Szúrópróbák

Védõoltások a XXI. században – II. rész

Melyek a fejlesztések fõbb csapásirányai a védõoltások területén, és hogyan lehet eredményesen kommunikálni a vakcináció fontosságát? Többek között errõl szól a lapunk elõzõ számában megkezdett cikk második, befejezõ része.

 

A fejlesztések új területei

A védõoltások legfontosabb célcsoportja ma már – a csecsemõk és a kisgyermekek mellett – a felnõtt lakosság, azon belül is fõként az idõsek. Hiszen az influenza és a pneumococcus, amelyre létezik védõoltás, bármelyik korcsoport képviselõit leverheti a lábáról; az övsömör pedig, amelynek megelõzésére a legújabb kutatások irányulnak, tipikusan az idõsebb korosztályok betegsége.
A fejlesztési projektek egyébként rendkívül szerteágazóak. Gondolta-e például valaki, hogy már a dohányzás leszoktatását segítendõ is fejlesztenek védõoltást? Itt olyan technológiát alkalmaznak, amelynek segítségével az antitestet megpróbálják „ráragasztani” a nikotinmolekulára, amelynek mérete ezáltal megnövekszik. Így a molekula nem tud átjutni a vér-agy gáton, és nem kapcsolódik rá arra a receptorra, ami a dohányosoknál a nikotinéhség során aktivizálódik. Ez a vakcina már humán III-as fázisban tart.
Az 1-es típusú diabétesz is célpontja a védõoltás kutatás-fejlesztésnek. Itt is vannak komoly eredmények, bár még csak preklinikai fázisban. Reményeink szerint egy évtized múlva erre a betegségre is lesz védõoltás.
A malária elleni vakcina ugyancsak a III-as fázisban jár. A Melinda és Bill Gates Alapítvány nemrég jelentette be, hogy újabb dollármilliárdokat fog befektetni a malária elleni védõoltás fejlesztésébe. Az informatikus guru alapítványa egyébként egymaga annyi pénzzel támogatja e védõoltás fejlesztését, mint az egyéb cégek összesen. E szervezet hatalmas mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a védõoltások – elsõsorban a fejlõdõ világban – eljussanak a rászorulókhoz.
Egy másik izgalmas terület a terápiás védõoltásoké, hiszen ezek nem preventíven, hanem a már kialakult betegségeknél alkalmazhatók. A tüdõrák és a melanóma elleni terápiás vakcina is a III-as fejlesztési fázisban tart.  
Ugyancsak nagy lépésekben fejlõdik az adjuvánsok területe. Mint tudjuk, nagy jelentõséggel bír, hogy milyen vivõanyagok vannak a védõoltásban, hiszen egy jó adjuváns potencírozhatja annak hatását. Ezt látjuk például a méhnyakrák- vagy az influenza-védõoltás esetében is.
A kombinációk területén is forradalmi változások tapasztalhatók: ma már hét-nyolc különbözõ védõoltás is beadható akár egyetlen injekcióban, ami különösen a csecsemõk oltásánál lehet fontos, kivédendõ, hogy ne kelljen külön hétszer-nyolcszor megszúrni õket. A kombinációk fejlesztése technológiailag rendkívüli erõfeszítéseket igényel, hiszen a különbözõ hatóanyagok nem csupán kedvezõ, hanem kedvezõtlen hatást is gyakorolhatnak egymásra.       

 

