Magukra maradnak?

Gondolatok a kistelepülések gyógyszerellátásáról

Vajon a jelenlegi gazdasági viszonyok, demográfiai trendek és vásárlói szokások mellett működtethetők-e rentábilisan a kistelepülések patikái? Vagy fenntartásukban az államnak az eddigieknél is nagyobb szerepet kellene vállalnia?

Gyógyszertárszám-csökkenés ide vagy oda, a városokban még mindig bőséges a patikakínálat. Nem úgy a falvakban és a kisebb községekben, amelyek lakóinak nem egyszer a szomszéd településre kell átmenniük a gyógyszereikért. 

A hivatalos adatok sok mindenről árulkodnak – és legalább annyi mindenről nem (1. táblázat). Összességében elmondható, hogy a liberalizációt megelőző időszakhoz képest valamennyi településtípusban több gyógyszertár működik (kivéve éppen az ezernél alacsonyabb lélekszámúakat). A csúcs azonban a patikalétesítési moratórium bevezetésének éve, vagyis 2010 volt, – ahhoz képest a tavalyi év második felére már mindenhol csökkent a patikaszám. Amit az ÁNTSZ összegző adataiból nem tudunk meg, hogy hány patika volt kénytelen bezárni (és hány új nyílt) az adott időszakban.

A gyógyszertárak számának alakulása

 

Lakosságszám

 

Közforgalmú gyógyszertárak
2007. január 2010. augusztus 2012. augusztus
0–1000

    34

    37

   33

1001–5000

  539

  556

  550

5001–10 000

  183

  235

  215

10 001–50 000

  498

  646

  622

50 001–

100 000

  163

  213

  192

100 001-

  245

  341

  331

Budapest

  349

  440

  422

   

 

 

Összesen

2011

2468

2365

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: ÁNTSZ

A NEFMI még Réthelyi Miklós minisztersége alatt, 2010 októberében készített jelentést a gyógyszer-gazdaságossági törvény közforgalmú gyógyszertárak létesítésére vonatkozó szabályainak gyakorlati megvalósulásáról. Eszerint 2007. január 1-jétől – a jelentés elkészítésének időpontjáig – az ezer főnél kisebb településeken összesen 47 patika létesült (amelyekből mindössze 5 közforgalmú-, a többi fiók- vagy kézi gyógyszertár). Mindeközben ugyanezen településkategóriában 69 patika szűnt meg (5 közforgalmú-, 27 fiók- és 37 kézi gyógyszertár). Az 1000-5000 lakosú településeken összesen 71 patikát létesítettek, és 35 egység szűnt meg.

69 + 35: több mint száz üzleti fiaskó, ami sok esetben egyben családi tragédia is. Ugyanennyi közösség maradhatott időlegesen vagy véglegesen gyorsan elérhető gyógyszer nélkül. Ráadásul 2010 után ez a folyamat felgyorsult. Persze, a legtöbb kistelepülésen hosszabb-rövidebb idő múltán ismét nyílik patika. Ha máshogy nem, hát kézi vagy fiókgyógyszertárakkal oldják meg az „utánpótlást”, ám még ma is vannak olyan 3-4 ezres lélekszámú települések, ahol egyáltalán nem működik gyógyszertár.

Állami segítség

A szociológiai-demográfiai trendek, illetve a fogyasztói szokások megváltozása sem a kistelepülési patikáknak kedvez. A vásárlók a kis boltok helyett mindinkább a szupermarketeket részesítik előnyben, bevásárlásaikat (így gyógyszerbeszerzéseiket is) sokszor a közeli városban, „csomagban” intézik. A fiatalabb generációk a falvakból a nagyobb településekre költöznek, miközben a helyi kereslet, a vásárlóerő csökken. 

