Összefogás az egészségért

A gyógyszergyártók szerepe a betegségek prevenciójában

A gyógyszergyártók társadalmi szerepvállalásának ma már szerves részét képezi a különbözõ betegségmegelõzõ programokban való részvétel. Arra voltunk kíváncsiak, „csupán” az egészségesebb társadalom megvalósítása melletti elkötelezettség, vagy üzleti megfontolások is szerepet játszanak-e abban, hogy az alapvetõen profitorientált vállalatok a jó ügyek mellé állnak.

 

Elõzõ számunkban azt vizsgáltuk, mennyire van tisztában az egyén a saját felelõsségével az egészséges életmód kialakítása, illetve a betegségek megelõzése terén, illetve milyen módon segíti õt ebben az állam, hogyan tudja pozitív irányban befolyásolni a média. Ez alkalommal a gyógyszergyártóknak és -forgalmazóknak a prevencióban betöltött, elsõre pillantásra ellentmondásosnak tûnõ szerepérõl ejtünk szót.

 

A rideg valóság?  
Az egészségmegõrzésben betöltött szerepük nem csupán a betegségek kezeléséhez gyógyszert biztosító cégeknek ellentmondásos. A hazai egészségügy hiányosságait megtapasztaló, elkeseredésében olykor cinikussá váló állampolgárok vélekedése szerint az államnak nem fûzõdik érdeke ahhoz, hogy (túl) sokáig éljünk. A nyugdíjkorhatárig igen, mert addig a munkánkkal értéket teremtünk, adót és járulékot fizetünk. Onnantól viszont nem, hiszen nyugdíjasként csupán „visszük a pénzt”, csak költeni kell ránk, finanszírozni az egyre gyakoribbá váló és egyre inkább elhúzódó gyógyszerelésünket, orvosi, kórházi ellátásunkat.
Ezzel szemben életünk végéig fogyasztók maradunk, többek között gyógyszerfogyasztók, a gyógyszergyártók és -forgalmazók tényleges üzleti partnerei, elsõ számú bevételi forrásai. Sõt, ha nem is feltétlenül egyenes az arányosság, de talán megkockáztathatjuk: éveink számának növekedésével egyre több gyógyszerre lesz szükségünk ahhoz, hogy fenntarthassuk szervezetünk – viszonylag – normális mûködését. A gyártóknak a humánumon túl, a gyógyítás melletti elkötelezettségen felül ezért is lehet fontos a prevencióban való részvétel – állapíthatja meg ismét csak az utca embere.
A fenti megközelítés természetesen igen durva leegyszerûsítése a helyzetnek. Az azonban tény, hogy a szûrõprogramok a vizsgált személyek bizonyos százalékánál
a betegség diagnosztizálásához vezetnek, s így a gyógyszerek iránt generálnak keresletet. Közismert, hogy például a cukorbetegek mintegy felénél nem mérték, s így nem is diagnosztizálták a kívánatosnál magasabb vércukorszintet, s így õk jelenleg semmiféle kezelésben nem részesülnek. A felvilágosító kampányokkal viszont – a megelõzés fontosságát hangsúlyozva – többek között a védõoltásokra, a vitaminokra, az immunerõsítõkre, a fogamzásgátló eszközökre lehet felhívni a figyelmet. De prevenciónak tekinthetõ az olyan gyógyszeres terápia is – például a visszérproblémák kezelése, a véralvadásgátlók vagy a koleszterinszint-csökkentõk alkalmazása –, amellyel súlyosabb betegségeket kívánnak megelõzni.

 

