Van-e összefüggés a nagyvárosi gyógyszertár-alapítási láz és a vidéki patikák ellehetetlenülése között?
A piac liberalizációja eredményeképpen 2007 eleje óta csaknem 600 új gyógyszertár létesült és 256 patika szûnt meg. A patikalétesítések engedélyezésének azonnali leállítását és a patikaalapítási szabályok szigorítását követelõk érvelése ok-okozati viszonyt tételez fel e két tendencia között. Valóban az újonnan létrehozott vállalkozások a felelõsek azért, hogy a kevésbé életképes gyógyszertárak lehúzták a rolót?
Valószínûleg mindenki egyetért a gyógyszerészszakmai szervezeteknek azzal a megállapításával, hogy a nagyvárosokban jóval több patika mûködik annál, mint amennyire minimálisan szükség lenne, a vidék gyógyszerellátása azonban továbbra sem megfelelõ. Elõbbi településeken a beteg kis túlzással minden utcasarkon hozzájuthat a gyógyszeréhez, viszont több olyan, 2000 fõnél nagyobb lélekszámú települést is találunk, ahol jelenleg nem mûködik gyógyszertár. Tegyük hozzá: viszont léteznek olyan 600–700 fõs települések, ahol igen.
A 2007 elõtt meglévõ patikalapítási korlátok eltörlésével gombamód nõttek ki a földbõl az új gyógyszertárak. Az összforgalom több szereplõ között oszlik meg, mint korábban, ami egyes vállalkozások ellehetetlenülését, megszûnését eredményezte. De vajon egyértelmû-e az összefüggés az új gyógyszertárak nyitása és a régiek tönkremenetele között? Biztos, hogy mindig az utóbbiak maradnak alul a harcban? Mi okozza a kistelepülési patikák vesztét: a nagyvárosokban alapított új gyógyszertárak – vagy valami más?
A számok nem hazudnak
Nézzük meg azokat az ÁNTSZ-adatokat, amelyekbõl a patikaliberalizáció leállítását sürgetõk is dolgoznak! A települések lakosságszám szerinti bontásából kiderül, az 580 új patikából mindössze 103 nyílt ötezer fõnél kisebb lélekszámú községben, s ezek közül is csupán 24 közforgalmú gyógyszertár. Úgy tudjuk, utóbbiak között egyetlen olyan sincs, amelyik egy már mûködõ kistelepülési patikának támasztott volna helyi konkurenciát. Vagyis ezek kivétel nélkül olyan községekben nyíltak, ahol éppen akkor nem mûködött ilyen jellegû vállalkozás.
A 256 bezárt gyógyszertár közül 153 adta fel a megélhetésért vívott harcot a maximum ötezer lakost számláló településeken, viszont közülük „csupán” 30 volt közforgalmú gyógyszertár, a többi fiók-, illetve kézi patika.
Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a bezárt patikák közül hány volt új nyitású. Információink szerint Békéscsabán három olyan gyógyszertár is visszavonulót fújt, amely a piac liberalizációjának köszönhetõen nyílt meg, ám valamiért nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A budapesti, Keleti pályaudvar szomszédságában mûködõ Aranykehely gyógyszertárra is három új patika „nyitott rá” (köztük a nonstop Alma patika) – ám végül mindegyikük alulmaradt a betegek által megszokott, régi gyógyszerlelõhellyel szemben.
Vonzó körzetek
Ha a patikára üzleti vállalkozásként tekintünk, tulajdonosa – érthetõen – szilárd (gazdasági) alapra, megfelelõ nagyságú keresletre kíván alapozni. A gyógyszertárak túlnyomó többsége ezért nyílt a nagyobb városokban, ott is a már mûködõ patikák közelében. Tulajdonosaik abban bíztak, hogy régi gyógyszertárak forgalmának egy része ezután majd náluk fog realizálódni.
Természetesen számolni kell a nagyobb községekben, városokban nyílt gyógyszertáraknak a vidéki patikákra gyakorolt vásárló-elszívó erejével is, ám kérdés, mekkora egy-egy ilyen, nagyobb településen mûködõ patika vonzáskörzete. Egy vidéki kispatika vélhetõen nem attól megy tönkre, hogy a szomszédos városban egy újabb gyógyszertár nyílik: ha a falusiak ott váltják ki a gyógyszereiket, azt korábban is megtehették. A városban, helyi szinten valóban elõfordul, hogy egy új patika idõvel kiszorítja a piacról a régit, ám ettõl a lakosság gyógyszerrel való ellátottsága még nem romlik.