Mint ismeretes, a kisforgalmú vidéki gyógyszertárak – amennyiben megfelelnek bizonyos feltételeknek – működési célú támogatást igényelhetnek. Ennek összege – a korábbi körülbelül 100-120 millió forinttal szemben – már tavaly is mintegy 700 millió forint volt, amiből 100 millió forint a költségvetést terhelte, a fennmaradó összeg pedig a nagy forgalmú gyógyszertárak által befizetett szolidaritási díjból származott. Ez az emelt összeg az idei költségvetésben is szerepel, méghozzá úgy, hogy az állam az egészet magára vállalja, vagyis az eddig szolidaritási díjként befizetett összeg (körülbelül 600 millió forint) innentől a nagy forgalmú gyógyszertáraknál maradhat.

Ha szkeptikusak akarnánk lenni, megjegyezhetnénk, hogy míg a szolidaritási díj a gyógyszertárak forgalmából adódott, bár változó összegű, de biztos bevétel volt; a gazdasági racionalitásokhoz igazodó költségvetés egyik tételeként viszont ezen összeg sorsa az elkövetkező években meglehetősen bizonytalannak mondható. Ami tény, hogy a szolidaritási adó eltörlésével az állam a nagy patikákat mindenképpen támogatja.

Összegek és támogatottak

 

  Szolidaritási díjból befolyt összeg (millió forint) Működési célú támogatást igénylő, a feltételeknek megfelelő patikák száma
2012. első negyedév

                                     77,0

305

2012. második negyedév

107,8

311

2012. harmadik negyedév

126,9

316

2012. negyedik negyedév

125,1

XXX

összesen

436,8

 

 

Forrás: NAV, EMMI

A kisforgalmú vidéki gyógyszertárak 2012 januárjától emelt összeggel és kedvezőbb feltételekkel juthatnak kamatmentes támogatás-előleghez, amire ebben az évben összesen 1,2 milliárd forint áll rendelkezésre. Egyes vélemények szerint ez nem számít valódi segítségnek, hiszen egy veszteséges vállalkozást nem tesz nyereségessé. Csupán időleges segítség a túléléshez, vagyis illúzió.

A generikus helyettesítés kompenzációjára a költségvetésben idén 3,6 milliárd forintot különítettek el. Az OEP a honlapján rendszeresen, negyedévente közzéteszi az erre jogosult patikák listáját (azok kódját), és az őket megillető összeget. Ezek a pénzek az általunk találomra kiválasztott időszakban, 2012 második negyedévében 2346 forint és körülbelül másfél millió forint között szórtak. Egy hónapra levetítve az utóbbiból adódó összeg úgy-ahogy tekintélyesnek, az előbbi viszont említésre sem méltónak mondható.

Gyógyszertári szolgáltatási díj címen (a kezelt vények száma és a magisztrális gyógyszerkészítés után) az idei évben összesen 4,5 milliárd forint fizethető ki a patikáknak. S bár a fenti két tételből természetesen a vidéki gyógyszertárak is részesülhetnek, kisebb forgalmukból adódóan mérlegük bevételi oldalán ezek sem lesznek majd igazán jelentős összegek. 

Ugyancsak kisebb forgalmi volumenükből adódik, hogy e patikák csak igen alacsony vagy semmilyen utólagos nagykereskedelmi kedvezményben nem részesülhetnek, ami pedig ugyancsak javíthatná a jövedelmezőségüket.

Az állam felelőssége

Amennyiben nincs megfelelő mértékű kereslet, és a vidéki fogyasztók csekély vásárlóereje az áremelést sem teszi lehetővé, szembe kell nézni azzal a realitással, hogy a kistelepülések patikái önerőből, vállalkozásszinten nem működtetők nyereségesen. Fokozottabb állami támogatás hiányában az egyes települések helyben történő gyógyszerellátása nem megoldható – hacsak kézi vagy fiókgyógyszertárak működtetésével nem.

Kérdés, mi számít még biztonságos gyógyszerellátásnak? Mennyi az a maximális idő, távolság, amin belül a betegnek muszáj hozzájutnia a szükséges, esetenként életmentő gyógyszerhez? A szomszéd településre kell elutaznia érte? A legközelebbi kisvárosba? Fél óra vagy egy? Öt vagy húsz kilométer? És ha sétálni még csak-csak, de autózni, buszozni már nem tud az illető? Ha ő maga nem képes rá, ki szerzi be ilyen módon a gyógyszerét? A probléma ugyan még nem általános, de azért létezik.