A haszon nem a forgalom növekedésében mérhetõ
Logikusnak tûnik tehát a kérdés: vajon a legtöbbször egy-egy gyógyszercég támogatásával megvalósuló országos felvilágosító kampányok és szûrõvizsgálatok csökkentik-e a lakosság gyógyszerfogyasztását (mert elejét veszik a betegség kialakulásának), vagy növelik azt (mert diagnosztizálják a betegséget, s ezzel igényt teremtenek a gyógyszeres kezelésre olyanoknál, akiknél ez eddig nem történt meg)?
„Valójában nem az a kérdés, hogy egy-egy kampány csökkenti-e a gyógyszerfogyasztást vagy növeli – veti ellen Szolyák Tamás, a Novartis Hungária igazgatója. – A legfontosabb ilyenkor az, hogy idejében felismerjük a betegséget, elnyerjük a beteg együttmûködését a terápiában, és javítsuk a ma amúgy is igen sérülékeny beteg–orvos kapcsolatot. A felvilágosító kampány során direkt módon sosem mérjük a programnak a termékek forgalmára gyakorolt hatását. Ilyenkor mások a célkitûzések: inkább azt figyeljük, hogy a kezdeményezés hatására milyen mértékû javulás mutatkozik a lakosság egészségi állapotában.”
„Az általunk szervezett vagy támogatott szûrõ- és felvilágosító kampányoknak önmagukban, rövidtávon számunkra nincs közvetlen és mérhetõ anyagi hasznuk: ha az általunk mûködtetett EgészségVonaton településenként párszázan megméretik a vércukorszintjüket, és közülük tíz-húsz emberrõl kiderül, hogy inzulinkezelésre van szüksége, az nincs befolyással a cégünk forgalmára – jelenti ki Rózsa Iván, a sanofi-aventis/Chinoin kommunikációs vezetõje. – Eredményrõl országos szinten és hosszú távon beszélhetünk, ami a lakosság részérõl a jobb tájékozottságban, a jobb orvos-beteg együttmûködésben, a részünkrõl pedig elsõsorban a vállalat imázsának javulásában, presztízsének növekedésében mutatkozik meg. Mindezek azonban adekvát marketingtevékenységgel kiegészítve az üzleti eredményben is mérhetõek lesznek.”

 

Hatékonyság – kérdõjelekkel
„Egy ideális világban a szûrések hosszú távon csökkentenék a gyógyszerfogyasztást, ehhez azonban arra volna szükség, hogy ne legyenek újabb betegek, a kiszûrtek változtassanak az életmódjukon, és tartsák be az orvosaik terápiás ajánlásait – vélekedik dr. Rékassy Balázs, a Pfizer Hungary közkapcsolati, stratégiai és ügyfélkapcsolati igazgatója. – Ezzel szemben, a nagy általánosságokban vett szûrõvizsgálatok eredményessége jelenleg legalábbis megkérdõjelezhetõ, mivel sok olyan ember is elmegy szûrésre, akinek nem kellene, azok viszont nem, akiknek valóban nagy szükségük lenne rá. További probléma lehet, hogy az adott terület egészségügyi szolgáltatójától függetlenül mûködõ szûrõvizsgálatok kiszûrik ugyan a magas rizikójú egyént, de nem tesznek, nem tudnak tenni a kezelésért, azaz a beteg elvész a rendszer számára. Vagyis ebben az esetben a kiszûrt beteg még nem egyenlõ a kezelt beteggel.
Semmi értelme nincs a szûrésnek akkor, ha nem tudjuk biztosítani a kiszûrt betegek kezelését. A kívánatos az lenne, ha a szûrõvizsgálathoz kapcsolódó további diagnosztika és terápiás kezelés széles körben megoldható, valamint bizonyítottan költséghatékony lenne, és etikailag sem vetne fel problémát. Akkor igenis végezni kellene, és megtalálni hozzá a közpénzekbõl származó forrást.
Amennyiben viszont az adott terápiás terület nem közpénzbõl támogatott, továbbá a szûrés és a hozzá kapcsolódó kezelés költséghatékonysága sem bizonyított, úgy inkább csak promóciós, ügyfélszerzési aktivitásról beszélhetünk. Ebben az esetben elmondható, hogy megfelelõ marketing esetén az adott promóciós célú szûrés (betegszerzés) javítja az adott termék eladási mutatóit” – üt meg kritikus hangot dr. Rékassy Balázs.

 

A munkáltatók felelõssége
„Az állam, az orvosok és az egyén felelõssége mellett nagyon ritkán esik szó a munkáltatóknak az egészségmegõrzésben, a betegségmegelõzésben betöltött szerepérõl. Holott nagyon fontos, mit tesz egy vállalat azért, hogy minél kevesebb kiesett munkaórával kelljen számolnia, és azon is nagyon sok múlik, hogyan tolerálja dolgozói betegségbõl adódó távollétét – mutat rá a téma egy újabb aspektusára a legnagyobb hazai gyógyszercég kommunikációs vezetõje. – A sanofi-aventis/Chinoin évek óta igyekszik minél többet tenni alkalmazottjai egészségéért. Ennek részeként többek között szervezett szûrésekre, különbözõ sporttevékenységekre és egészséges étkezésre biztosítunk lehetõséget. A cégen belül szervezett szûréseket például hatékonyabbnak gondoljuk, mintha munkatársaink külön-külön, ad hoc módon vennének részt a különbözõ lakossági vizsgálatokon.”
„A mi kezdeményezésünkre tavaly õszszel megszületett a francia–magyar Egészség Charta, amit a Francia–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara összesen ötven tagja írt alá – teszi még hozzá Rózsa Iván. – A megállapodást szignáló magyarországi francia cégek hitet tettek amellett, hogy együttmûködnek munkavállalóik, s azok családtagjainak egészségmegõrzése érdekében. Az együttmûködés egyik mozgatórugója, hogy szakítani kívánunk azzal a régi, káros beidegzõdéssel, miszerint mindent az államtól várunk, még az egészségünk védelme érdekében tett lépéseket is.”

