Patikaállamosítás vagy a gyógyszerészek „helyzetbe hozása”? – 1. rész
Kényszerű lépés vagy a reprivatizációhoz vezető újabb lépcsőfok az állami patikavásárlás? Akár 40, akár 400 gyógyszertárról van szó, az állam többségi tulajdonossá válása a patikákat működtető vállalkozásokban éppen ellentétes hatású azokkal az egészség- és szakmapolitikai célokkal, amelyeket egészen idáig a kamara, illetve a kormányzat hangoztatott.
A gyógyszerészi többségi tulajdon kapcsán az utolsó pillanatban beadott módosító javaslatával igencsak felborzolta a kedélyeket az Egészségügyért Felelős Államtitkárság. E szerint, ha a gyógyszerészek nem élnek elővásárlási jogukkal, és ha az állam ellátásbiztonsági okokból indokoltnak tartja, utóbbi is megvásárolhatja a patikák többségi tulajdonrészét. Tehát az állam nemcsak szabályozóként, hanem tulajdonosként is beléphet a gyógyszer-kiskereskedelem piacára. Igaz, csupán egy hároméves átmeneti időszakra, – azt követően újból kísérletet kell tennie a többségi tulajdonrész értékesítésére.
Ám mi történik akkor, ha a szakmabeliek – a nem éppen kedvező piaci viszonyok ismeretében – három év múlva sem látnak fantáziát a pályázatban felkínált gyógyszertár működtetésében? Ha a patikában 2014. január 1-jét követően nincs meg a megfelelő gyógyszerészi tulajdoni hányad, az OEP felmondja az intézmény közfinanszírozási szerződését. 2017. január 1-jétől pedig – többségi tulajdon hiányában – a gyógyszertár működtetésének jogszabályi feltételei szűnnének meg. A kérdés ezek után az, hogy az állam a tervezett három éven túl is megmarad-e gyógyszertár-tulajdonosnak, ha pedig nem, hány patikát kell bezárni a törvényi előírások be nem tartása miatt…
Kikényszerített tulajdonszerzés
A GKI-EKI Egészségügykutató Intézet 2013 áprilisában készített felméréséből tudjuk, hogy az érintett gyógyszerészek 63 százaléka már a 25 százalékot meghaladó tulajdonrész megvásárlásához sem rendelkezik saját, mobilizálható tőkével. Kevesebb mint egyharmaduk gondolja úgy, hogy hozzáférhet a patikaalaphoz, ám közülük is csupán minden nyolcadik szakember tervezi, hogy él is ezzel a lehetőséggel. A többiek nem látnak esélyt arra, hogy egy újabb – akár kedvező kamatozású – hitel törlesztőrészleteit havi szinten kigazdálkodják.
Horváth Zsolt egészségügyi reformokért felelős miniszteri biztos szerint legfeljebb 60-70 gyógyszertár többségi tulajdonának a megvásárlásához lesz szükség állami segítségre. Szakértői becslések szerint viszont az érintett, körülbelül 840 gyógyszertár közül az állam legkevesebb 500-600 patikában szerezhet többségi tulajdonrészt. A piaci elemzők úgy látják, éppen ezekből állhat össze a legnagyobb hazai patikalánc – holott a kormány még a közelmúltban is a hálózatok megszüntetése mellett foglalt állást. A helyzet további ellentmondása, hogy míg az eredeti törvény szerint egy tulajdonosnak csupán négy patikája lehet, az állam ennek sokszorosában szerezhetne többségi tulajdont. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy az állam révén e gyógyszertáraknak nem szakmai befektető lesz a többségi tulajdonosa.
„Szó sincs államosításról” – jelentette ki Horváth Zsolt miniszteri biztos, aki szerint a törvénymódosítással a kormány mindössze a gyógyszerellátás biztonságáról kíván gondoskodni. A politikus az idei Magyar Gyógyszerész Napokon elmondta: a különböző tőkealapok által történt befektetés az Európai Unióban ismert vállalkozásfejlesztési eljárás, és az így megszerzett tulajdoni hányad sehol nem számít állami tulajdonnak. Horváth Zsolt szerint nem cél, hogy az állam kezében maradjon akár egyetlen patika is.
Két legyet egy csapásra
Vajon mi a kormányzat távlati célja a gyógyszertári piaccal? Az állam két attitűdje ennek kapcsán az ellátási kötelezettség, illetve a haszonelvűség. A kettő nem zárja ki egymást, hiszen ami rendszerszinten nyereségesen működik, az valószínűleg eleget is tesz az ellátás kötelezettségének.