Ahogy a gyógyszerészek látják

A tavaly őszi siófoki gyógyszerészkongresszusra készült kérdőívünk segítségével azt is szerettük volna megtudni, hogy az érintettek szerint ki működtethetné sikeresen a vidéki patikákat. E kérdésnél a válaszadó akár több lehetőség mellett is letehette a voksát. Akik több opciót is megjelöltek, jellemzően az államot és az adott önkormányzatot jelölték meg működtetőként, ami valamilyen szinten azonos gondolkodásra vall, s a gondoskodó állam képét veti fel. Ám míg az önkormányzat lokális, betegbarát működtető, az állam személytelenebb, láthatatlanabb, s mert „hatalmasabb”, éppen ezért kevésbé befolyásolható.

Ugyanakkor a megkérdezettek nagy többsége (csaknem 80 százaléka) szerint a vidéki kispatikákat (természetesen a megfelelő feltételek mellett) üzleti jelleggel, gyógyszerészeknek kell(ene) működtetniük. Csupán három válaszoló (2,7%) látna szívesen nem szakmabeli pénzügyi befektetőket; a gyógyszerészek 11,11 százaléka pedig az államot, 9,25 százaléka a helyi önkormányzatokat bízná meg a helyi gyógyszerellátás megszervezésével és finanszírozásával.

Azaz, a szakma nagy általánosságban, minden nehézség ellenére is elutasítja az állami beavatkozás lehetőségét. Tegyük hozzá, kérdőívünk nem kifejezetten azoknak a véleményét tükrözi, akiknek a megélhetése múlik e patikák sikeres vagy sikertelen működtetésén. Lehet, hogy ők másképp válaszolnának… 

Tóth Tamás

 

A szolidaritási adó kiszámítása

A szolidaritási díj számítása a 2006. évi XCVIII. törvény 39. § (2) bekezdése szerint a következőképpen történik:

Amennyiben az azonos vállalkozási adószámú, közforgalmú gyógyszertár működtetésére jogosult vállalkozás negyedéves támogatott árréstömege

a) 10 000 001 és 11 000 000 forint között van, a befizetendő összeg a negyedéves árréstömeg 1,5%-a;

b) 11 000 001 és 12 500 000 forint között van, a befizetendő összeg 165 000 forint és a 11 000 000 forint feletti rész 2,5%-ának együttes összege;

c) 12 500 001 és 15 000 000 forint között van, a befizetendő összeg 202 500 forint és a 12 500 000 feletti rész 4%-ának együttes összege;

d) 15 000 000 forint felett van, a befizetendő összeg 302 500 forint és a 15 000 000 feletti összeg 8%-ának együttes összege.

 

Mely patikák jogosultak támogatásra?

A 2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) 41. §-a szerint egy közforgalmú gyógyszertárat működtető vállalkozás negyedévente működési célú támogatásban részesülhet, amennyiben azt az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnál kérelmezi, és megfelel az alábbi három feltételnek:

 

  • egy adott település vagy annak földrajzilag elkülönülő településrésze gyógyszerellátását egyedül biztosítja;
  • a tárgyévet megelőző év január 1-je és június 30-a közötti időszakban elszámolt gyógyszerforgalmi adataiból számított, közfinanszírozott gyógyszerforgalmazásából származó árréstömege nem haladja meg a 7,2 millió forintot;
  • legalább heti (fiókgyógyszertár üzemeltetése esetén a fiókgyógyszertár nyitvatartási idejét is figyelembe véve) legalább 40 órában nyitva tart.

A működési célú támogatásra való jogosultság megítélését a támogatást igénylő kérelmezi, s a szükséges feltételek meglétéről az ÁNTSZ állít ki hatósági bizonyítványt.

 

„Ön szerint kinek kellene működtetnie a vidéki kispatikákat?”

üzleti jelleggel gyógyszerészeknek (79,62%)

pénzügyi befektetőknek (2,7%)

az államnak (11,11%)

az adott önkormányzatoknak (9,25%)

NT/NV (2,7%)