„Az 580 gyógyszertárból 400 teljesen feleslegesen létesült” – hallható a gyógyszerészi érdekképviseleti szervek részérõl. Talán egyetlen település lakossága sem bánja, ha több lehetõség közül választhat, ha akár a szolgáltatás színvonalában, akár a minél gyorsabb és teljesebb gyógyszerhez való hozzájutásban, akár az árban versengenek a kegyeikért. Pontosítsunk úgy: a gyógyszertárak nagy többsége nem ott létesült, ahol igazán szükség lett volna rá.
Elapadó források
Mivel a hátrányos földrajzi területen mûködõ, kis forgalmú gyógyszertárakra lakossági érdekbõl szükség van, az állam több forrásból is igyekezett támogatni a mûködésüket. Egyrészt az Egészségügyi Minisztérium a saját költségvetésébõl különített el erre pénzt, másrészt a gyógyszer-gazdaságossági törvényben elõírt szolidaritási díjból származó bevételeket osztotta szét azok között a támogatásra jogosultak között, akik ezt igényelték. E támogatásokkal a kormány körülbelül 500–600 kispatikát segített ki havi 50–150 ezer forinttal.
A vissza nem térítendõ, mûködési célú támogatást 2007-ben 430, 2008-ban 619 gyógyszertár vette igénybe. 2009-ben a támogatásra jogosult gyógyszertárak száma 750 volt. Az e jogcímen kifizetett összeg 2007-ben 410 millió, 2008-ban 638 millió, 2009-ben pedig 414 millió forint volt.
A Bajnai-kormány a 2010-es költségvetésében nem különített el pénzt a patikák támogatására, ami drámaian destabilizálta a vidék gyógyszerellátását. Ez alapján ugyanis már csupán a nagyobb forgalmú patikák befizetéseivel lehetett számolni. Ráadásul a lehetséges maximális támogatás mértékét is csökkentették: tavaly még nyolcmillió forintot igényelhetett egy kis gyógyszertár, idén már csak hármat.
Jó hír, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítását célzó tervezet szerint az állam továbbra is támogatni kívánja a kistelepülések gyógyszerellátását egyedüliként biztosító, kisforgalmú gyógyszertárak mûködését, méghozzá negyedéves rendszerességgel. Az új jogszabály elfogadását követõen – állítólag már augusztustól – több százmilliós keretbõl kérhetnek segítséget a megszorult patikák.
Kötelezõ szolidaritás
A gyógyszer-gazdaságossági törvény rendelkezése alapján az a közforgalmú,
továbbá közvetlen lakossági gyógyszerellátást végzõ intézeti gyógyszertár, amelynek – a közfinanszírozott gyógyszerek forgalma után számított – negyedéves árréstömege meghaladja a tízmillió forintot, szolidaritási díj fizetésére kötelezett. A fizetendõ összeg – egészen a tavalyi év végéig – az árréstömeg 1, 1,5 vagy 2 százaléka volt (a forgalom nagyságától függõen). A 2009. január 1. és 2010. április 30. közötti idõszakban az APEH szolidaritási díj beszedési számláján az adózói befizetés összege 166,4 millió forint volt. (2009 elsõ negyedévében például 236, a második negyedévében 185 gyógyszertár fizetett szolidaritási díjat.) A kisforgalmú gyógyszertárak részére kifizetett támogatás (költségvetési keret + a szolidaritási díjból befolyt összeg) 2009-ben 834,9 millió forint volt.
