Nőhet a gyógyszerészek szerepe 

Precíziós orvoslás

Már ma is egy sor súlyos betegségre lehet genetikai információk alapján célozva választani terápiát. Nincs messze az az idő sem, amikor az ehhez szükséges vizsgálat kellően olcsó és gyors lesz ahhoz, hogy tömegesen is alkalmazzák. De a hatékonysághoz és a biztonsághoz ez nem feltétlenül elég, nagy szükség lesz a gyógyszerészi szakértelemre is. 

A személyre szabott orvoslás már rég nem ígéret, hanem valóság. A statisztikák szerint az összes gyógyszeripari kutatásfejlesztés egyötöde genetikai alapú. A fej- lesztés alatt lévő rákellenes szereknél 70 százalék a precíziós termékek aránya. Az e kategóriába tartozó bevezetett gyógyszerek száma pedig 62 százalékkal nőtt 2012 óta. Mégis, még messze nem tartunk ott, hogy akár csak a rendelkezésre álló szerek lehetőségeit ki tudjuk használni. Ugyanis az ehhez szükséges vizsgálatok ára, illetve finanszírozása egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy a tömegek is hozzá jussanak. Ám az előbbi rohamtempóban csökken, az utóbbi pedig alighanem csak szabályozói akarat kérdése, s a változását feltehetően a kereslet fogja előbb-utóbb kikényszeríteni. 

Az utópia már összeállt 

Azt azért így is könnyű már elképzelni, hogyan nézne ki optimális esetben az új eszközökkel és módszerekkel végzett, a jelenlegitől gyökeresen eltérő gyógyítás. Az utópia szerint a tudósok majd egymás után megtalálják a súlyos betegségekért felelős genetikai variációkat, így képesek lesznek az e jellemzőket célzó orvosságokat kifejleszteni. Az egészségügyi adatbázisok pedig egyedi információkat tárolnak a páciensek genetikai profiljáról. Így például a betegségekre való hajlamaikról és a különböző hatóanyagokra adott valószínű reakcióikról. Tárolnak adatokat továbbá a releváns környezeti faktoraikról is, mint az anyagi helyzetükről vagy a táplálkozási szokásaikról. A személyekhez kötődő információkhoz a gyógyszerfelíráskor hozzáférhet az orvos, így teljesen a betegre tudja szabni a terápiát. Ezzel magának és a páciensnek időt spórol, mert nem kell holmi próba-szerencse módszerrel megkeresnie a működő szert, és (ugyanezen okból) a finanszírozónak némi költséget is megtakarít. Vége az egy kaptafára gyártott, ezért sokak számára hatástalan orvosságok korának, mindenki szó szerint úgy gyógyul, ahogy csak ő tud. 

Küszöbön a paradigmaváltás 

Ha a valóság belátható időn belül nem is lesz pontosan olyan flott, mint az imént vázolt ügymenet, kétségtelenül paradigmaváltás előtt álluk. Az orvoslás jellege minden várakozás szerint elmozdul a reaktív felől a preventív felé. Ebből pedig az következik, hogy a folyamat jelentős változásokat hoz majd az egészségügy valamennyi szereplőjének. Ez alól nemhogy kivételek lennének a gyógyszerészek, hanem kifejezetten a folyamat nyertesei lehetnek. A személyre szabott gyógyítás lehetőségeit és kihívásait leginkább ismerő szakemberek egyenesen arra számítanak, hogy az új körülmények között felértékelődik a gyógyszerészek funkciója és tudása. Természetesen szükségük lesz új ismeretek elsajátítására is, de cserébe az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kap a szerepük, melyet leginkább úgy lehet leírni, mint egy megbízható tanácsadóét. 

Ésszerű gondolat, hogy mindenekelőtt a gyógyszerészek szakterülete legyen a farmakogenomika, már csak azért is, mert ők tudnak a legtöbbet a gyógyszerekről és a használatukról. Logikusnak tűnik például, hogy a jövőben a kórházak alkalmazzanak legalább egy speciális farmakogenomikai képesítéssel felvértezett klinikai gyógyszerészt, aki konzultál az orvos kollégákkal a kezelésekről – így mozdítva elő a személyre szabott módszerek nemcsak hatékony, de biztonságos használatát. 

