„A kassza jelenleg egyensúlyban van”

A kassza jelenleg egyensúlyban van

Interjú Bidló Judittal, az OEP Ártámogatási Főosztályának vezetőjével

A gyógyszerkassza várható alakulása, a vaklicit és a hatóanyag-alapú felírás jövője, a vénykorrekciós rendszer várható módosítása, az e-recept bevezetése, valamint a patikai pénztárgépek NAV-hoz történő bekötése is szóba került az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetőjével folytatott beszélgetésen.

Pirulatrend: Napjainkban működik-e Magyarországon bármilyen szinten is a gyógyszertámogatás ideális rendszere, amikor is a generikumokon megspórolt pénzt új gyógyszerek befogadására fordítják?

Bidló Judit: A hazai gyógyszertámogatás aktuális mértékét alapvetően két dolog határozza meg. Az egyik, hogy mennyi pénz van rá. A jelenlegi korlátok nem feltétlenül tükrözik a racionalitást, hiszen az igények jóval meghaladják a lehetőségeket. Ennek oka egyrészt az ország gazdasági helyzete, másrészt pedig az, hogy csupán 3,7 millió járulékfizetővel számolhatunk. A generikus megtakarításból származó pénzt így nem tudjuk teljes mértékben visszaforgatni új termékek befogadására.

Ezzel együtt a generikus program az utóbbi években dinamikusan haladt előre, így a kassza egyensúlyban tartásával, annak növekedése nélkül is tudunk új termékeket befogadni. A készítmények finanszírozása nem csupán a generikusok terhére történik; akad egy másik fedezete is: a cégek sokszor maguk tesznek olyan ajánlatot, amely megkönnyíti termékeik állami támogatását.

PT: Az E-alapnak jelenleg mekkora hányadát fordítják gyógyszertámogatásra?

B. J.: Körülbelül a 20-25 százalékát. Ha a nettó értéket nézzük, vagyis levonjuk belőle a gyártói hozzájárulásokat, akkor egy kicsivel kevesebbet.

PT: Melyek voltak az elmúlt két év kasszacsökkentésének legnagyobb tételei?

B. J.: Az egyes onkológiai készítmények tételes elszámolásba történő átsorolása jelentős terhet vett le a gyógyszerkasszáról, hiszen éves szinten több mint 30 milliárd forint értékű termék finanszírozása került át abba a körbe. A másik legjelentősebb tétel a vaklicitből adódó, a tavalyi évben elért 28 milliárd forintos megtakarítás. Ezekkel, és néhány egyéb intézkedéssel sikerült teljesítenünk a Széll Kálmán Terv irányszámait.

Ehhez még néhány gondolat. Az egyes uniós tagországokban eltérő a drága onkológiai készítmények finanszírozása. Van, ahol ez a kórházak költségvetéséből, másutt a kiegészítő biztosítás terhére történik. Így aztán azok a számok, amelyek megmutatják, hogy egy-egy ország mennyit költ gyógyszerre, egymással nem összehasonlíthatók.

PT: Most, hogy a célszámok teljesültek, a következő évtől a kassza növekedésére vagy további csökkenésére lehet-e számítani?

B. J.: A kassza jelenleg egyensúlyban van, és mi itt, az OEP-nél nagyon reméljük, hogy meg is marad ezen a szinten. Úgy gondolom, az összes benne rejlő, csökkentésre lehetőséget adó tartalékot felhasználtuk.   

PT: Az egyensúlyban lévő gyógyszerkassza lehetőséget ad-e a gyógyszerbefogadás folyamatának felgyorsítására?

B. J.: A „sorban álló” készítmények száma nem sokat árul el arról, hogy pontosan milyen gyógyszerek várnak befogadásra. Vajon közülük melyek azok, amelyekre tényleg szükségük van a betegeknek, és melyek azok, amelyek csupán valamilyen hozzáadott értékkel bővítik a terápiás lehetőségeket? Az utóbbiak finanszírozására nem biztos, hogy lesz pénz. Hadd mondjak egy példát! Ha feltalálják a „rák gyógyszerét”, azt nyilván be kell fogadnunk, viszont, ha például egy injekciós készítmény – jelentősen magasabb áron – csupán annyival tud többet, hogy nem kétnaponta, hanem háromnaponta kell adni, akkor azt valószínűleg nem tudjuk támogatni.

Amire most is nyílik lehetőség, hogy abban a körben fogadjunk be új terméket, ahol már eleve van a vállalatnak finanszírozott készítménye. Például, ha a cégnek létezik gyógyszere a vesedaganat első vonalbeli kezelésére, és most egy olyan készítményt kíván behozni, amit azt követően, másodvonalú kezelésként is lehet adni, és ami további néhány hónapot jelenthet a beteg számára, akkor ezeket a szereket lehet együtt kezelni. Mi ugyanannyit költünk a vesedaganat kezelésének finanszírozására, a betegek számára több gyógyszer lesz hozzáférhető, az orvos pedig dönthet arról, hogy terápiát vált, és egy új készítményt próbál ki.  

És persze mindig van egy „utolsó” lehetőség, az egyedi méltányosság; így azok a betegek, akiknek a kezelésére létezik valamilyen oki terápia, ma Magyarországon nem maradnak gyógyszer nélkül. 

