Interjú dr. Jakab Zoltánnal, az AbbVie Kft. ügyvezető igazgatójával
Új cég, 125 éves tapasztalat: dr. Jakab Zoltán ügyvezető igazgatót az AbbVie megalakulásának okairól, körülményeiről és a jövővel kapcsolatos terveikről kérdeztük.
Marketingpirula: Sajtóanyagaikban az AbbVie-t új vállalatként mutatják be, s bár az Abbott nevének említését igyekeznek elkerülni, hivatkoznak a cég 125 éves múltjára és tapasztalatára is. Nincs ebben ellentmondás?
Jakab Zoltán: Nincs. Az új vállalatnak éppen az a lényege, hogy a hosszú távon bizonyítottan sikeres Abbott 125 éves hagyományát ötvözi a biotechnológiai cégek nagyon is fókuszált, céltudatos működésével. Ebben a tekintetben ez egy viszonylag új kategória az iparágon belül, amit biogyógyszer-vállalatnak nevezünk.
Az AbbVie egy jól körülírható portfólióval rendelkezik, a legújabb innovációra épít, és egy olyan erős, globális vállalat, amely a termékeit szerte a világon képes eljuttatni a betegekhez. Egyébként cégünk szó szerint új, hiszen részvényeit mint új értékpapírt ez év január 1-jén vezették be az amerikai tőzsdére.
MP: Mondhatjuk-e, hogy az Abbottról leválasztották a biológiai gyógyszer üzletágat, ami a jövőben önálló vállalatként működik tovább?
J. Z.: Az innovatív gyógyszerdivízió egy kicsit bővebb annál, semhogy pusztán biológiai gyógyszerekről beszélhessünk. Bár tény, hogy a portfóliónk jelentős részét ilyen készítmények teszik ki, és a fejlesztés alatt álló termékeinknek is körülbelül az egyharmada biológiai gyógyszer. Mondhatjuk, hogy a fent említett üzletág kivált az Abbottból, ám ez csupán az első lépés. A cél ugyanis az, hogy önállóan másként tudjon működni, mint a múltban, egy integrált egészségügyi vállalat részeként.
MP: Technikailag és pénzügyileg hogyan történt az átalakulás?
J. Z.: Maga a folyamat körülbelül egy év alatt zajlott le. Biztos, hogy nem tudtuk volna ilyen gyorsan és sikeresen véghezvinni, ha az Abbottnak ezen a téren nem lett volna már nagyon komoly tapasztalata. A cég az elmúlt évtizedekben folyamatos felvásárlásokkal növekedett, aminek a menedzselésére évekkel korábban egy külön részleget hoztunk létre.
Az AbbVie magával vitte az Abbott készpénzállományának és tartozásának egy jelentős részét. Az utóbbi finanszírozására még a múlt év novemberében kötvényt bocsátott ki, amit a befektetők néhány óra alatt lejegyeztek. Ez volt 2012 legnagyobb kötvénykibocsátása.
MP: Míg globális szinten a cég korábbi vezetője, Miles White maradt az Abbott élén, illetve Richard Gonzalez személyében az AbbVie élére egy régi-új vezetőt igazoltak; nálunk a korábbi Abbott igazgató, vagyis ön viszi tovább az AbbVie-t…
J. Z.: Az Abbott vezetőjeként a gyógyszerdivízióért voltam üzletileg felelős, és ennek valamivel több mint fele az AbbVie-be kerül át, tehát így megvan a folytonosság.
MP: Az AbbVie a korábbi Abbott munkatársainak nagyjából a negyedét vitte magával (83 ezerből 21 ezer főt), míg a cég 30,8 milliárd dolláros bevételének több mint a felére (18 milliárd dollárra) számít a jövőben. Tehát az új cég esetében a hatékonyság, a profitabilitás növekedéséről beszélhetünk. De milyen előnyökkel jár a különválás az Abbott számára?
