Régi szép idők?

Gyógyszerreklámok anno

Minden gyógyszergyártó célja ugyanaz: segíteni a betegeket a saját készítményeikkel. Az összes marketingkampány erről szólt régen és erről szól ma is, meggyőzni a vásárlót, hogy azt a bizonyos terméket válassza. A kérdés csak az, hogy milyen eszközökkel?

A téma természetesen nem ennyire egyszerû, hiszen a fogyasztók felé történô gyógyszermarketinget erôsen befolyásolják a törvényi szabályozások, illetve a vénykötelesség – mivel érdemes megkeresni közvetlenül a vásárlót, mi tartozik az orvosra?

A gyógyszergyártók szempontjából a fogyasztókhoz szóló reklámok hasznosak, hiszen nemcsak informálnak, de edukálnak is, felvilágosítják használóikat a különbözô hatóanyagokról, hatásmechanizmusokról, betegségekrôl, illetve ösztönzik ôket, hogy szakszerû segítséget kérjenek, ha szükségük van rá, és rendszeresen járjanak szûrôvizsgálatokra. A gyógyszerreklámok kritikusai szerint azonban figyelmen kívül hagyják a páciensek valódi problémáit, sokszor félinformációkkal látják el ôket, és túlzottan hangsúlyozzák a készítmények elônyeit, míg a mellékhatásairól inkább nem beszélnek.

Korabeli minôségellenôrzés
A hagyományos értelemben vett gyógyszermarketing már akkor is létezett, amikor maga a gyógyszergyártás nem éppen ellenôrzött keretek között zajlott. Néhány évszázaddal ezelôtt tulajdonképpen bárki keverhetett kétes eredetû terméket, amelyet szabadalmaztatás után (vagy akár anélkül) forgalmazni is kezdhetett. A hirdetéseit pedig betehette az újságba, vagy kiplakátolhatta: a mágikus szerek gyógyították a kolerát, a diftériát, a hasmenést és a kanyarót is. A vásárlók legnagyobb baja nem is a hatástalan szerre feleslegesen kidobott pénz volt, hanem a gyógyszerek összetétele: rengeteg alkoholt, morfiumot, olykor higanyt és formaldehidet tartalmaztak, amelyek komoly egészségügyi károkat okoztak.

Az 1900-as évek elején az Egyesült Államokban törvényileg szabályozni kezdték a gyógyszergyártást, minôségellenôrzésre, hatóanyag-ismertetésre kötelezték a gyártókat. A hirdetések tartalmával ekkor még nem igazán foglalkoztak, így fordulhatott elô, hogy olyan reklámok jelentek meg, amelyek teljesen félrevezették a vásárlókat, illetve nem létezô hatással ruházták fel a készítményeket. A ma amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal (FDA) néven mûködô szerv nem sokkal késôbb ellenôrizni kezdte a készítményeket, nemcsak azok biztonságosságát kellett bizonyítania a gyártónak, de hatásosságukat, illetve mellékhatásaikat is. Az elmúlt évtizedekben sok változáson ment keresztül az amerikai gyógyszerhirdetések szabályozása, és közben alkalmazkodnia kellett a printen kívül elôször a televízióhoz, majd a digitális világhoz is.

Ősi gyógyítók
Az öreg kontinensen az ókori népeknél a gyógyszerészet összefonódott az orvostudománnyal, a gyógyítók keverték a többé-kevésbé hatásos szereket. Az ókori tanokat felhasználó arab világban már önállósodott a gyógyszerkészítés, a mai patikusok ôsei a vándor gyógynövénykereskedôk lehettek, akik letelepedve megnyitották officináikat. Az arab uralom alól felszabadult Szicíliából és Spanyolországból terjedt el a gyógyszerészet tudománya, amit a szerzetesrendek továbbfejlesztettek. A létrejövô gyógyszertárak tevékenységeit próbálták hatóságilag szabályozni, több-kevesebb sikerrel. Hazánkban a Habsburg uralom idején jelentek meg az elsô, egészségügyre vonatkozó rendeletek, a gyógyszertárak ellenôrzése a Helytartótanács feladata volt. Késôbb a Nagyszombati (késôbb Budai) Egyetem kapta meg ezt a feladatot. A gyógyszerészek a folyamatosan fejleszthetô gyógyszerkönyvekbôl kaptakútmutatást. Az I. Magyar Gyógyszerkönyv 1871-ben jelent meg, ezután volt szükség az engedélyezésre, amellyel az Országos Közegészségi Tanács foglalkozott. Az új gyógyszereket 1907-től volt kötelező bejelenteni, 1927-ben pedig megkezdte mûködését az Országos Közegészségügyi Intézetet, amely nekilátott a gyógyszerek hatósági vizsgálatához.