A gyógyszerészek elsősorban a minimális nyereséget termelő, nullszaldós vagy veszteségesen működő patikák többségi tulajdonrészét nem tudják (anyagi lehetőségek hiányában), de nem is akarják (józan üzleti megfontolásból) megvenni. Ezek működtetésébe száll be az állam. „Az állam rossz gazda” – vallják sokan, ám még ha jó gazda is lenne, akkor sem feltétlenül tudná rentábilisan működtetni ezeket a gyógyszertárakat. Tegyük hozzá, hogy azokra a patikákra is hasonló sors vár, amelyek tulajdonosai erejükön felül vesznek fel „kedvezményes” hitelt, s kerülnek ezáltal adósságspirálba.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke semmi értelmét nem látja annak, hogy az állam ott is működtessen saját tőkéjüket felélt, eladósodott és hosszabb távon is forgalomképtelen gyógyszertárakat, ahol annak nincs egészségpolitikai indoka, olvashattuk a PharmaOnline cikkében. Azaz, ha az állam nem tudja értékesíteni az ilyen patikák „ideiglenesen” megvásárolt tulajdonrészét, vélhetően be fogja zárni azokat. Hankó Zoltán szerint az elővásárlási jog csupán egy lehetőség, – az állam érdekeit képviselő szervezetnek kell majd eldöntenie, hogy kíván-e élni azzal.
„Nem kell minden kell patikát megmenteni – ért egyet a fentiekkel az egyik általunk megkérdezett gyógyszerpiaci szakember. – Az ország évtizedekig remekül működött körülbelül 2000 patikával is.”
Államosítás és reprivatizáció
Talán a legfontosabb kérdés az, hogy az állam csupán kényszerből veszi át a patikákat, vagy bizonyos körök üzletet is látnak a működtetésükben. Az összeesküvés-elméletek hívei egy nagyobb terv részének látják az állami elővásárlási jog törvénybe iktatását. Eszerint az állam első lépésben olyan gazdasági körülményeket teremt, egyrészt a lehetőségek csökkentésével (termékskála-szűkítés, árréscsökkentés,), másrészt a vállalkozások terheinek növelésével (áfa, egyéb adók, járulékok, pluszkiadásokkal járó szakmai előírások), amelyek eredményeként az üzleti eredmény fokozatosan romlik, a gyógyszertárak pedig elértéktelenednek. Ekkor jelenik meg – mintegy mentőangyalként – az állam, amely átveszi a patikák működtetését. A harmadik lépés a reprivatizáció, amivel párhuzamosan új szabályozás születik, amely az új tulajdonosok számára ismét kedvező működési feltételeket teremt. Nem véletlen, hogy az eddigi intézkedésekben már most is sokan a patikapiacra belépni szándékozó gazdasági érdekcsoportok igényeinek a kielégítését vélik látni.
A jövőbeli működtetés szempontjából egy újabb lényeges kérdés, hogy az újra virágzó vállalkozások hasznát az állam kinek a kasszájába kívánja irányítani: részben a sajátjába, vagy teljes egészében bizonyos vállalkozói csoportokéba? Előbbi esetben jöhet szóba a patikaműködtetés koncesszióba adása, amikor is az állam megosztozik a hasznon a bérbevevővel.
Tóth Tamás
(folytatjuk)
Szabad a gazda?
A közforgalmú gyógyszertár tulajdoni hányadának átruházása esetén az elővásárlási jogok sorrendben a következőképpen alakulnak:
- az érintett gazdasági társaságban tulajdoni hányaddal rendelkező gyógyszerész;
- az adott közforgalmú gyógyszertárban munkaviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal rendelkező gyógyszerész(ek);
- bármely más gyógyszerész;
- állam.
Az elővásárlási jog érvényesítésére az érintetteknek a vételárról való értesüléstől számított 30 napon belül van lehetőségük. Ha ezen időszakon belül nem jelentkeznek, azt úgy kell tekinteni, hogy nem kívánnak élni e jogukkal. Az állam nevében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. gyakorolná az elővásárlási és tulajdonosi jogot (az egészségügyért felelős miniszter szakmai felügyeletével).
