Ha békét akarsz, készülj a háborúra!

A patikáknak meg kell állniuk a saját lábukon

Akár tetszik, akár nem: a gyógyszertáraknak előbb-utóbb a hipermarketekkel és a drogériákkal kell megküzdeniük a betegekért. Éppen ezért, inkább a patikák váljanak az egészség gazdasági központjaivá, mint a nagy kereskedelmi láncok gyógyszerátadó pontokká.

A gyógyszerellátás biztosításának államilag történő szavatolása, valamint a demográfiai helyzet alakulásából adódó problémák egyre nehezebben finanszírozhatók. A lakosság vészes elöregedésével mind több és több gyógyszerfogyasztó lép be a rendszerbe, akik számára – az aktív korukban befizetett egészségbiztosításukért cserébe – nyújtani illik egy bizonyos szintű ellátást. A közeljövő gyógyszertámogatásra elkölthető összege valószínűleg még a mai szint fenntartásához sem lesz elég. Az államnak további kiadáscsökkentési lehetőségeket kell megfontolnia, kínosan ügyelve a saját maga által garantált gyógyszerellátás biztosítására, valamint a parlamenti választásokat nemritkán eldöntő nyugdíjasok elvárásaira.

Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk: amíg van más lehetőség, addig a lakosság gyógyszerköltségeinek növekedését a gyógyszerpiac többi szereplőjének a rovására próbálják majd mérsékelni. Nézzük tehát, hogy a gyógyszerpiac szereplői közül kinek a hátán csattanhat a költségvetési szigor ostora!

A leggyengébb láncszem

Kezdjük a gyártókkal, az importőrökkel. Az ő áraikat a folyamatos vaklicittel szépen kordában lehet tartani, ami azonban ezt a rendszert veszélyeztetheti, az a várható kartellezés elterjedése az érintett cégek között. Ha az állam a jövőben ez ellen nem képes erélyesen fellépni, akkor a vaklicit puszta színjátékká válik. Figyelembe kell venni, hogy a gyártóknak, importőröknek bizonyos politikai körökben hagyományosan jó az érdekérvényesítő képességük.

Nagykereskedői oldalról a legegyszerűbben a hatósági árrés csökkentésével lehet forrást kivonni, amit szerintem előbb-utóbb meg fognak lépni, de a szereplők kis száma, és ebből adódó nagy gazdasági súlya miatt csak igen mérsékelten. Ne felejtsük el, hogy a nagykereskedők is jól tudnak lobbizni.

A piac leggyengébb láncszeme a patikai oldal. Gyenge érdekérvényesítési potenciál, totális gazdasági kiszolgáltatottság jellemző rá, ráadásul (patikánként nézve) nincs jelentős gazdasági súlya. A gyógyszertár a jogszabályi kötöttségek miatt nagyon költségigényes üzletnek számít. Az árrés alapvetően ezeknek a költségeknek a fedezetére megy el. Ha nem lazítanak a patikai működés feltételein, akkor az árrésből már nem nagyon lehet többet lefaragni.

A pénzügyi függés megszüntetése

Hogyan lehet a lakosságot olcsó gyógyszerhez juttatni? Ez országgyűlési választást eldöntő kérdés. Nyugaton sok helyen működik egy alternatív gyógyszerkiváltási lehetőség. Ezekben az országokban a nagy drogérialáncok és a hipermarketek megkapták a lehetőséget, hogy kvázi gyógyszerátadó pontot működtessenek az eladóterükben. Nincs gyógyszerkészlet: átveszik a receptet, és másnap lehet menni a medicináért. Ezt a szolgáltatást a patikáknál olcsóbban tudják nyújtani.

Senkinek ne legyen olyan illúziója, hogy nálunk egyik kereskedelmi lánc sem gondolkodik ezen a lehetőségen. Ma már mindenki árul mindent: az élelmiszerlánc mobilszolgáltatást nyújt, a barkácsáruház vodkát árul, a postán kávét is lehet vásárolni. A gyógyszer-kiskereskedelem még mindig elég nagy falat ahhoz, hogy érdemes legyen harapni belőle. A patikai árrés most átlagosan 12-15 százalék. De mi történik akkor, ha a hipermarket azt mondja, hogy ő 8 százalékos árrésért is elvállalja az ellátást? Az aktuális politika szerintem nehezen tud majd erre nemet mondani. Az ellátás biztosított lesz, a költségvetés megtakarít, a betegeknek kevesebbet kell fizetniük: mindenki boldog. Kivéve a patikákat.

Lehet, hogy most sokan legyintenek: ilyen soha nem lesz, mert a törvény meg a szakma, és egyébként is… Én pedig úgy gondolom, hogy akkor van jövőjük a patikáknak, ha olcsón, a gyógyszereken kis árréssel is képesek lesznek szolgáltatni. Ezt pedig csak úgy lehet megtenni, ha egyéb termékek árusításával tudjuk növelni az árréstömegünket. Még mindig jobb, ha a gyógyszertár válik az egészség kereskedelmi központjává, mint ha a betegek a szupermarketben vásárolnák meg a gyógyszereiket is.

A patikaműködtetés kereskedelmi oldalát (ha tetszik, ha nem) tudatosan kell fejlesztenünk, mert aki e képességeit nem gyakorolja, az úgy fog járni, mint a liberalizációt követően a régebben nyílt gyógyszertárak többsége: átlép rajtuk a történelem. Az államtól való túlzott anyagi függés veszélyes dolog: elkényelmesíti és kiszolgáltatottá teszi az embert. A patikák jövőjének kulcsa a saját lábon állás lehetőségeinek, eszköztárának megteremtése. Meg kell tanulnunk a kereskedelmi fogásokat, a marketinget, meg kell küzdenünk a közeli drogériával, élelmiszerbolttal. Nincs más út: a gyógyszertárnak erős, önfenntartó gazdasági egységgé kell válnia.        

Dr. Vásárhelyi Csaba, gyógyszerész