Olasz kutatók szerint az álmok befolyásolhatják, mennyire érzi magát kipihentnek az ember.
Számtalan tanulmány született már azzal kapcsolatban, hogy az ember hogyan tudja magát a legjobban kipihenni. Ezeknek köszönhetően tudhatta meg a világ például azt, hogy már lefekvés előtt sem érdemes a kijelzőt nézni, és azt is, hogy a kipihentséghez a rózsaszín zajnak is lehet köze.
A témában most az olaszországi IMT School for Advanced Studies Lucca kutatói végeztek vizsgálatot, és érdekes megállapításra jutottak. A szakemberek 44 egészséges felnőttet vontak be a kutatásukba, és 196 éjszaka alvásából gyűjtöttek adatokat, miközben méréseket és megfigyeléseket végeztek egy alváslaboratóriumban.
Fotó: 123rf.com
A résztvevőket rendszeresen felébresztették az „álommentes alvás” fázisaiban az éjszaka folyamán, és megkérdezték őket álmaikról és arról, hogy mennyire érezték magukat kipihentnek.
A válaszok és az adatok alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az álmok élénksége összefüggésben állhat azzal, hogy az ember mennyire érzi magát kipihentnek az ébredéskor. Eredményeiket a PLOS Biology című tudományos lapban mutatták be.
Giulio Bernardi, a tanulmány szerzője szerint a mentális tevékenységek különböző módon hathatnak az alvó emberre. Az eredmények alapján úgy látja, az álomélmény minősége, különösen az, hogy mennyire immerzív, kulcsfontosságúnak tűnik. A szakember szerint az álmodás átalakíthatja az agyi aktivitás értelmezését: minél elmélyültebb az álom, annál mélyebbnek tűnik az alvás is.
Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen a logika azt diktálná, hogy minél mélyebb az alvás, annál „csendesebb” az agy, és az alvás annál pihentetőbb lesz. A korábbi kutatások azonban már kimutatták, hogy az alvás REM (gyors szemmozgásos) szakasza – amelyben intenzív az álmodás – következetesen összefügg azzal, hogy az ember mélyebb, pihentetőbb alvásról számol be – írja a Science Alert.
A kutató ebben az esetben a non-REM fázis 2. stádiumára koncentráltak, ami az alvás 50 százalékát teszi ki, és amely során a szemmozgás megszűnik. Úgy vélik, hogy az élénk álmodás egyfajta pufferként működhet, amely kiegyenlíti az agyi aktivitás ingadozását, és azt a benyomást kelti az emberben, hogy mélyen alszik, még akkor is, ha az idegi aktivitási adatok egyébként ennek ellenkezőjét mutatják.
Ez a puffer a reggelhez közeledve is működik. A vizsgálatok kimutatták, hogy az alvás iránti fiziológiai szükséglet csökkenésével az álmok élénksége és a mélyebb alvás érzése is nőtt.
A kutatók úgy vélik, vizsgálatuk eredménye segíthet abban, hogy az alvásproblémákkal küzdő emberek számára hatékonyabb terápiákat fejlesszenek, illetve azt a kérdést is segíthet megválaszolni, hogy miért álmodik az ember.
