A gyógyszerészi szakértelemtől a nemzeti GDP-ig
Az ez év tavaszán végbement kormányváltást követően az egészségügy rögtön a figyelem középpontjába került, mint az egyik leginkább problémás, és ezért sürgős beavatkozásokra váró terület. Egy ágazat, amely a többit is bedöntheti.
Az egészség- és oktatásügy jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen mindkettő meghatározó faktora egy ország jövőjének. Az akut beavatkozások elkerülhetetlenek, azonban ezeknek is a létfontosságú, hosszú távú nemzetstratégiai célokat kell szolgálniuk.
Az egészségipar (tehát minden azzal kapcsolatos szolgáltatás és termék, ami az emberek egészségének és életminőségének az optimalizálását segíti) – az elöregedő és elődeiknél jóval egészségtudatosabb szemléletű társadalmaknak köszönhetően – világszerte dinamikusan és folyamatosan növekszik. Az ágazatban a recesszió sem éreztette különösebben a negatív pénzügyi hatását, éppen ellenkezőleg, hiszen a gazdasági környezet romlása sajnos az emberek egészségére is negatív hatással volt.
Magyarországon az egészségipar a GDP 9,26 százalékát adja bruttó halmozott (tehát mindent figyelembe vevő) hozzáadott értékként számolva. Ez forintban kifejezve azt jelenti, hogy míg 2005-ben 1 324 069 000 000 forint volt az egészségipar összágazati bruttó halmozott hozzáadott értéke a nemzetgazdaság teljesítményéhez, addig 2007-ben már 1 402 320 000 000 forint, és ez az érték azóta csak nőtt (Kincses, 2010).
Ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi kiadások a GDP-nek körülbelül a 7–8 százalékát teszik ki, még akkor is jókora összeg marad meg pluszban (főleg, hogy ebből a közkiadás mindössze 5–6 százalék).
Az összes hazai foglalkoztatott több mint 10 százaléka dolgozik ebben az ágazatban, tehát az egészségügy munkahelyteremtő jelentősége igen nagy.
A fentebb leírtak azt jelentik, hogy minden országban, így hazánkban is az egészségügynek és minden hozzá kapcsolható területnek kiemelt prioritást kell élveznie.
Nemzetstratégiai célok
A gyógyszerügy kérdése az egészségipar területén megkerülhetetlen. A legnagyobb vihart az utóbbi négy évben a gyógyszertárak liberalizációja váltotta ki, aminek hatásai messze túlmutatnak a családi- kontra láncpatikák problémakörön. Ugyanis:
1.) A lakosság általános állapotát igenis nagymértékben befolyásolja az a napi 400–600 ezer beteg-gyógyszerész találkozás. Ezek során olyan termékek (gyógyszerek) cserélnek gazdát, amelyek hatása a fogyasztókon keresztül az ország termelő- és vásárlóerejére is befolyással van. Sarkítva: az ország versenyképességére hat az, hogy a lakosság mennyire képes normál határokon belül tartani vagy helyreállítani saját egészségi állapotát.
Becslések szerint az egészségi állapottal összefüggő negatív pénzügyi hatások költségei – az ellátáson át egészen az el nem költött jövedelmekig – a GDP 20 százalékát is kitehetik! E rendkívül magas érték ismeretében, és azt az előzőekkel öszszevetve egyértelműen levonható a következtetés: Magyarországnak is létérdeke, hogy a polgárait egészségben tartsa. Különösen, hogy az eltartottak száma az aktív dolgozókhoz képest egyre nő. Az egy foglalkoztatottra jutó eltartottak száma nálunk már most is magasabb az európai átlagnál: 1,59 aktív munkavállalóra három eltartott jut. Ha ez a trend folytatódik, 2050-re minden egyes munkavállalóra 2,26 eltartott jut majd (forrás: KSH).