J. Z.: Mint említettem, az egyes üzletágak nagyon eltérő természetűek. Egy gyógyszer kifejlesztése – szemben például egy tápszerével – jóval hosszabb ideig tart, jóval nagyobb befektetéssel és kockázattal jár, viszont nagyobb forgalom és gyorsabb megtérülés várható tőle. A különböző területek eltérő stratégiákat igényelnek, amelyeket külön vállalatokban jobban lehet érvényesíteni.
A befektetők is más megfontolások alapján választanak egy stabil, kiszámítható, de alacsonyabb növekedést produkáló és egy kockázatosabb, viszont magasabb megtérüléssel kecsegtető terület között.
MP: Milyen szerepet játszik a szétválásban a Humira, az AbbVie egyik vezető készítménye?
J. Z.: A jelenlegi változást inkább a jövőből, mintsem a jelenből lehet levezetni. Pontosabban abból, hogy a vállalat hogyan látja a jövőt. A Humira jelenleg nemcsak az AbbVie, hanem a világ vezető immunológiai készítménye, sőt, piacvezető gyógyszere. A sikernek nagyon sok feltétele volt, kezdve a klinikai vizsgálatoktól egészen a nagyon következetes kommunikációig. A Humirával három különböző szakterületen, nyolc különböző indikációban szerzett tapasztalatot a jövőben azoknál a termékeknél is fel kívánjuk használni, amelyek jelenleg fejlesztési stádiumban vannak. Vagyis e gyógyszerekkel is szeretnénk a Humiráéhoz hasonló, jó eredményeket elérni.
MP: Az AbbVie éppen azokon a terápiás területeken fejleszt és forgalmaz gyógyszereket, amelyek az állam számára a legnagyobb kiadást generálják. Magyarországon, a jelenlegi helyzetben milyen esélyét látja új gyógyszereik kedvező feltételekkel történő befogadásának?
J. Z.: Amikor azt mondjuk, hogy az AbbVie azokra a betegségekre és terápiákra koncentrál, amelyek a legnagyobb terhet jelentik a társadalom számára, akkor nemcsak gyógyszerköltségről, hanem összegészségügyi költségről is beszélünk. Olyan betegségek esetében, mint a hepatitis C, az Alzheimer-kór, a sclerosis multiplex vagy az immunológiai kórképek, a kiadások legnagyobb részét nem a gyógyszerköltség, hanem a hospitalizáció, a különböző diagnosztikai eljárások és legfőképpen a munkaképtelenségből és az egyéb szociális következményekből adódó pénzügyi terhek teszik ki.
Amikor költséges terápiákról van szó, azt a hozzáadott értéket, amit ezek a technológiák és gyógyszerek tudnak nyújtani, nemcsak a felíró orvosnak, hanem a finanszírozónak, és egyre nagyobb mértékben a betegeknek is be kell tudnunk mutatni. Az AbbVie ebben is új akar lenni: nemcsak a betegségeket szeretnénk megérteni, hanem azokat is, akik megvásárolják és felhasználják a gyógyszereinket, vagyis a finanszírozókat és a betegeket is.
MP: Kommunikációjukban egy olyan együttműködési modellt is említenek, amelynek köszönhetően a molekulák a lehető leggyorsabban jutnak el a laboratóriumtól a klinikai vizsgálatokig.
J. Z.: Ez a fajta együttműködés nagyon sok mindent magában foglal. Egyrészt, a jövő egészségügyét sokkal inkább egy hálózatként képzeljük el. Ebben nem kizárólag a gyártó kontrollálja a gyógyszer kutatásától a fejlesztésen át a piacra vitelig húzódó értékláncot, hanem a különböző – üzleti és kormányzati – szereplők együtt dolgoznak majd azon, hogy a gyógyszereket megfelelően használva a lehető legnagyobb egészségnyereséget érjék el.
MP: Jelenleg 17 klinikai vizsgálatuk folyik hazánkban. Milyen előnyökkel jár ez az AbbVie, illetve Magyarország számára?
