ezek használatától. Így kénytelen megférni egymás mellett például az egyaránt prosztata-problémákra szánt PROSTA-URGENIN, PROSTAMOL UNO, PROSTAZYN és PROSTERID, ahogy az amlodipint tartalmazó AMLIPIN, AMLOBESYL, AMLODEP, AMLODIGAMMA, AMLODIPRESS és AMLOZEK nevek is.

 

Mesterséges nevek
Más a helyzet a gyógyszertõl független fantázianevekkel: ezek tejesen önkényesen megválasztott egyedi elnevezések, így esetleges másolásukat sokkal nehezebben tudják indokolni a versenytársak; védjegyjogi szempontból szélesebb körû jogérvényesítési lehetõséget biztosítanak. A gyógyszertõl független fantázianév lehet mesterségesen megalkotott, jelentés nélküli szó, mint például a ZYLLT, a MERTENIL vagy a TORENDO. Lehet azonban létezõ, de nem gyógyszerészeti kifejezésbõl alkotott fantázianév is, amely szerencsés esetben valamilyen módon asszociálható a készítmény jellemzõivel. Daidalosz és Ikarosz legendája például nemcsak a magyar gépjármûgyártók, hanem a gyógyszeripar névadóit is megihlette: innen eredeztethetõ ugyanis az utazási rosszullét ellen használatos
DAEDALON neve. Szintén hazai példa a ’90-es évekig forgalmazott emésztést segítõ készítmény, a lukulluszi lakomákat idézõ LUKULLIN elnevezése. De nem véletlenül cseng ismerõsen a világ egyik leghíresebb gyógyszere a VIAGRA neve sem, ami a nászutas helyszínként is népszerû Niagara-vízesést juttathatja eszünkbe.

Betegbarát OTC
A leírtakat összegezve, a bemutatott gyógyszernév-típusok és idézett példák jól mutatják, hogy a gyógyszercégek számos út közül választhatnak, amikor nevet keresnek a terméknek. Elsõsorban a vényköteles gyógyszerekhez illenek az INN-bõl képzett gyógyszernevek, míg OTC gyógyszerek esetében szerencsésebb „felhasználóbarát”, a köznyelvihez közelítõ, a betegek által is könnyen megjegyezhetõ nevet választani. Elképzelhetõ, hogy a nemzetközi szabadnéven történõ gyógyszerrendelés a jövõben egyre inkább az INN + cégnév típusú gyógyszerneveket helyezi majd elõtérbe, legalábbis a generikus gyógyszerek esetében – ahogy láttuk, egyes gyártók már ma is elõszeretettel járják ezt az utat.

Az originális gyártóknak viszont különösen megéri – akár független ügynökségek, nyelvészek, piackutatók bevonásával – jól hangzó fantázianevet alkotni, mivel a piaci kizárólagosság idején bevezetett márkanév a szabadalmi oltalom lejártát követõen is jelentõs versenyelõnyt biztosíthat az olcsóbb generikumokkal szemben. De nagyon sok esetben egy generikus gyógyszernek is jó választás a fantázianév, hiszen ebben az esetben sem elhanyagolható a márkanéven történõ bevezetéssel elérhetõ piaci elõny. Meggyõzõdésem ezért, hogy – amennyiben a szabályozási környezet nem mutat majd gyökeresen más irányba – a jövõben sem kell tartani a gyógyszer-fantázianevek népszerûségének drasztikus csökkenésétõl.

Dr. Szentesi Orsolya

*A szerzõ jogász, az Egis Gyógyszergyár Zrt. Iparjogvédelmi osztályán dolgozik védjegyjogi elõadóként. A cikkben szereplõ, nagybetûvel szedett gyógyszernevek többsége Magyarországon oltalom alatt álló lajstromozott védjegy.