Érvek és ellenérvek a vaklicittel kapcsolatban – 1. rész
A múlt év augusztusában bevezetett vaklicit az ellátási lánc valamennyi szereplõje számára bevételkiesést okoz. Az új rendszer egyetlen haszonélvezõje az állam, és esetlegesen a beteg, ha az árváltozást követõen automatikusan olcsóbb készítményre áll át.
Sikertörténetként könyveli el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a vaklicit bevezetését, amivel tavaly gyakorlatilag egy hónap alatt átlagosan húsz százalékkal csökkentették a generikus készítmények árát, az idei évre pedig húszmilliárd forintos megtakarítást tettek lehetõvé a gyógyszerkasszában.
Ütõs hír, különösen egy olyan idõszakban, amikor a kormányzati elõirányzatok az OEP-et bevételeinek növelésére és kiadásainak csökkentésére kényszerítik. Utóbbi egyik eszköze a generikus cégek közötti árlicit, a termelõi árak lenyomása, amelynek során a gyártók, egészen 2011 augusztusáig nyomon követhették egymás árcsökkentési ajánlatait. Onnantól viszont az egészségbiztosító új módszert vezetett be, a vaklicitet, aminek – mint a neve is mutatja – az a lényege, hogy a gyógyszercégek látatlanban tesznek ajánlatot, remélve, hogy készítményük bent marad vagy bekerül a társadalombiztosító által támogatott gyógyszerkörbe.
Referenciatermékké minden hatóanyagcsoportban a legolcsóbb szer válik, az úgynevezett preferált referenciaár-sávba pedig azok a készítmények kerülnek be (és írhatók fel közgyógyellátottaknak is), amelyek ára legfeljebb öt százalékkal magasabb, mint a referenciaterméké. A többi, azonos hatóanyagú gyógyszer 15 százalékkal alacsonyabb támogatást kap, legroszszabb esetben pedig delistázódik.
A módosítástól az árverseny fokozódását, nagyobb megtakarítást és a térítési díjak csökkenését várták. Az elsõ két cél – legalábbis rövid távon – megvalósulni látszik, a harmadikkal kapcsolatban azonban lehetnek fenntartásaink.
Tényleg minden olcsóbb lett?
„Az elsõ vaklicitbe bevont 165 hatóanyag közül 154-nek csökkent az ára, és egynek sem drágult” – adta hírül az OEP. Mint közleményükben jelezték, az új intézkedéssel nemcsak az egészségügyi kassza járt jól, hanem a betegek is: „szinte valamennyi hatóanyag esetében van olyan készítmény, amely a korábbi legolcsóbb szerhez képest 2011. október elseje után még kevesebbe kerül. Ennek köszönhetõen, ha a betegek áttérnek az új referenciatermékekre, éves szinten akár 22 milliárd forintot is megspórolhatnak.” (Ez a megtakarítás egy átlagos, többféle krónikus betegségben szenvedõ páciensre vetítve akár a négyezer forintot is elérheti.)
A vaklicit során összesen 2011 gyógyszer versengett egymással a minél kedvezõbb állami támogatásért. Az OEP egy másik kommünikéjébõl az derül ki, hogy – a fenti állítással szemben – a tavalyi év októberétõl 534 gyógyszerért kevesebbet, 1686 készítményért viszont többet kell fizetni a patikákban. Ezenkívül több száz olyan termék ára is csökkent, amelyekért a betegeknek eddig is csupán a 300 forintos dobozdíjat kellett kifizetniük, így az árváltozás ezek kapcsán nem észlelhetõ. Mint arra korábban rámutattunk, a „kettõs kommunikációt” (amelynek akár mind a két állítása igaz lehet) az teszi lehetõvé, hogy az ár és a térítési díj nem ugyanazt jelenti – amivel a szakmabeliek tisztában vannak, a laikus fogyasztó viszont nem.
Akik veszítenek a bolton
A vaklicit során a gyártók átlagosan 25 százalék, nem egy esetben viszont akár 50 százalék feletti árcsökkentéseket is benyújtottak, ami két kérdést is felvet. Az egyik: ha a cégeknek ilyen alacsony áron is megéri forgalmazni a termékeiket, vajon eddig miért voltak ilyen „drágák” ezek a gyógyszerek?
A másik, hogy vajon meddig nyomhatók le a gyógyszerárak, amelyekbõl a vállalatoknak nem csupán termékeik elõállítását, hanem szervezeti mûködésüket is finanszírozniuk kell? Mint azt a globális és a hazai gyógyszerpiac történései is mutatják, a gyártók – válaszul profitabilitásuk csökkenésére – elsõ körben munkatársakat bocsátanak el, utána viszont kutatási-fejlesztési aktivitásukat fogják vissza vagy szüntetik meg az adott országban, termékeket vonnak ki, tervezett beruházásaikról mondanak le, vagy éppen üzletágaiktól válnak meg.
