A hazai gyógyszeripar versenyképessége egyre erősebb nyomás alatt áll, miközben a digitalizáció ipari méretű bevezetése, a megfelelő keresztfunkcionális tudás kialakítása és az intézményes együttműködés megteremtése továbbra is komoly kihívást jelent. Ezekről a kérdésekről folytattak szakmai párbeszédet a Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) Kémiai Digitalizáció Szakosztálya (KDSZ) kezdeményezésére, az IFUA Horváth szakmai partnerségével szervezett egyeztetés résztvevői. A tanácskozáson Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter is részt vett.
Az október 15-i egyeztetésnek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) adott otthont. A beszélgetésen Charaf Hassan, a BME rektora, Abonyi János, a Pannon Egyetem rektora, Honti Barbara BME vegyipari digitalizációs szakértő, a KDSZ elnökségi tagja, Fehérdi Zsolt, az EGIS Gyógyszergyár Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese és Heiszmann Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. informatikai vezetője vett részt. A kerekasztal-beszélgetést Finta Zoltán, az EUROAPI Global ipari erőforrások digitalizációs igazgatója és Vida Gábor, az IFUA Horváth gyógyszeriparért felelős partnere vezette.
Fotó: Geberle Berci / BME
A gyógyszergyártók vezetői arra hívták fel a figyelmet, hogy a hazai gyártók jelentős versenyképességi nyomás alatt működnek. A digitalizáció ipari méretű bevezetése önmagában is összetett feladat, meglévő, folyamatosan működő és szigorúan szabályozott üzemekben pedig különösen nagy kihívás. Elmondásuk szerint a vállalatok jelenleg sok esetben külön-külön próbálják megoldani ugyanazokat a digitalizációs, validációs és szabályozási kérdéseket, miközben ezek jelentős része valójában közös, prekompetitív probléma. E területeken a tudás és a tapasztalatok strukturált megosztása gyorsíthatná a fejlődést, csökkenthetné a párhuzamos erőfeszítéseket és erősíthetné az ágazat egészének versenyképességét.Az egyetemi vezetők a megfelelő kompetenciák hiányát emelték ki. Megítélésük szerint nem alakultak ki kellő számban olyan vegyész-informatikus keresztfunkcionális képzések, amelyek egyszerre adnak mély iparági, természettudományos és digitális tudást. Miközben az autóiparral együttműködésben létrejöttek közös, ipari igényekre épülő képzési formák, a gyógyszergyártás területén hasonló léptékű modell még nem valósult meg. Az ipar és az egyetemek közötti együttműködés ma gyakran egyéni kapcsolatokhoz és elkötelezett személyekhez kötődik, nem pedig tartós, intézményes keretekhez.
A résztvevők egy közös gyógyszeripari gyártási és digitalizációs ökoszisztéma kialakításának lehetőségét is megvitatták. Ennek keretében a hazai gyártók, egyetemek, technológiai szereplők és szabályozó hatóságok közösen tesztelhetnének új technológiákat, összehasonlíthatnák gyakorlataikat, képzéseket és pilotprojekteket indíthatnának, valamint közösen dolgozhatnák ki a digitális működés elfogadott módszertanait.
Fotó: Geberle Berci / BME
A lehetséges együttműködés kiemelt területei között szerepelhet az elektronikus dokumentáció és a papírmentes gyártás, a működő üzemek digitalizációja és rendszerintegrációja, a mesterséges intelligencia és a fejlett folyamatszabályozás alkalmazása validált gyógyszeripari környezetben, továbbá a digitális kompetenciák fejlesztése és a keresztfunkcionális felnőttképzés. Fontos elem lehet az egyetemi-ipari együttműködés intézményesítése, a nemzetközileg elismert tanúsítványokra épülő képzések, a közös kompetenciaközpontok és a célzott innovációs támogatások kialakítása.
Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter a beszélgetést követő összefoglalójában azt emelte ki, hogy a magyar gyógyszeripar egyszerre képvisel jelentős tudományos, ipari és gazdasági értéket, ezért versenyképességének megőrzése stratégiai jelentőségű. A felvetett problémák nem egyetlen szereplőnél jelentkeznek, így megoldásukhoz a vállalatok, az egyetemek, a technológiai partnerek és az állam összehangolt együttműködésére van szükség. “Meggyőződésem, hogy Magyarország versenyképességének egyik kulcsa az, hogy a tudást, a technológiát és az ipari tapasztalatot képesek legyünk összekapcsolni” – fogalmazott a miniszter.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a cél nem egy újabb önálló intézmény létrehozása, hanem egy sokszereplős, fenntartható együttműködési rendszer kialakítása. A következő lépés a legfontosabb beavatkozási pontok azonosítása, a szereplők közötti munkamegosztás tisztázása, valamint az első közös programok és pilotok előkészítése annak érdekében, hogy a párbeszédből konkrét, közösen megvalósítható programok szülessenek a digitalizáció, a képzés és az innováció területén.