 

A legfontosabb feladat
„Az egészségügyben a beteg, mint az orvosi ténykedés aktív közremûködõje áll a kapcsolatok középpontjában. Ezért a gyógyszergyártók, és az általuk kifejtett marketingtevékenység feladata lehet az, hogy az egészségügyi teljesítmény minõségének javítása érdekében segítsen felismerni a betegek igényeit és elvárásait, kapcsolatot és megfelelõ összhangot teremtsen az egészségügyi ellátó rendszer, valamint az orvos és betege között, – összegez a Novartis Hungária Kft. vezetõje. – Napjaink betege egyre inkább informált kíván lenni betegségével kapcsolatban, azért, hogy az egészségét érintõ legfõbb terápiás döntésekben részt vehessen. A hagyományos szereposztás mára megváltozott. A páciensekkel való kapcsolatok menedzsmentjének („patient focus”) célja, hogy egy adott indikációs terület fejlesztése mellett folyamatosan fejlessze a betegség felismerésének és kezelésének lehetõségeit, és ezzel egyidejûleg a gyógyítás sikeréhez elengedhetetlenül fontos beteg-együttmûködést is biztosítsa, például egy átfogó compliance-t segítõ programmal, amely kiegészíti az indikációra összpontosító gyógyszeres kezelést, vagyis elsõsorban nem a betegségre, hanem az érintett betegre fókuszál.”

 

Almát a körtével
Ahogy egy-egy gyógyszeres terápia kapcsán léteznek költséghatékonysági vizsgálatok, illetve kimutatható, hogy az adott készítmény alkalmazása átlagosan hány minõségi életévvel hosszabbítja meg a betegek életét, nincs olyan egzakt felmérés, amely összevetné a betegségek megelõzésére, illetve azok kezelésére és gyógyítására fordított összegek nagyságát. 
Ennek egyik oka, hogy a társadalombiztosítónál nem egyénenként, hanem a különbözõ kasszákban készítenek pénzügyi mérleget. Külön tartják számon a gyógyszerkassza kiadásait és bevételeit, a kórházi ápolásra és rehabilitációra fordított összegeket, a segélyekre, táppénzre fordított, illetve az otthoni ápolás kapcsán felmerülõ kiadásokat. Jelenleg nincs mód arra, hogy összegezzék, mibe kerül a betegség maga, és ezt a számadatot szembeállítsák a gyógyszerfejlesztés vagy a prevenció költségeivel.  
És akkor még nem beszéltünk a dolgozó betegsége következtében jelentkezõ termelés- és bevételkiesésrõl. Ami sem állami, sem vállalati szinten nem mérhetõ, vagy nem mérik. Persze léteznek számítások: ezek szerint akár ezermilliárdos nagyságrendû is lehet ez a veszteség, ami annyit jelent, hogy a GDP csaknem öt százaléka vész el a megbetegedések és az idõ elõtti halálozások miatt.

 

Kezükben a döntés
Míg a Médiaunió a lakosság ingerküszöbét próbálja túllépni széles körû, az egészséges életmódot propagáló kampányával, A kommunikáció ereje a dohányzás ellen címû kiállítás sokkoló képei a hazai parlamenti képviselõket kívánja rávenni arra, hogy új, az eddigieknél radikálisabb törvényi szabályozás kidolgozásával és megszavazásával tegyenek lépéseket a dohányzás visszaszorításáért. Az eddig tíz országot bejárt tárlat, amelynek – nem véletlenül – a budapesti Képviselõi Irodaház adott otthont, megdöbbentõ fotókon mutatja be a dohányzás által okozott szervi elváltozásokat. Az új regula része többek között a dohánytermékek jövedéki adójának, s így árának emelése, valamint a cigarettásdobozokon megjelenõ „elrettentõ” képi figyelmeztetések használata lenne. Utóbbiakkal jelenleg a világ 24 országának dohánytermékein lehet találkozni. A Pfizer a Médiauniónak és az Európai Rákligák Szövetsége által életre hívott, dohányzásellenes utazó kiállításnak is fõ támogatója.

 

TT