Ez év elején – a kiesõ állami támogatást részben kompenzálandó – ezen a téren is radikális változások történtek. A szaktárca a vidéki patikák támogatására szükségesnek vélt 500 millió forintot teljes egészében a kötelezõ gyógyszerészi szolidaritásra alapozva kívánta elõteremteni. Ennek érdekében a fizetési kötelezettséget egységesen, a közfinanszírozott gyógyszerek forgalmából származó kiskereskedelmi árrés 1,302 százalékában határozta meg. A lapzártánkkor az Országgyûlés elé terjesztett törvénymódosítási javaslat szerint „az adott naptári negyedévben befolyt gyógyszertár szolidaritási díj összege a jogosult gyógyszertárak között egyenlõ arányban kerül felosztásra”. Függetlenül attól, teszszük hozzá, hogy a támogatásra szoruló patika forgalma, mondjuk, havi három- vagy hatmillió forint…
A negyedévenként tízmillió forintnál magasabb árréstömeget produkáló gyógyszertárak jellemzõen a (nagyobb) városokban mûködnek. Eredményességük – a szolidaritási díj révén – a vidéki kispatikákra is pozitív hatással bír. Természetesen hosszú távon nem ez a megoldás kulcsa, ahogy az is kérdés, mennyire korrekt szolidaritást elvárni a piaci verseny – helyzetükbõl vagy rátermettségükbõl adódóan sikeresebb – szereplõitõl, akik így munkaidejük egy részében nem saját, hanem mások megélhetéséért dolgoznak. „Úgy vélem, egy vállalkozás nem azért mûködik, hogy egy másik, tõle független vállalkozást eltartson – véli egy befizetõ gyógyszertár vezetõje. – Márpedig a szolidaritási díj lényegében errõl szól.”
Fals kommunikáció
Összegezve az eddigieket, hisszük, hogy akik a patikaalapítások mielõbbi leállítását szorgalmazzák, és mindenekelõtt az újonnan nyílt gyógyszertárakat teszik felelõssé a vidéki kispatikák balsorsáért, maguk is tudják: a városok helyett – megfelelõ állami támogatás hiányában – ezután sem a falvakban nyílnak majd a patikák. A protestálók – az ellátatlan településekre hivatkozva – valójában azt szeretnék elérni, hogy új patikák ne ott nyíljanak, ahol már mûködik gyógyszertár, amivel céljuk a gyógyszerész-egzisztencia, a már piacon lévõ vállalkozások védelme. Ami lehet cél, csak akkor beszéljünk errõl.
A szabadpiaci versenyt, egyelõre úgy tûnik, korlátozni fogja a kormányzat. A kérdés csupán ennek a mértéke. Az eddigi nyilatkozatokból az derül ki, hogy a gyógyszerellátást olyan szeparált ágazatként kívánják kezelni, amelyre nem vonatkoznak a szokásos versenyjogi, piaci szabályok. De vajon mit szólnak majd ehhez az illetékes hazai és az uniós versenyjogi testületek?
Nem esik messze az Almától
„A felsõtárkányi patikánk Egertõl hét kilométerre üzemel – meséli dr. Peterdi Béláné gyógyszertárvezetõ. – 18 éve mi vagyunk az egyetlen gyógyszertár a községben. A város vonzása érezhetõen nagy, az emberek szívesen vásárolnak a plázákban, s ha pár száz forint kedvezményben részesülnek, inkább ott váltják ki a gyógyszerüket. Az elmúlt évben csökkent a forgalmunk, ám ez év januárjától, a receptenkénti százforintos kedvezmény megszüntetésével visszarendezõdött a korábbi helyzet. Betegeinket a jó orvos–gyógyszerész–beteg kapcsolattal, a szolgáltatás színvonalának emelésével sikerült megtartanunk.
Az egri gyógyszertárunk a város
szélén, a egyik szupermarkettõl egy kilométerre mûködött. Az Alma Patika megnyitását követõen a forgalmunk a harmadával esett vissza, ezért a férjemmel, aki szintén gyógyszerész, úgy döntöttünk, hogy megválunk ettõl a patikánktól. Üzemeltetését a múlt év közepén vette át egy belvárosi gyógyszertár, méghozzá abból a megfontolásból, hogy így nem kell a dolgozóit elküldenie, ugyanis – az 5–6 új, konkurens patika színrelépése miatt – az õ forgalma is visszaesett. Szerencséjükre, az Alma Patika idõszakos bezárásával a betegek visszatértek hozzájuk, a forgalmuk ismét a korábbi szintre emelkedett, így a gyógyszertár ma is üzemel. Ám a közeljövõben ismét számítani lehet egy új patika megnyitására
a közelükben, ami újfent rontani fogja a helyzetet.”
Tóth Tamás