J. Z.: Azok a betegek, akik ezekben a vizsgálatokban részt vesznek, az új terápiák révén olyan esélyhez jutnak, amelyet orvosaik még jó ideig nem tudnának felkínálni nekik. A szakemberek és intézményeik számára ez egy plusz bevételi forrást jelent, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb orvos hagyja el az országot. És természetesen a gyártó számára is előnyösek ezek a vizsgálatok, mivel a magyar szakemberek így hamarabb tesznek szert tapasztalatra e gyógyszerek kapcsán.
MP: A szétválás egy lehetséges válasz volt a világgazdaság és a gyógyszeripar válságára, vagy éppen ellenkezőleg: olyan „jól ment” az Abbottnak, hogy megengedhette magának a fejlesztést, a növekedést?
J. Z.: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Jól tudjuk, hogy az elmúlt évtizedek a gyógyszeriparban is felvásárlásokról és egyesülésekről szóltak. Egyes elemzések szerint e tranzakciók nem teremtettek pluszértéket, hiszen elsősorban a költségoptimalizáláson keresztül jelentettek előnyt a cégek számára azáltal, hogy néhány éven keresztül milliárdos megtakarításokat eredményeztek.
Ha ebből a szempontból nézzük, mi ennek pont az ellenkezőjét tesszük – ráadásul teljesen más megfontolásból. Nálunk nem a költség az elsődleges szempont, sokkal inkább az a változás, ami a világban jelenleg is történik. Egy új gyógyszeripari modell van kialakulóban. A régiben gyakorlatilag a felíró orvosig kellett eljutnunk, és neki bemutatni a gyógyszer által nyújtott előnyöket. Azt követően viszont nem nagyon tudtuk, hogy mi történik a készítményünkkel.
Ennek a világnak vége. A kommunikáció átalakulásának, az internet terjedésének is köszönhetően ma már nem kizárólag a felíró orvos dönt egy-egy beteg kezeléséről és sorsáról. A páciensnek is jóval nagyobb szerep jut, és a finanszírozók is egyre jobban beleszólnak abba, hogy az orvosok hogyan kezeljék a beteget. Ezzel a nagyon összetett döntési mechanizmussal kell együttműködnie a jövő gyógyszeriparának, ami mindannyiunktól új képességeket kíván.
MP: Éppen ma, az interjú napján olvastam, hogy az AbbVie akvizíciókban is gondolkodik.
J. Z.: Stratégiánk egyik eleme a kutatás-fejlesztés szakaszában lévő portfólió további erősítése. Körülbelül húsz projektünk jár a fejlesztések késői fázisában, és ezt a kört nagyon tudatosan és szisztematikusan szeretnénk bővíteni. Egyrészt saját fejlesztésekkel, másrészt külső együttműködésekkel vagy olyan molekulák megvásárlásával, amelyekben fantáziát látunk.
MP: Ez a gyakorlatban kisebb biotechnológiai cégek felvásárlását jelenti?
J. Z.: Jelentheti azt is, ám az elmúlt időszakban inkább arra volt példa, hogy stratégiai együttműködést kötöttünk kisebb vállalatokkal; együtt finanszíroztuk a fejlesztést, majd pedig az egész világra vagy annak jelentős részére kizárólagosságot vásároltunk.
MP: Mit vár az AbbVie-től a nemzetközi porondon és mit Magyarországon?
J. Z.: Ezekben az években valamennyi gyártó elsősorban a túlélésért küzd. Ugyanakkor azt gondoljuk, a gyógyszereinkben Magyarországon is rejlenek még kiaknázatlan lehetőségek.
Az egyik célunk, hogy tartósan demonstrálni tudjuk: az általunk kínált terápiák effektívek és költséghatékonyak, s helyük van a hazai gyógyszerpalettán. A másik, hogy új megközelítésben tudjuk bemutatni ezeket a terápiákat. Dolgozunk például azon, hogy a mozgásszervi betegségek esetében egyértelművé váljon a munkaképesség megtartása és a gyógyszeres terápia közötti összefüggés.
Nem akarunk a legnagyobbak lenni, ahol viszont jelen vagyunk, ott az érintettek bevonásával szeretnénk magas minőségű szolgáltatást és egészségnyereséget nyújtani.
Tóth Tamás