Nő a mellékhatás kockázat 

Nem véletlenül emeltük ki ezt a szempontot, ugyanis az egyik legfőbb tényező, amely a szakma hangsúlyos szerepvállalása mellett szól, az a gyógyszerbiztonság kérdése. A stockholmi Quintiles IMS Intézet közelmúltbeli felmérése szerint a precíziós gyógyszerek 41 százalékát súlyos mellékhatások veszélyét tartalmazó figyelmeztetéssel dobják piacra. (Itt olyan mellékhatásokra kell gondolni, mint a hepatoxicitás, a QT-szakasz megnyúlása vagy az anafilaxia.) Ez nagyon magas aránynak tűnik, de ne felejtsük el, hogy a precíziós gyógyszereket jobbára súlyos, folyamatos állapotromlással járó kórképek (nem kizárólag, de jellemzően: különböző ráktípusok) kezelésére fejlesztik ki. Éppen ezért a betegek és a kezelőorvosok felkészültek a kockázatokra, amelyeket a betegség súlyosbodásának megállítása vagy lassítása érdekében, adott esetben vállalniuk kell. Ettől viszont még fontos a páciensek állapotának és gyógyszerszedésének monitorozása. A jó beteg-gyógyszerész kapcsolat segíthet időben felismerni az esetleges mellékhatásokat, vagyis a támogatás minőségén az egész terápia sikere is múlhat. 

Hasonló a helyzet az adherencia kérdésében. Köztudott, hogy a felmérések szerint a betegek együttműködése még a világ legfejlettebb országaiban is csalódást keltő. Sokan hajlamosak minden különösebb ok nélkül, akár egyszerű figyelmetlenségből is eltérni a megszabott terápiától. Mások pedig tudatosan, jobbára bizonytalan forrásból származó információk alapján bírálják felül az orvosi előírásokat. A genetikai információkkal, ha megfelelően tálalják őket, óriási javulást lehet elérni ezen a területen. A Pharmatimes.com által idézett adatok szerint két évvel a terápia megkezdése után átlagosan 38 százalékos az együttműködési arány azon betegek körében, akikről nem született genetikai diagnózis, és nem kevesebb, mint 86 százalék azoknál, akikről készült. 

A patikus lehet a kapocs 

Bár a legmodernebb egészségügyi okoseszközök között több olyan is van, amely az adherencia problémáját hivatott enyhíteni, egy jó ideig még biztosan több múlik azon, hogy a beteg kap-e számára autentikusnak tűnő információt olyan szakemberektől, akikben megbízik. Ezek egyike pedig éppen a patikus lehet. Ebben az értelemben amolyan összekötő kapocsként működhet a klinikai orvoslás és a beteg között. Segíthet megérteni a diagnózist, elmagyarázhatja, hogy hogyan és mire használják fel a genetikai információkat a kezelés kiválasztása során, tehát igazi tanácsadóként viselkedhet. Ehhez megvan a hitelessége, hiszen ő az a szereplő, akit a gyógyszerekkel kapcsolatos szaktudással a leginkább azonosítanak. 

Tudással segíthetik a pácienst 

Hogy az elvárásoknak valóban meg is tudjon felelni, ahhoz persze elengedhetetlen, hogy folyamatosan tisztában legyen a területen elért legfrissebb tudományos eredményekkel. Emellett képes legyen felvilágosítani a betegeket a mellékhatásokról, a különböző gyógyszerek lehetséges egymásra hatásáról, a polifarmácia veszélyeiről vagy a társbetegségekről. Egy konkrét példával élve: az elsősorban görcsoldó hatása miatt epilepszia és hangulatzavarok kezelésében is használt karbamazepin szedése esetén viszonylag magas az immunközvetített súlyos gyógyszerreakciók kockázata. Noha létezik farmakogenomikai teszt a rizikós páciensek kiszűrésére, annak alkalmazása nem túl elterjedt. Ilyen esetben a gyógyszerész figyelmeztetheti a szert kiváltó beteget, hogy a teszt elvégzésével ártalmas mellékhatásoktól kímélheti meg magát. 

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>