2.) A hazai gyógyszergyártás nemzetgazdasági szempontból, a maga 50 százalékos részesedésével az összipari kutatási-fejlesztési ráfordításokból, az európai átlagot meghaladó, évi 10 százalékos növekedési ütemével és a mintegy 760 milliárd forintos éves forgalmával kulcsfontosságú iparágazat, még akkor is, ha az innováció terén a gyárak jelentős lemaradással küzdenek. Hozzá kell tennünk, hogy az ambiciózus Lisszaboni Stratégia (2000) ellenére is az egész európai régió K+F teljesítménye messze elmarad az USA és a Távol-Kelet mögött, és ezt a lemaradást most már kevés esélye van behozni. (Ez viszont felveti a kérdést, hogy a jelenlegi helyzetben, a biztos alapok megszilárdítása helyett érdemes-e nagy összegeket fektetni a magas szintű innovációba, hiszen mire valahol kitalálnak valamit, két hét múlva már egy korszerűbb verzió jelenik meg egy másik kontinensen. A gyógyszeripar nyelvére lefordítva, ez a tendencia meglehetősen egyértelműen a generikus gyártás felé mutat.)
A gyógyszeripar adó- és járulékbefizetése 2006-ban 48, 2008-ban pedig már 58,1 milliárd forint volt (Klafszky, 2010), ám csak akkor maradhat továbbra is munkahelyteremtő és állami bevételt növelő húzóágazat, ha a kormányzatnak sikerül összhangba hoznia az ipar- és egészségpolitikai célokat.
Mivel nemzetstratégiai szempontból életbevágó a hazai gyógyszeripar fennmaradása, és a generikus gyártás nem igényli akkora összegek befektetését, mint az originális fejlesztés, a gyógyszerár-támogatások új rendszerének kialakításánál célszerű lenne megfontolni a valóban hazánkban gyártott generikus gyógyszerek prioritását, támogatva a hazai gyártókat, azaz a hazai munkahely- és forrásteremtést (adók). Ez a megoldás árpolitikai (alacsonyabb közkiadások) és minőségbiztosítási (könnyebb ellenőrizhetőség és átláthatóság már az alapanyagoktól kezdve) szempontból is üdvözítő megoldás lenne.
Jelenleg – még – minden negyedik doboz, Magyarországon eladott gyógyszert hazánkban gyártanak; s hogy ne csökkenjen ez az arány, elengedhetetlenül szükséges az egészségpolitika ágazatainak egységes stratégiát szolgáló összefésülése.
Vertikális és horizontális integráció
A közforgalmú gyógyszerészetet az állam gyógyszeripari politikája más oldalról is érinti, hiszen a patikák fő beszerzési forrását jelentő gyógyszer-nagykereskedők tulajdonosi körében a gyártók is jelen vannak.
Magyarországon a vertikális integráció a közforgalom liberalizációját megelőzően nem éreztette különösebben a hatását, utána viszont annál inkább. Félreértés ne essék: minden piaci szereplő azt teszi, amit a piaci verseny körülményei között a felek szoktak: igyekszik minél inkább a maga érdekét követni. Aki figyelt, számíthatott rá, hogy ha az állam zöld jelzést ad (ahogy azt meg is tette 2006-ban), akkor ezen a téren is követni kezdjük a nemzetközi trendeket, és az integrációs törekvések előbb csupán megjelennek, majd pedig felerősödnek. A gyártó nagykereskedést akar, a nagykereskedő pedig patikákat, hiszen ezek jelentik számukra a biztos felvevőpiacot.
Az állam feladata annak eldöntése, hogy a gyógyszeripar húzóágazat volta (és egyáltalán: a népegészségügy kiemelt volta) okán, hosszú távon mekkora érdekkoncentrációt enged megvalósulni annak a veszélye nélkül, hogy idővel az ipar- és egészségpolitikai feltételeket is a másik fél diktálja. Milyen szintig nem jelent problémát a gyógyszert előállító–rendelő–forgalmazó esetleges összefonódása, és milyen mértékig kezelhető a horizontális integráció? Hiszen tudjuk: ma már a legtöbb gyógyszert lehet helyettesíteni, sok mindenre lehet munkáltatói utasítást adni, és végső soron a beteg azt szedi be, amihez hozzájut. Hogyan biztosítható az áttekinthetőség, a felelősség egyértelműsítése, a minden alól kibújó, ellenőrizhetetlen, az egészségügyben komoly problémát okozó off-shore cégek kizárása? A törvényalkotás során ezek az elsősorban megfontolandó kérdések.