Mivel az állami részesedést a gyógyszerészi tulajdonhányadba számítják be, elvileg többféle felállás is létrejöhet. Ha az állam célja valóban a gyógyszerészi többségi tulajdon biztosítása, megteheti, hogy csupán a gyógyszerész már meglévő tulajdoni hányadát pótolja ki, méghozzá olyan mértékben, hogy azzal megvalósuljon a patikában dolgozók többségi tulajdona (például, a gyógyszerész 25 százaléka mellé 26 százalékot vásárol). Így viszont az állam nem válik többségi tulajdonossá, s a patika későbbi sorsáról sem áll módjában dönteni. Hacsak szabályozóként nem…
Az állam tulajdoni hányadának értékesítésére (annak megszerzésétől számított) három éven belül pályázatot kell kiírni, itt azonban már nem érvényesek az imént felsorolt elővásárlási jogok. A pályázati kiírásban azt a minimális vételárat is fel kell tüntetni, aminél nem tehető kedvezőtlenebb ajánlat. Az érvényes pályázatot benyújtók közül az nyer, aki a legmagasabb vételárat kínálja. Ha több pályázó tesz azonos ajánlatot, az nyer, akinek az adott közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban tulajdoni hányada van. Ha ilyen nincs, akkor pedig az, aki ott munkaviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal rendelkezik.
Hogyan jutottunk idáig?
- 2011. január: Egy törvénymódosítás szerint a már működő patikákban a gyógyszerészi tulajdoni hányadnak 2014. január 1-jéig meg kell haladnia a 25 százalékot, 2017. január 1-jéig pedig az 50 százalékot.
- 2012. július: Orbán Viktor miniszterelnök személyes konzultáción ígéri meg a Magyar Gyógyszerészi Kamara képviselőinek, hogy a kormány felgyorsítja a patika-visszavásárlás folyamatát.
- 2013. április: Nyilvánossá válik a Patika Hitelprogram és a Patika Tőkeprogram tervezete, amelyek keretében az állam összesen mintegy 10 milliárd forinttal támogatja a gyógyszerészek tulajdonszerzését.
- 2013. június: Az Országgyűlés elfogadja a patikai tulajdon átalakítását részletező szabályozást magában foglaló, az állami többségi tulajdonlást is lehetővé tévő salátatörvényt.
- 2013. július: A gyógyszerészek számára hozzáférhetővé válik a patikaalap. A számítások szerint a 25 százaléknál nagyobb tulajdoni hányadok megvásárlásához átlagosan 8-9 millió, a többségi tulajdonrész megszerzéséhez 15-17 millió forintra van szükség.
Támogatók és tiltakozók
Állítólag még magát a Magyar Gyógyszerészi Kamarát (MGYK) is meglepte az államtitkárság módosító indítványa. A szervezet július 4-én, Hankó Zoltán elnök aláírásával megjelent tájékoztató dokumentumából kiderül, az elővásárlási jog, illetve az állam tulajdonosi szerepvállalásának lehetősége sem a patikaalappal kapcsolatos tárgyalásokon, sem a salátatörvénnyel kapcsolatos egyeztetéseken nem merült fel.
Ugyanakkor „az elővásárlási jog minden gyógyszerészre érvényes életre hívása és az államra történő kiterjesztése (…) elvileg arra is megnyitja a lehetőséget, hogy a még bizonytalan, a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság gazdálkodási paramétereit – információk hiányában – felelősen felmérni nem tudó gyógyszerészek haladékot kapjanak, és három éven belül, egy későbbi időpontban érvényesítsék vételi szándékukat a tulajdonosi jogokat akkor gyakorló állami szervvel szemben” – olvasható az MGYK kommentárjában.
Azt a kamara is elismeri, hogy az állam tulajdonosi szerepvállalásának jogszabályi lehetővé tétele ellentétes a kormány korábbi kommunikációjával, és kinyilvánítja, hogy a köztestület sem a liberalizációt, sem az állam gyógyszer-kiskereskedelemben történő szerepvállalását nem tartja elfogadhatónak.
Menteni igyekezvén a menthetőt, az MGYK azt kérte az államtitkárságtól, hogy a visszavásárlás a gyógyszerész kezdeményezésére három évnél korábban is megvalósulhasson; továbbá, hogy az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv csupán pénzügyi befektetőként legyen jelen; és a személyi jogos gyógyszerész önállósága ne csorbuljon.
A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének választmánya július 5-én hozta nyilvánosságra ezzel kapcsolatos állásfoglalását. A szervezet üdvözli az államnak azt a kezdeményezését, hogy a liberalizáció előtti tulajdonosi szerkezet visszaállítását hitelkonstrukció bevezetésével kívánja segíteni. Ugyanakkor, mint írják, „a gyógyszerészi többségi tulajdon megteremtésében elkerülendő az átmeneti vagy tartós állami tulajdonosi szerepvállalás”.
A patikákban a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége szerint nincs szükség állami tulajdonra.
