A vitaminok hosszú sorában van egy különleges vitamin, amely nem is egy vegyület, hanem legalább kettő, s újabban azt is mondják róla, hogy inkább hormonnak kellene tekinteni, mint vitaminnak. Egy azonban biztos: a D-vitamin szerepe felértékelődött az elmúlt években, amit jól mutat, hogy egyre több monokomponensű készítményben találkozunk vele.
A D-vitamin kifejezés nem egyetlen molekulát, hanem egy vegyületcsoportot fed, amelynek két legjelentôsebb képviselôje a D2- és a D3-vitamin (kolekalciferol és ergokalciferol). Állati szervezetekben a D3-vitamin képzôdik és fordul elô nagyobb mennyiségben, D2-vitamin elôállítására elsôsorban a gombák képesek. A D-vitamin elônyös hatásaival kapcsolatos ismeretek fôként a kolekalciferolra vonatkoznak, s étrend-kiegészítôk elôállítására is jellemzôen ezt az anyagot használják fel.
A csontig hatoló kolekalciferol
A klasszikus értelemben vett vitaminoknak élettani szerepe jól körülhatárolt: ismert, hogy hiányuk milyen tüneteket, elváltozásokat okoz. A D-vitamin esetén a hiánybetegség régóta ismert: az angolkór a régi idôk betegsége, ma már sem a Föld napfényesebb, se ködösebb tájain nem igen szenvednek benne. A csontfejlôdési rendellenességek kialakulásához nemcsak az kellett, hogy a táplálék D-vitaminban szegény legyen, hanem az is, hogy az érintettek bôrét nagyon keveset érje a nap.
A D-vitamin ugyanis egy olyan érdekes vitamin, amelynek szintézisére az ember is képes: napfény hatására a bôrben kolekalciferol képzôdik, ami további átalakulás során nyeri el aktív formáját. Szerepe van a kalcium- és foszfátanyagcserében: mindkét anyagnak növeli a szintjét a vérben (a felszívódás fokozásával és az ürítés mérséklésével) és elôsegíti a kalcium felhasználását a csontokban. A vér kalciumszintjének befolyásolásával az izommûködésre is kedvezôen hat. Mindezen túl hatással van a csontépítésben szerepet játszó sejtek érésére, így érthetôek hiányának következményei.
A normális csontfejlôdés biztosítására régen csukamájolajat adtak a gyerekeknek. Késôbb ennek helyét a D-vitamintartalmú gyógyszerek vették át – újabban azonban egyre több étrend-kiegészítôben is megjelenik a D-vitamin, s ami meglepô, sokszor a gyógyszerekénél nagyobb dózisban.
A D-vitamin alkalmazása
Az étrend-kiegészítôk hatóanyagként alkalmazott D-vitaminokról a fogyasztóknak elmondható ajánlásokat az Európai Unió rendeletben szabályozza az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szakvéleménye alapján. Ezekben az egészségre vonatkozó állításokban tükrözôdik mindaz, amit évtizedeken át a D-vitaminról megtanulhattunk:
❱ szükséges a gyermekek normál csontnövekedéséhez és -fejlôdéséhez,
❱ hozzájárul a fogak egészségnek fenntartásához,
❱ hozzájárul a csontok egészségének fenntartásához,
❱ hozzájárul a vér normál kalciumszintjének fenntartásához,
❱ hozzájárul a kalcium és foszfor normális felszívódásához és hasznosításához,
❱ hozzájárul a normál izommûködés fenntartásához.
A D-vitamin ajánlott napi beviteli referenciaértéke 5 mikrogramm, ami 200 NE-vel egyenlô. Ahhoz, hogy a fent felsorolt, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által megalapozottnak talált és az Európai Bizottság által engedélyezett egészségre vonatkozó állítások szerepelhessenek a termékek csomagolásán, minimálisan a napi beviteli referenciaérték 15 százalékának, vagyis legalább 30 NE-nek megfelelô D-vitamintartalommal kell rendelkezniük.
Egyetlen állítás van, amely esetén legalább 15 mikrogramm, azaz 600 NE D-vitamin jelenléte az elvárás a napi adagban:
❱ hozzájárul az egyensúlyzavar és az izomgyengeség okozta esésveszély kockázatának csökkenéséhez (az elesés 60 éves kor fölött a csonttörés kockázati tényezôje). A fogyasztót tájékoztatni kell arról is, hogy a kedvezô hatás napi 20 mikrogramm (800 NE) D-vitamin valamennyi forrásból történô bevitelével érhetô el.
Vannak olyan állítások, amelyek használatához szintén az alacsonyabb dózislimit tartozik, de amelyek némileg kilógnak a D-vitaminról korábban alkotott képbôl:
❱ hozzájárul az immunrendszer normális mûködéséhez,
❱ hozzájárul a gyermekek immunrendszerének megfelelô mûködéséhez,
❱ szerepe van a sejtosztódásban.
