Közösség, kaland, karitatív munka
Tagtoborzó hirdetésüket éppen a Marketingpirula hasábjain tették közé, így aztán illendő, hogy elsőként mi köszöntsük a most ötéves Pharmotorosokat. Dr. Somogyi Istvánnal, a társaság alapítójával élményekről és felelősségről beszélgettünk.
Marketingpirula: Milyen céllal hoztad létre öt évvel ezelőtt a Pharmotorosok Társaságát?
Somogyi István: 2007–2008 táján a kifejezetten szakmai aktivitások mellett valamilyen egyéb társasági programon is törtem a fejem. Akkoriban kezdődött nálam a motorozás iránti szenvedély. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha össze tudnám hozni azokat a gyógyszeriparhoz kötődő szakembereket, akiknek ugyancsak a motorozás a hobbija. A Marketingpirula felajánlotta, hogy közzéteszi a toborzó hirdetésünket. Ez tavasszal jelent meg, és júniusban létre is jött az első találkozó. A névválasztással kezdtük: a Gyógyszeripari Motorosok helyett, ami azért valljuk be, nem túl szellemes, lettünk végül Pharmotorosok.
MP: Hányan voltatok kezdetben, és bővült-e később ez a társaság?
S. I.: Már az elején sikerült összeállítanunk egy 20-25 fős listát, ami az elmúlt évek alatt csupán minimális mértékben bővült, ráadásul némi fluktuáció is történt. Egy-egy programra általában tizen, tizenöten szoktunk összejönni, de előfordult, hogy ennél lényegesen többen indultunk útnak.
MP: Mennyire nyitottak ezek a programok a hölgyek, illetve a családtagok számára?
S. I.: Egyrészt vannak olyan kolléganők, akik motoroznak, másrészt, mivel ez egy társasági program, mindenki hozza a párját is. Sőt, olyan is akad, aki nem motorral, hanem autóval jön, hogy a gyerekeit is elhozhassa egy programra.
MP: A gyógyszeripari szakemberek mely rétegeiből verbuválódik a csapat?
S. I.: Ez teljesen változó: a gyógyszergyártótól a forgalmazóig, a hazai magáncégtől a nagy külföldi gyártóig, a vállalati hierarchia minden szintje képviselve van itt. Vezérigazgató éppúgy akad közöttünk, mint asszisztens. Még vidéki kolléga is, aki Kelet-Magyarországról is feljön Budapestre azért, hogy egy dunántúli túrán részt vehessen.
MP: Mennyit beszéltek szakmáról ezeken az összejöveteleken?
S. I.: Természetesen léteznek olyan, mindannyiunkat érintő és foglalkoztató témák – az ország egészségiparának helyzete, a nyugat-európai trendek, a szabályozói változások és azok hatásai –, amelyek ilyenkor is szóba kerülnek, ám ez mindig megmarad az informális véleménycsere szintjén.
MP: Merre fordultatok meg az elmúlt öt évben?
S. I.: A kirándulásaink szinte kizárólag hétvégére esnek, így azok általában kétnaposak. Elsősorban magyarországi túrákat szervezünk. Megfordultunk már az Örségben és Sátoraljaújhely környékén is, de Szlovákiába és Ausztriába is eljutottunk. Nemrégiben tértünk haza hagyományos pünkösdi kirándulásunkról, amelynek úti célja ezúttal a Tolnai-dombság, a szekszárdi borvidék volt. És most készülünk az első nagy túránkra, egy hatnapos erdélyi motorozásra, amire augusztusban kerül sor.
MP: E kiruccanások kapcsán mi jelenti számodra a legnagyobb élményt?
S. I.: A kétnapos programban egy lazább esti együttlét is helyet kap. Ezeken a szombat estéken sokszor hajnalig tartó beszélgetéssel, közös játékkal múlatjuk az időt, és nagyon oldott hangulat alakul ki. Sok kolléga között szövődött itt értékes ismeretség, barátság.
MP: A Pharmotorosok csapatának van egy önkéntes közösségi felelősségvállalása, karitatív tevékenysége is.
S. I.: A kezdetektől egyik fő célunknak tekintjük a kisebb-nagyobb közösségek, a hátrányos helyzetű gyerekek és felnőttek támogatását. Erre két tevékenységet találtunk megfelelőnek, amiket ráadásul a motorozással is egybe lehet kötni. Az egyik, hogy azokon a településeken, ahová a hétvégi túráinkon eljutunk, egy facsemetét szoktunk ültetni. A helyi önkormányzattal egyeztetjük, hogy erre melyik parkban vagy játszótéren nyílik lehetőség. Ültettünk már fát Visegrádon, Salföldön, Szilvásváradon, Decsen – és még sorolhatnám. Jó ezekre a helyekre visszajárni, és látni, hogy a 3-4 év alatt mennyit nőtt az a fa, amivel mi gazdagítottuk a település természetes környezetét. Van olyan fenyő, amit a faluház mellé ültettünk, és azóta azt díszítik fel a helybeliek decemberben, az a falu karácsonyfája.
MP: A másik jótékonysági tevékenységetek?
S. I.: Mivel alapvetően a hazai egészségügyben tevékenykedünk, azon is elgondolkoztunk, hogy miképpen tudnánk segíteni a szakmának. Kifestettük például egy vidéki kórház csecsemő- és gyermekosztályát. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel együttműködésben pedig vidéki családok átmeneti otthonait csinosítjuk hasonló módon. A két nap alatt – festékhenger, vödör és ecset segítségével, különösebb tapasztalat nélkül is – jelentős méretű falfelületeket tudunk lefesteni, amit megkönnyít, hogy ezekre az aktivitásokra az átlagosnál nagyobb társaság szokott összejönni. De vettünk részt már adventi ételosztásban is.
MP: A mostani beszélgetésünk egyik célja, hogy népszerűsítsük ezt a programot, és másoknak is kedvet csináljunk a csatlakozáshoz.
S. I.: Nem szoktuk magunkat reklámozni, szájról szájra terjed a hírünk, viszont az, hogy most júniusban ötévesek lettünk, talán elég alapot ad ahhoz, hogy ezt a társaságot mi és mások is komolyan vegyék. Ez idő alatt sok minden változott a gyógyszeriparban, több ember lekerült a címlistánkról, akik vagy megváltak az iparágtól, vagy külföldön kaptak munkát, illetve valamilyen okból a motorozást hagyták abba.
Ugyanakkor biztos sokan vannak olyanok is, akik az utóbbi öt évben kerültek be a gyógyszeriparba, vagy ebben az időszakban választották hobbijuknak a motorozást. Ezért arra szeretném bíztatni mindazokat, akik a gyógyszeriparban dolgoznak vagy valamilyen módon az iparághoz kötődnek és motoroznak, hogy lépjenek kapcsolatba velünk. Szeretettel várjuk minden motorozni vágyó kollégánkat!
TT
Aki az interjút olvasva kedvet kapott a csatlakozáshoz, a következő e-mail címen jelentkezhet: pharmotorosok@gmail.com