„Több becslés is létezik, amelyek 2012-ben 30–40 milliárd forint közé teszik a gyógyszerkassza várható kiadáscsökkenését – tudtuk meg Dávid Tamástól, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatóhelyettesétõl. – A gyártók tényleges vesztesége ennél 20–30 százalékkal is nagyobb lehet, hiszen a támogatással együtt a térítési díjak is csökkennek, és – a vaklicit sajátosságaiból adódóan – minden árcsökkentést benyújtó termék ára csökken, függetlenül attól, hogy végül bekerül-e a preferált ársávba, vagy sem. A veszteség pontos nagyságát és az esetleges piaccsökkenésbõl adódó további károkat csak a késõbbiekben, az intézkedés bevezetését követõ hónapok adatainak részletes elemzésével tudjuk majd pontosan megbecsülni.”
„A generikus gyártók árbevételei akár 30 százalékkal is csökkenhetnek – mondja Hubay Katalin, a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesületének alelnöke. – Ugyanakkor, mivel a gyógyszerismertetõk után fizetendõ díjak a kétszeresére nõttek, a gyógyszeradó pedig 12-rõl 20 százalékra nõtt, további drasztikus költségcsökkentésekkel sem lehet számolni. A megnövekedett terhek, a negatív árspirál és a forint árfolyamesése jelentõs terhet jelent minden gyártónak, és volumennövekedéssel lehetetlen ezt a hatást ellensúlyozni.”
Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a vaklicit bevezetése újabb hárommilliárd forintos bevételkiesést jelent vállalata számára. Bogsch szerint a gyógyszergyárak ebben a tekintetben elérték a lehetõségeik határait, így egy idõ után elkerülhetetlenné válik, hogy a betegek is nagyobb részt vállaljanak a gyógyszerterhekbõl.
Sélleiné Márki Mária, az OEP fõigazgatója erre úgy reagált, hogy az új típusú fixesítés eredményeképpen a legtöbb preferált terméke éppen a magyarországi gyártóknak van: a Richternek 46, az Egisnek 37, a sanofinak 43 készítménye került ebbe a kategóriába. Ami sovány vigasz: jelentõsen csökkentett árakhoz a lehetõ legmagasabb támogatást kapni.
„A normaszöveg a vaklicit tekintetében nem tesz különbséget originális és generikus szer között. Az eredményeket és a hatásokat nézve azonban azt látjuk, hogy az elsõ körös árcsökkentések zöme olyan generikus cégtõl érkezett, amelyek kereskednek, de nem gyártanak hazánkban – vet fel egy másik problémát dr. Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (MAGYOSZ) igazgatója. – Mindez egy olyan ázsiai árszintet jelent, amihez ott, a Távol-Keleten kell gyártani a gyógyszert, hiszen a magyar munkaerõ és a gyártási költség is drágább. Kérdés, hogy ez volt-e a kormányzati cél, amelynek eredményeként a hazai gyártók hátrányba kerülnek az importõrökkel szemben. Az eredeti készítmények hatóanyagainak a védettség lejártáig értelemszerûen nincs versenytársuk, így gyártóik egy darabig biztonságban vannak a vaklicittõl. Ám ha gyógyszerüket terápiás fix csoportba vonják, vagyis más készítmény is felírható abban az indikációban, akkor egy vaklicitet követõen õk is bajba kerülhetnek.”
„Komoly veszélyt jelent a generikus készítmények gyártóira kényszerített vaklicit” – nyilatkozta Feller Antal, a Hungaropharma Zrt. vezérigazgatója. – Hatására, az alacsonyabb árak miatt csökken a gyógyszerpiac összforgalma, és ezzel együtt a nagy- és a kiskereskedelmi árréstömeg is.”
„A vaklicit nemcsak az árréstömeg nagyságára van negatív hatással – teszi hozzá egy gyógyszerész. – Következményeként a patikák polcain maradnak azok a készítmények, amelyekért a támogatásváltozások miatt a betegeknek lényegesen többet kellene fizetniük, vagy esetleg kikerültek a közgyógylistáról. Emiatt néhány hónapon belül jelentõs selejtnövekedéssel kell számolnunk.”
Végezetül pedig, a betegek az egyes árcsökkentéseket követõen akkor fizetnek kevesebbet a gyógyszereikért, ha minden ilyen alkalommal olcsóbb készítmény(ek)re állnak át. De vajon váltanak-e, vagy ragaszkodnak a bevált gyógyszerükhöz? S az orvosuk átállítja-e õket egy újabb terápiára, vállalva ezzel a várt hatás elmaradásának, a mellékhatások kialakulásának kockázatát?
Tóth Tamás
(folytatjuk)