Vannak egyéb „apróságok” is, amelyek nem is olyan apróságok. Például a 90 napos vény és a háromhavi felírhatóság praktikusságának a felülvizsgálata. Tömegek szednek huzamosabb ideig, mindenféle kontroll nélkül olyan gyógyszereket, amelyek mellékhatásaira így (főleg a magyar felírási és bejelentési szokások mellett) sosem derül fény. Talán nem is kellene már szedni őket, és így több kárt okoznak, mint hasznot. A gyógyszerkassza kiadásait is fölöslegesen terhelik (ne feledjük: világszerte az egészségügyi kiadásoknak már az 50–80 százalékát fordítják krónikus betegségek kezelésére!), és a gyógyszertárak készletezését – a túlzott számú generikum mellett – csak még jobban megnehezítik. A magisztrális gyógyszer pedig olyan kincs a magyar gyógyszerészet, a betegek és az állam kezében, amelyet egyik fél sem aknáz ki olyan mértékben, ahogy arra szükség lenne, és amit most vagy megmentünk és maximálisan kihasználunk, vagy örökre elvész.
A gyógyszerészek szerepe
Magyarország lakosságának a testi-lelki állapota igen rossz, erre statisztikát sem érdemes idézni, mert mind ugyanazt mutatja: baj van. Az előbbiekben láttuk, hogy gazdaságilag is mennyire fontos egy ország számára, hogy a polgárai egészségesek legyenek.
L. Nefidow szerint a világ produktivitása az elkövetkező években ugrásszerűen megnő majd a biotechnológiai fejlesztéseknek és annak köszönhetően, hogy az egészségügyi rendszerek a sokkal drágább gyógykezelések helyett az egészségmegőrzésre fókuszálnak majd. Vagyis a társadalmak sikerességének záloga a prevenció, az egészségtudatosság.
A gyógyszerészek sokat tudnak tenni ezen a területen, különösen, hogy az öngyógyszerelés mértéke, az OTC-készítmények aránya és a gyógyszerkassza kiadásai is folyamatosan nőnek, ugyanakkor az orvosok létszáma csökken, és a várólisták is egyre hosszabbak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a beteg valóban egy jól kvalifikált szakemberrel, és ne egy minőségben gyengébb és időben is sokkal rövidebb képzésben résztvevő „kollégával” találkozzon. A továbbképzéseknek, az egészségügyi ellátás struktúrájának és a célkitűzéseknek is ezt a kibővített szerepvállalást kell támogatniuk.
Ahhoz pedig, hogy ezek a célkitűzések megszülessenek, és valóban az interszektoriális értékeket, valamint a beteg érdekét szolgálják, a gyógyszerészetnek egyértelműen, a törvényalkotók és a betegek számára is láthatóvá kell tennie, hogy miért jó, miben segíti őket a gyógyszerészek szakértelme, mivel járul hozzá a patika a népegészség-nyereséghez, és ebből adódóan miért fontos, hogy továbbra is felkészült, elkötelezett, pártatlan kezekben legyen a gyógyítás ezen ágazata.
Mert sajnos az egész rendszer olyan, mint az egymás mögé felállított dominók: ha egy felbillen, dönti magával az összes többit…
Egészséges növekedés
A világgazdaságban 50–60 évente megjelenő konjunktúraszakaszok (az úgynevezett Kondratyev-ciklusok) közül a jelenlegi az egészségiparnak köszönhető. Ez a ciklus körülbelül 2005-ben kezdődött, és mintegy 20 évig tart majd.
Dr. Dinya Mariann,
Fiatal Gyógyszerészek Klubja
http://figyok.org