OEP-történelem

Végleg elbukott a független társadalombiztosítás szelleme

Ez év december 31-ével megszűnik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az irányítási feladatok az Emmi-hez kerülnek. De hogy valójában mit jelent az OEP lefokozása? Kegyelemdöfés az amúgy is 10 éve vergődő rendszernek, vagy a szakmai önállóság végleges felszámolása, az egészségügy visszavonhatatlan politikai igába hajtása?

Nemzeti alapkezelőként valószínűleg önálló szervezet maradhat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), de ez csak részbeni önállóságot jelent. A valódi irányítási feladatok ugyanis az Emberi Erőforrások Minisztériumához kerülnek. Az egészségügyi ellátások finanszírozásának csak a közvetlen szervezése lesz OEP hatáskör, a pénzbeli kifizetés a kincstár feladata, a működtetés – irányítás pedig a minisztériumba kerül. Vagyis ezzel beverték az utolsó szöget is a jó ideje vergődő hazai egészségbiztosító koporsójába. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár még tett egy kísérletet, hogy a társadalombiztosításban fixálódott egyenlőtlenségeket kvázi helyi ,,csőd-biztosokkal”, azaz a kancellárokkal próbálja kisimítani, valahogy megtartva mégis a szakmai önállóságot, de ez megbukott.

Az biztos: a jelenlegi helyzet szerint megvalósul a totális centralizáció, az állam teljes egészében a kezébe vette az egészségügyi források elosztását, ráadásul – egyelőre – bármiféle garancia nélkül. A kivégzés ugyanis úgy történt meg, hogy pillanatnyilag egyetlen jogszabály, törvény nem beszél átfogóan a társadalombiztosításról, de még olyan garanciákról sem, ami az állampolgárok részére nyújtandó egészségügyi ellátásáról szólna.
Az egészségbiztosító elméletileg kétféle lehet: magán vagy állami szervezet. A tisztán piaci alapú és tisztán állami rendszerek között azonban számos, a két rendszer elemeit vegyítô átmeneti változat létezik. A poszt szocialista országok mindegyike áttért az állami rendszerű a biztosítási alapú rendszerre, ez Magyarországon az 1992-ben született egészségbiztosítási törvénnyel történt meg. Az OEP a hazai társadalombiztosítás csúcsintézménye volt, melynek működéséhez az állam garanciákat ad, biztosítja az állandóságot, kipótolja a költségvetését, van egy kötelezettségvállalása a 18 éven aluliak és a nyugdíjasok ellátására, viszont nem szól bele a szakmai döntésekbe.

Az OEP által kialakított teljesítmény-finanszírozási rendszer korszakos jelentőségű, a HBCS rendszerbe épített – szándékos – hibák viszont a különböző egészségügyi szektorok fejlődését évtizedeken át befolyásolták. Napjaink zűrzavarának egyik oka éppen ebbe a rendszerbe hátulról beépített jutalmazó-büntető szorzók, amely miatt veszteséges a sebészet, a belgyógyászat, a fül-orr-gégészet, de jól működnek a magán-radiológiák és laborok, deformálódott az onkológiai ellátás, vagy jó 10 éve meglódult az invazív kardiológia hihetetlen hazai fejlődése. A HBCS rendszerben egy-egy tevékenység térítése 3 elemből állt: bérköltség, eszköz és anyagköltség, valamint a struktúra közvetlen fenntartási költsége. A bérköltségek általános alul tervezése az egyik oka a hazai hálapénz-rendszer virágzásának, az anyag és eszköz-költség preferált szakmákban történő túltervezése viszont jó néhány szakmai lobbit táplált évtizedeken át. A finanszírozás sohasem követte a területi szükségleteket, illetve az inflációt, vagy a technológiai változásokat.

36222567 - businessman popping out from a book

Az OEP megalakítását követően egészen az ezredfordulóig mégis felszálló ágban volt: folyamatosan kerültek helyi szintre a döntések, megyei, regionális, majd térségi egységek alakultak, hogy a valós szükségletek megjelenhessenek a rendszerben. Igaz: a politika már akkor sem tudta érintetlenül hagyni a működését, akár a kapacitások elosztása, ellátások befogadása, vagy mondjuk a kórházak bezárása is mindig politikai, vagy gazdasági lobbi érdekek mentén történt. Az OEP rendelkezései finanszírozási eszközökkel kormányozták a teljes hazai szakmafejlődést, illetve a területi fejlődéseket. Amit az éppen illetékes miniszter rendeletekkel, telefonokkal, és utasításokkal próbált elérni, azt az OEP a szabályozók állítgatásával lassabban, de sokkal tartósabban és biztosabban érte el. Így főigazgatójának nagyobb operatív hatalma volt, mint az éppen aktuális miniszternek. Aztán a politika egy fokkal szűkebbre húzta a nyakkendőt, az OEP főigazgató posztot politikai és nem szakmai pozíciónak tekintve.