Kommunikációs csapdák

Nem könnyû feladat a védõoltásokkal kapcsolatos kommunikáció. Ebbõl a szempontból nem nehéz párhuzamot felfedezni három olyan nagy esemény, illetve a körülöttük kialakult hisztéria között, amelyek az elmúlt évtizedben zajlottak le. Az egyik a Y2K-pánik, az ezredvégi informatikai váltás, ami több száz milliárd dollárjába került a világnak. A másik a H1N1-járvány, a harmadik pedig a tavaszi izlandi vulkánkitörés. Mindhárom esemény megmozgatta a világot, a politikát, hihetetlen médiaérdeklõdést gerjesztett, és mindegyik körül ott lebeg az üzleti érdekbõl fakadó manipuláció kérdése is.
2000-ben is sokan feltették a kérdést: vajon szükség volt-e a váltásra, de az idén tavasszal szintén felmerült, hogy indokolt volt-e a H1N1 kapcsán az ilyen mértékû ijedtség. Utólag könnyû okosnak lenni: nem tört ki akkora járvány, mint amekkorára számítottunk. Az országok négymilliárd dollárt költöttek a felkészülésre, ami természetesen nemcsak védõoltást jelent. A WHO statisztikái szerint az elmúlt fél évben összesen 17 ezer ember halt meg a H1N1 kapcsán. Az ellenzõk azt mondják, ez jóval kevesebb, mint egy szezonális influenza esetén. A pártolók szerint igenis kellett a felkészülés, mert ha nem az elveszített életeket nézzük (amibõl természetesen már egy is sok), hanem az életévekben mért veszteséget, akkor elmondhatjuk, hogy ennek a járványnak erõteljesebb hatása volt, mint a korábbi influenzajárványoknak, hiszen fiatalok haltak meg nagy számban, köztük terhes anyák is.
A média mindebbõl az üzletet szeretné láttatni, a gyógyszeripar befolyását a kormányzatokra, és arra, hogy a H1N1-bõl ekkora hisztéria lett. Mivel tömegeket oltanak be, óhatatlanul történnek olyan egybeesések, amelyeket hajlamosak vagyunk kapcsolatba hozni az oltással. Fel kell készülni arra, hogy ha elenyészõ számban is, de lesznek, akiknél az oltás allergiás reakciót vált majd ki. Lesznek sajnálatosan olyanok is, akik ebben az idõszakban fognak meghalni egyéb okokból, az ok-okozati kapcsolat megléte nélkül.
A fenti kommunikációs csapda tipikus esete az MMR-oltás körüli mizéria. Ez a vakcina részben a kanyaró ellen véd. Angliában az elmúlt tíz évben hatalmas ellenkampány zajlott az MMR-oltással szemben. Nagyon sok szülõ – majd õket követve néhány szakember is – kapcsolatot vélt felfedezni az oltás és az autizmus kialakulása között. 10–15 évbe telt, mire ezt a kapcsolatot sikerrel megcáfolták, de ennek a negatív felhajtásnak sajnos ára volt, méghozzá a kanyarós (igen súlyos, nem egyszer halálos lefolyású) megbetegedések növekedése.
Kinek higgyünk a H1N1-gyel kapcsolatos, felfokozott érdeklõdés idõszakában? A legtöbben nem a szakemberekben, nem a hatóságokban, hanem a celebekben bíznak. A
keletkezõ kommunikációs résbe olyan „hírességek” nyomultak be, mint Gáspár Gyõzõ, Sarka Kata és a többiek, és az oltással kapcsolatosan az õ véleményük lett a mérvadó.
Ez év január 7-én, 37 éves korában, H1N1-fertõzés következtében sajnálatos módon meghalt egy neves román médiaszemélyiség. Az addigi, nullához közelítõ oltási kedv egy hét alatt hihetetlen módon megnõtt az országban – csak Bukarestben több tízezren vették fel az oltást. A médiának döbbenetes ereje van egy ilyen helyzetben: rengeteget számít, ha magunk mellé tudjuk állítani, és komoly gondot jelent, ha nem.

 

Oltás és politika

Magyarországon a helyzet még pikánsabb volt: hasonlóan a frissen forgalomba helyezett Combino villamoshoz, amit az MSZP szimpatizánsai sokkal kényelmesebbnek ítéltek, mint az akkori ellenzék, a H1N1-ügy is a pártpolitika
kereszttüzébe került. Ennek eredményeképpen az oltási hajlandóság, illetve az oltásellenesség erõsen korrelált a pártszimpátiával.
A lengyel egészségügyi miniszter, Eva Kopaè helyzete is jól példázza azt a kommunikációs csapdahelyzetet, ami a járvány kapcsán kialakult. A miniszterasszonyt rengeteg bírálat érte az õsz folyamán azért, mert Lengyelország – Európában szinte egyedüliként – sem antivirális szereket nem készletezett, sem oltási programot nem indított. Ugyanõt most hõsként ünnepli az ország, mert „képes volt ellenállni a gyógyszeripari nyomásnak”.
Egy másik példa arra, mennyire összekapcsolódik a politika és a védõoltások ügye. A 2008-as romániai választások elõtt pár héttel az akkori kormányzópárt bejelentette, hogy a gyerekeket beoltják méhnyakrák ellen. Nagy médiakampányt indítottak, ami teljesen készületlenül érte a közvéleményt. Hihetetlen negatív hatása lett politikailag, ráadásul mindössze másfél százalékos oltottsági szintet sikerült vele elérni. A média botrányoktól volt hangos, s különbözõ tévhitek terjedtek azzal kapcsolatban, hogy mi mindent okoz a HPV-oltás.
Mint látható, egy nagyon jó célt is el lehet rontani azzal, ha nem megfelelõen kommunikálunk. Ebbõl okulva a tavalyi minisztériumi kampány Romániában már sokkal elõkészítettebben és sikeresebben zajlott, hiszen 20–25 százalékos átoltottsági szintet sikerült vele elérni.  
A vakcináció kérdésköre rendkívül izgalmas, és a technológia fejlõdése miatt egyre szerteágazóbb terület. Mind a laikus, mind a felíró orvos, de az egészségügyi döntéshozók szintjén is szükség van arra, hogy a kérdést napirenden tartsuk, illeszszük be a népegészségügyi programokba, illetve a mainál nagyobb hangsúllyal az orvosképzésbe is.

 

Leitner György,
a GlaxoSmithKline
ügyvezetõ igazgatója