Napfény nélkül
A fenti három állítás már utal arra a változásra, ami a D-vitamin megítélésében történt az utóbbi években. Kutatások rámutattak arra, hogy a kolekalciferolnak a kalciumanyagcsere befolyásolásán, a csontok egészségének fenntartásán túl számos feladata van az élô szervezet szabályozásában. Kiderült, hogy a kórosan alacsony D-vitaminszint nem csak akkor okoz problémát, amikor a csont- vagy izommûködési zavarként manifesztálódik hiánya, hanem akkor is, amikor a hiány még nem ennyire nyilvánvaló. Ilyenkor nem valamilyen könnyen érzékelhetô mûködési zavar jelentkezik, hanem „csupán” fokozódik bizonyos betegségek kialakulásnak kockázata.
Adatok bizonyítják, hogy a hazai lakosság zöme – tudtán kívül – D-vitaminhiányos: egy hazai felmérés szerint a tél végére a magyar emberek 95 százalékánál egyértelmû a hiányállapot. Míg ésszerû napozással akár napi 1500-3000 NE D-vitamin termelôdik a bôrben, az átlagos étrendi bevitel nagyon alacsony: nem éri el a 100 NE-t.
A hazai D-vitaminkonszenzus megállapításai szerint a D-vitaminhiány számos bôrbetegség, autoimmun betegség, szív- és érrendszeri betegség, degeneratív idegrendszeri betegség, daganatos megbetegedés (vastagbél- és emlôrák) rizikófaktora lehet. Alacsony D-vitaminszint esetén nagyobb az esély a cukorbetegség kialakulására. Vesebetegekben, kemoterápiában részesülôkben, terhességben a D-vitaminhiány kialakulásának kockázata fokozott.
A túladagolás veszélye
A D-vitamin a zsíroldékony vitaminok közé tartozik, s mint ilyen, feldúsulhat a szervezetben. Míg korábban inkább a potenciális veszélyességen volt a hangsúly, a jelenlegi megközelítésben a vitaminhiány szerepel a szakmai ajánlások fókuszában. Ez a szemléletváltás tükrözôdik az ajánlott napi beviteli dózisok változásában (növekedésében). A jelenleg érvényes álláspont szerint a túladagolás veszélyeivel csak extrém esetekben kell számolni: a D3-vitamin toxikus adagja hónapokon át adott, napi 10 000 NE felett van, tartós adagjának biztonságos felsô határa felnôtt emberben napi 4000 NE (a napi ajánlott dózis 1500-2000 NE). Ez az érték a D-vitaminkonszenzus dokumentumában szerepel, csakúgy, mint a gyermekek esetén ajánlott napi 400-1000 NE. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet ajánlásában szereplô napi 200 NE (ugyanitt a tolerálható felsô beviteli szint 4000 NE/nap) változóban van: az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a tavaly közzétett szalmai álláspontjában a napi dózis 600 NE-re való emelését tartja indokoltnak. Jelenleg több olyan nagy klinikai vizsgálat van folyamatban, amelyek eredményei feltehetôleg hatással lesznek az ajánlásokra, s még inkább megalapozottabbá teszik a javasolt napi dózisokat.
Csupor Dezsô
A D-vitamin lehetséges mellékhatásai
A D-vitamin fokozza a kalcium és a foszfor felszívódását és ezáltal – nagy dózisban adagolt kalcium- vagy foszfortartamú készítményekkel együtt adva – megnôhet a magas kalcium-vérszint (hiperkalcémia) vagy a magas foszfát-vérszint (hiperfoszfatémia) kialakulásának a kockázata. Ugyancsak a D-vitamin kalcium anyagcserét befolyásoló tulajdonságának tudható be, hogy a D-vitamin bevitel megemelheti a vizelettel ürülô kalcium mennyiségét (hiperkalciúria). Általánosságban elmondható, hogy az adagolási elôírások pontos betartása mellett mellékhatások jelentkezése nem várható.
A MÉKISZ elkötelezett abban, hogy a készítmények kedvezô hatásai teljes körû elfogadottságot nyerjenek és abban is, hogy minél több információt gyûjtsön az esetlegesen elôforduló mellékhatásokról. Aki ilyet észlel, kérjük írja meg a mellekhatas@mekisz.hu címre!
Naprakész ajánlás
A D-vitamin jelentôségét mutatja, hogy hazai és nemzetközi szakmai szervezetek is konszenzuskonferenciákat rendeztek az új felfedezések birtokában az ajánlások megfogalmazására. A hazai konszenzusos ajánlás kiemeli, hogy a D-vitamin elsôdleges forrása a bôrt érô napsugárzás, de a késô ôsztôl kora tavaszig terjedô idôszakban a napsugárzás nem elegendô a szükséges mennyiségû D3-vitamin termeléséhez.
Fontos megállapítás, hogy a szoláriumok UV-A sugárzása nem alkalmas a D3-vitamin képzésre, s sajnos a táplálék alacsony D-vitamintartalma miatt a D-vitamin-ellátottság nem dietetikai kérdés. Bizonyos halak D-vitamin tartalma elég magas ahhoz, hogy rendszeres fogyasztásuk esetén pótolható legyen a napozással ideálisan megtermelhetô D-vitamin mennyiség, de az egyéb élelmiszerek D-vitamin tartalma nagyságrenddel (vagy nagyságrendekkel) alacsonyabb.