Az OEP autonómiájának felszámolása folyamatosan zajlott, a kórházak államosítása pedig már előszele volt a mostani lépésnek. Persze a folyamat már 2010-ben elindult. A társadalombiztosítást az Alaptörvényben nem nevesítették a szociális biztonság megteremtésének intézményrendszereként. A társadalombiztosítási járulék elnevezése is megváltozott 2012-tôl, „szociális hozzájárulási adó” lett az új megjelölése. Ez döntő elem, a korábbi Alkotmány alapján született alkotmánybírósági határozatok a járulékhoz tulajdonszerű védelmet csatoltak, és ennek alapján közvetlen jogosultságot állapítottak meg az ellátásokra. A felcímkézett adó ezt a tulajdonszerű garanciális elemet nem tartalmazza, azaz nincs direkt kapcsolat a befizetett szociális hozzájárulás és az igénybe vett szolgáltatás között.

Az elmúlt időszakban a tb-alapok önállósága is szépen csendben megszűnt, beolvadtak a költségvetésbe. Várhatóan leginkább a gazdaságpolitikai lehetőségek mentén döntenek majd az egészségügyi forrásokról, vagyis biztosítékok, garanciák nélküli fiskális elvek irányítanak majd. Borúlátók szerint az sem zárható ki, hogy néhány éven át visszafogják a fejlesztéseket, és az innovációt majd a ,,maradékelv” alapján áll fel egy „új rendszer”.

És amit nem tudott uralni a pénztár: az ellátási költségek a 2000-es évek elejére sokkal meredekebben emelkedtek, mint a befolyó járulékok. Ezt a hiányt a költségvetésnek kellett pótolnia, aki ugyanakkor rendre nem fizette be a költségvetés által vállalt járulékokat a 18 év alattiak és a nyugdíjasok után. A költségvetési szemlélet győzött, 2004-ben átmenetileg megszüntették a teljesítmény-finanszírozást, azaz minden ellátásnak a kifizetését, amit elvégeztek az intézmények. A bevezetett TVK rendszer aztán parkoló-pályára tette az OEP-et, egy teljesen más típusú rendszer-működést eredményezve. Az OEP 2010 után leginkább már csak kísérte az eseményeket, segített kidolgozni a működésképtelen Semmelweis tervet és annak a gazdasági-szakmai keretrendszerét. Önállósága jó 10 éve komolyan sérült, minisztériumi főosztállyá degradálódott, 4-5 éve gyakorlatilag megszűnt.
Az utolsó fellángolás a Zombor Gábor alatti megyei kapacitás-kiegyenlítési anyag elkészítése volt, amelyből világosan látszott, hogy a Semmelweis terv soha nem volt reális működési modell. Mivel a megyei kapacitáskiegyenlítés, és az évtizedek óta beépített büntető HBCS-k feloldása is az éves kórházadósság-nagyságát elérő költségvetési forrásokat igényelt volna, Zombor is, OEP főigazgató is ment a süllyesztőbe. Autonómiájának felszámolása viszont folyamatosan zajlott, a kórházak államosítása pedig már előszele volt a mostani lépésnek.
Kun J. Viktória

Az OEP elődje
Az 1891. évi XIV. törvénycikk kötelezôvé tette az ipari és gyári alkalmazottak betegségbiztosítását, és egyben a mai társadalombiztosítási rendszer alapjainak tekinthetô. Ellátásként: orvosi kezelés, gyógyszer, táppénz (legfeljebb 20 hétre) kórházi kezelés, gyermekágyi segély és temetési segély folyósítását tette lehetôvé. A kiadások fedezetét a napi bér után 2-5 százalékos járulékok biztosították.

Európa országaiban különbözô modellek léteznek. Többségében az egészségbiztosítók erôs állami szabályozás alatt álló, különleges jogállású, közösségi szervezetek. Ebbe a kategóriába tartozik Németország, Ausztria, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Centralizált állami rendszer mûködik Angliában és Írországban, ahol az egészségügyi alapbiztosítás állampolgári jogon járó, adóból finanszírozott. Svédország, Finnország, Dánia döntôen állami, (területi alapon) decentralizált egészségbiztosítást mûködtet. A déli országok (Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország) egészségbiztosítása vegyes, csak kisebb részben társadalombiztosítási alapú.

OEP-funkciók 5 tételben
❶ A rendszerváltás önállósította a társadalombiztosítás költségvetését és szervezetét. Megszûnt a teljes foglalkoztatottság, lett munkanélküliség, hajléktalanok, szegénység. A vállalatok minimálisra csökkentették szociális kiadásaikat.
❷ 1990-tôl az Egészségügyi Minisztériumból ismét Népjóléti lett, 1998-ban kettévált Szociális és Családügyi, valamint Egészségügyi Minisztériumra. A szociális igazgatást decentralizálták, megindult a nonprofit szociális szektor újjászervezése, illetve a karitatív társadalmi szervezetek, egyházak mûködése. Az egészségügyi ellátás állami szolgáltatásból 1992-ben kötelezô biztosítássá vált.
❸ 1992-ben Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alapot szétválasztották, önkormányzati alapra helyezték, nem mûködött, az önkormányzatokat megszüntették és az alapot visszaállamosították.
❹ Megjelentek az önkéntes és kötelezô magánnyugdíj pénztárak.
❺ Betegbiztosításban csak munkaviszonyban állók részesülnek automatikusan, emelkedett a járulékterhelés, a munkaadók a jövedelem 34 százalékát, a munkavállalók 10 százalékát fizették. Ezekbôl fedezte, fedezi a társadalombiztosítás az egészségi és öregségi ellátással kapcsolatos kiadásokat.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>