Másként gondolkodók

Patikus-szerveződések az interneten – 1. rész

Hogyan jutottunk el a magányos megmondóemberektől az interneten szerveződő, egymással folyamatos kommunikációt folytató szakmai közösségekig? Hatékony lehet-e az alternatív önkormányzatiság, s vajon ki tudnak-e, ki akarnak-e lépni a virtuális térben erőre kapott csoportok a valós világba?

Hivatalos álláspont és magánvélemény. Mainstream és underground. Állami, önkormányzati és civil szféra. Mindig is léteztek: egymást feltételezve, egymás mellett, az élet minden szintjén. Az utóbbiak annál hangosabbak, minél inkább eltér egymástól a vezető és a vezetett szándéka, érdeke.

A hatalom természetéből adódik, hogy bár nem téveszti szem elől, de eltűri ezeket a „fellazító” megnyilvánulásokat. Amelyek egyfajta indulati, érzelmi szelepként működnek. Persze, a verbalitás két irányba hathat: működhet pótcselekvésként, s ezáltal megnyugtathat és passzivitásban tarthat; de össze is foghat, mozgósíthat, jó esetben elindíthatja a szükséges (a kívánt) változásokat.

Szavak és csendek

Kezdetben valának a magányos megmondóemberek, a „tékozló fiúk”. Közülük többen lapunk hasábjain is megszólaltak. „Igazad van – veregetik meg a vállukat kollégáik. – Végre valaki kimondta, amit sokan gondolunk.” Persze időnként a többiek is nyilatkoznak: félve, nevük elhallgatását kérve. Ők azok, akik összefüggést sejtenek egy „merész” kijelentésük és a patikájukban néhány napra rá tartott ÁNTSZ-ellenőrzés között. „Mert a hatalom ilyen: messzire elér a keze.” Nem értik, hogy a hatalom nem más, mint ők maguk. Ők működtetik a rendszert, és a „királyok” fejére is ők helyezik a koronát.   

Megtorlástól tartanak, holott több tékozló fiú is állítja: véleménynyilvánításuk következményeként semmiféle retorzió nem érte őket. Esetleg egy-egy rosszalló telefon érkezett, komor hangú érdeklődés. Ennyi.

Furcsamód sokáig éppen a Magyar Gyógyszerészi Kamara szakmai fóruma adott teret a vélemények – időnként a szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes – ütköztetésének. A megszólalók itt nevüket, arcukat vállalva nyilatkoztak, kezdeményeztek vitát, védtek álláspontokat. Némileg meglepő módon, a fórumot működtető kamara látszólag nem moderálta a nem egyszer kritikus hangvételű kommenteket.

És lám: a jól ismert (mondhatni, hírhedt) megmondóemberek egy idő után elhallgattak, vagy legalábbis nyilatkozataik finomodtak stílusukban, ők maguk pedig visszatértek a tárához, és patikájuk fennmaradásáért dolgoznak. 

Provokáció vagy valós problémafeltárás?

Több mint két évvel ezelőtt hallottunk először a titokzatos Veritasról, aki nem egyszer provokatív gondolatait kéretlenül, elektronikus levélben osztotta meg a gyógyszerészekkel. Veritas elsőként a kamarai tisztújítás és az új kamarai törvény apropóján írta meg véleményét, számos kollégáját mozgatva meg ezzel – legalább fejben.

„Kérdeztétek tőlem, miért kell nekem álnév, miért nem vállalom fel önmagamat. Attól tartok, hogy problémáim lesznek, mivel én is érintett vagyok – árulta el rejtőzködésének miértjét. – Mivel más utat egyelőre nem látok, így szeretném megtudni, hogy másokat is foglalkoztatnak-e ezek a kérdések, és együtt esetleg el tudunk-e érni valamilyen változást, vagy kénytelen leszek, kénytelenek leszünk elfogadni, amit majd kimérnek nekünk.”

A félelem lélektanához nemcsak az tartozik hozzá, hogy sokszor attól is rettegünk, amitől nem kellene, hanem az is, hogy a közülünk valót is ellenségnek gondoljuk. Annak idején többektől is hallottam, szerintük Veritas szimpla provokátor, aki e-mailjeit az államtitkárság, esetleg a kamara szerveréről küldi.  

Aztán ő is eltűnt – persze az sem elképzelhetetlen, hogy más alakban született újjá. A nem kevésbé titokzatos Etikus Patikus (EP) tavaly év végén indította el oldalát a Facebook közösségi portálon. Mivel az internet nem csupán az anonimitásra, hanem a hamis személyazonosság használatára is módot ad, egyáltalán nem kell készpénznek vennünk, amit EP alapparamétereiként olvashatunk, miszerint 1960. január 1-jén született, és nőnemű. Sőt, megkockáztatom, hogy férfi, és jóval fiatalabb virtuális alteregójánál. Megkérdeztünk néhány véleményvezért, hogy őket rejti-e az álca. Tiltakoztak, mondván, ők mindig is névvel vállalták véleményüket.  

„Etikai szabályzatunk alapján nem élhetünk negatív kritikával kamarai tisztségviselőinkkel szemben. (…) Legyen egy fórum, ahol nyíltan elmondhatjuk, mi miért nem tetszik! Ezért van az Etikus Patikus” – tárja fel a titokzatos kritikus az oldal elindításának mozgatórugóját. Egyik későbbi bejegyzésében azonban már jóval keményebben fogalmaz: „Egy érett demokratikus rendszertől idegen a kisebbségi vélemény elnyomása, szankcionálása. Húsz évvel a rendszerváltást követően a kritikai hangoknak még mindig álarc mögé kell bújniuk, mert a vélt többségi akarat tiltja a bíráló hangokat. (…) Az etikai kódex e tartalmi eleme nem szolgálja a gyógyszerészet jövőjét, tagjainak szabadságát. Kizárólag a kamarai tisztviselők döntéseinek, nyilatkozatainak szótlan tűrését teszi lehetővé. Ez a magatartás antidemokratikus. Ez a magatartás autokratikus, mindenekfelett álló, paternalista, mely éretlen személyekként kezeli alattvalóit.”

EP és a hozzá hasonlók tüskék a hatalom körme alatt. Kínos témákat feszegetnek, felelősségre vonnak, és ami talán a legfájóbb: nevetségessé tesznek. „Aki abból él, hogy hülyére veszi a magyar gyógyszerészt, képregény lesz belőle” – olvasható a Facebook-oldal ars poeticájaként. S valóban: Etikus Patikus kezdetben azokról a mini képregényeiről híresült el, amelyekben tabutémákat nem ismerve tűz tollhegyre államtitkárt, kamarai elnököt és más neves, gyógyszerpiaci szereplőket.  

De EP nem áll meg itt: a külföldi Wikileaks-oldalhoz hasonlóan, amelyen szigorúan titkos adatokat tettek bárki által hozzáférhetővé, olyan információk kiszivárogtatását helyezi kilátásba, mint a kamarai vezetők üzleti érdekeltségei vagy az egyes kamarai székházak tulajdonosi háttere.

Etikus Patikus (akinek egyébként már a neve is provokáció, az etikus gyógyszerészet önjelölt, kizárólagos letéteményesei felé) mozgósítana is: első körben valós érdekképviselet, szakszervezet alakítására buzdít. Az oldal több mint 300 ismerősének többsége azonban egyelőre még hallgat: inkább olvas, jól szórakozik – vagy éppen felháborodik, ám a virtuális térből, valódi közösségként még nem sikerült kilépnie.

TT

(folytatjuk)