Csodagyógyír mindenre
Közben a magánfeltalálók gyógyhatású készítményekkel, gyógykenôcsökkel próbáltak betörni a piacra, természetesen a kor jellegzetes betegségeire kínálva gyógyírt: tuberkolózis, fekélyek, ekcéma, kiütés, köhögés, köszvény, skarlát, nemi betegségek stb. Ezek a szerek gyógyszertárakon kívül készültek, neveik hangzatosak voltak, de engedély nélkül kerültek a betegekhez. Ezeket a napi sajtóban mindenféle szabályozás nélkül nyugodtan lehetett reklámozni.

Az „ellenôrzött” gyógyszergyártás a 19. század közepén indult, dr. Wágner Dániel, a gyógyszertárában mûködô laboratóriumában gyártotta a szereket, majd ahogy a vállalkozása növekedett, a Soroksári úton építette fel gyógyszerészeti és mûvegyészeti gyárát, amely alig tíz év alatt tönkrement. Utána dr. Egger Leóés Izidor patikájuk mellett próbálkozott a gyógyszergyártással, de a tudományos kutatáson alapuló gyógyszeripar megteremtése Richter Gedeon nevéhez kötôdik. „Sas” nevû gyógyszertárának laboratóriumában kezdte meg az ipari gyógyszerkészítést. Rájött, hogy termékei akkor vannak a legnagyobb biztonságban, ha szabadalmi oltalmat szerez rájuk, így járt el például az egyik legnépszerûbb készítménye, a Kalmopyrin esetében is. Az ALKA, késôbb Chinoin gyógyszergyár az 1900-as évek elején kezdte meg a mûködését, ahogy a Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár (mai EGIS) is. Az I. világháborúban a gyógyszergyárak megerôsödtek, nemcsak gyógyításra szánt készítményekkel, de harci gázok, „fegyverek” elôállításával is foglalkoztak – a hadimegrendelések olyan hasznot hoztak, amely lehetôvé tette a gyógyszervegyészet fejlesztését. A háború után az import mellett exportra is termeltek, és további gyárak alakultak, ilyen volt például Kabay János Alkaloida Vegyészeti Gyára.

Szabályok között
A gyógyszergyártás iparszerûvé válása megkövetelte, hogy a gyógyszerek reklámozásában is változások történjenek. A ma érvényes szabályozás (2006. évi XCVIII. törvénya biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól) értelmében hazánkban tilos a vényköteles gyógyszerek fogyasztói reklámja, és tiltja a törvény a hatóanyag reklámozását is, amennyiben az a hatóanyag csak egyetlen forgalomban lévô gyógyszerben található meg.

A vény nélkül kapható gyógyszerek, illetve étrend-kiegészítôk reklámozása bizonyos feltételekkelengedélyezett. Fontos, hogy a reklám rendeltetésszerû használatára ösztönözzön, vagy a gyógyszert az alkalmazási elôírás alapján mutassa be. A jogszabályban rögzített figyelmeztetô szöveget minden esetben fel kell tüntetni. A reklám nem tartalmazhat azonban olyan utalást, amely az orvosi vizsgálat, kezelés vagy mûtéti beavatkozás szükségtelenségét vagy mellôzhetôségét állítja, esetleg képzetét kelti. Azt sem érzékeltetheti, hogy a gyógyszer mellékhatások nélküli, vagy biztos gyógyulást ígér. Gyógyszert nem szabad kozmetikumként vagy élelmiszerként feltüntetni, illetve a kórtörténet leírásával sem szabad téves öndiagnózisra utalni. Egészségügyi szakemberek, ismert személyiségek nem ajánlhatnak gyógyszert. Nem szabad arra utalni, hogy a készítmény alkalmazása nélkül az ember egészsége károsul. Ügyelni kell arra is, hogy olyan vény nélkül kapható gyógyszert nem szabad reklámozni, amellyel azonos elnevezésû, de orvosi vényre kiadható gyógyszer is forgalomban van.

Az imént említett szabályozások mellett természetesen merésznek és elavultnak tûnnek a korabeli hirdetések, de egy dolgot nem lehet elvitatni tôlük: rendkívül szórakoztatóak.