PT: A támogatáspolitikában, a támogatási szisztémában várható-e valamilyen változás? Itt elsősorban a beteg-együttműködésen, illetve a terápia eredményességén alapuló támogatás kapcsán kötött újabb megállapodásokra gondolok.

B. J.: Jelen pillanatban Európában nekünk van a legkomplexebb támogatási rendszerünk, amit nem lenne célszerű tovább bonyolítani. Ugyanakkor a hazai gyógyszerkörbe új típusú készítmények is bekerülnek, amelyek újfajta támogatási technikát igényelnek. A személyre szabott orvoslás például megköveteli, hogy a gyógyszer támogatását összevonjuk a diagnosztikáéval. Ugyanis az utóbbira is szükség van ahhoz, hogy eldönthessük: az adott gyógyszer vélhetően hatni fog-e – vagy sem.

Jogos elvárásnak tartom, hogy a gyártó által ígért eredményességre a finanszírozó kapjon valamilyen garanciát. Az ilyen típusú támogatásnak két formája létezik. Az egyik, amikor a terápiát kezdetben a gyártó finanszírozza, és az OEP csak akkor száll be a támogatásba, ha a szer bizonyítottan hatékony. Erre a legtipikusabb példa jelenleg a vastagbéldaganatok kezelése. Egy másik lehetőség, hogy ha a gyártó ígér valamilyen eredményességet, mondjuk, 15 hónapos túlélést a gyógyszer alkalmazása kapcsán, és két év múlva megnézzük, hogy a készítmény hozta-e a várt eredményeket. Ha nem, akkor a gyártó visszafizeti a különbséget.

A beteg-együttműködés kapcsán is említenék egy példát, azt, ami a közelmúltban a médiában is nagy port vert fel. Fontos hangsúlyozni, hogy az analóg inzulinok kapcsán nemrégiben bevezetett szabályozás a kettes típusú, vagyis szerzett diabétesszel élőkre vonatkozik. Azokra, akiknél a betegség sokszor a megfelelő életmóddal, diétával karban tartható. Ők azok, akik nagyon sokat tudnak tenni annak érdekében, hogy vércukorértékük a helyes tartományba kerüljön. Hemoglobin A1c-értékük három hónapra visszamenőleg megmutatja, hogy mennyi volt a vércukorszintjük.

Esetükben nem arról van szó, hogy elveszik a gyógyszerüket, ha nem működnek együtt, ha nem tartják be a diétát, és ezért nem érik el a kívánt célértéket, amivel a rizikó valóban csökkenthető. Hanem csupán arról, hogy választaniuk kell: ezentúl az analóg inzulin 50 százalékos térítési díját fizetik, vagy átállnak a humán inzulinra, amit továbbra is 100 százalékos támogatással kaphatnak meg. Mivel az előbbi kétszer annyiba kerül, mint az utóbbi, a biztosító egyik esetben sem fizet többet. A két szer ugyanannyit tud, az analóg inzulin használata – mivel hosszabb a hatása, így ritkábban kell adni – talán egy picit kényelmesebb. Ami viszont lényeges, hogy aki nem együttműködő, annak nem tudunk annyi támogatást adni, a különbözetet a betegnek kell kifizetnie.    

PT: Rátérve egy másik, szintén aktuális témára, a vaklicitre: mit gondol, a gyártók részéről idővel várható-e az árcsökkentési hajlandóság lanyhulása?

B. J.: Magunk között szólva: nem gondoltuk volna, hogy a vaklicitnek – finanszírozói szempontból – ilyen sikere lesz. Hogy még a negyedik árajánlat-tételi időszakban is ilyen jó eredmények születnek. Azt gondolom, hogy a jelenlegi licitkörben lévő termékeknél már nem nagyon van lehetőség a további csökkentésre. Ugyanakkor mindig kerülnek be újak, olyan csoportok, ahol az originális terméknek lejárt a szabadalma, és megjelent a generikus konkurencia.  

PT: A vaklicittel nőtt-e a támogatásból kikerülő gyógyszerek száma?

B. J.: Nem, sőt: éppen a tavalyi év folyamán emeltük fel a delistázási korlátot, így még kevesebb termék kerül ki a támogatotti körből. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy csak olyan termék maradhat ki az államilag finanszírozott gyógyszerek közül, amelyiknek marad bent azonos hatóanyagú versenytársa. Vagyis brandek veszíthetik el a támogatásukat, de hatóanyagok nem tűnhetnek el a palettáról.

PT: Mit tapasztalt: akadnak olyan cégek, amelyek nem mennek bele az árversenybe?

B. J.: Nagyon nehéz nemet mondani az árversenyre, ezt csupán az eleve alacsony árú termékek esetében lehet megtenni. A körülbelül 2 ezer forintnál drágább, nem támogatott termék már nem tud versenyezni egy támogatott készítménnyel.

PT: Milyen tapasztalataik vannak a hatóanyag-alapú felírással kapcsolatban? Várható-e újabb gyógyszercsoport bevonása ebbe a körbe?

B. J.: A kört jelenleg nem bővítjük újabb gyógyszerekkel. Ennek oka, hogy a magyar gyógyszerpiac leginkább egy márkázott generikus piacként működik, ahol a generikusok gyakorlatilag önálló márkaként viselkednek. Ha megkérdezünk egy orvost, nagyon sokszor még ő sem tudja megmondani, hogy az azonos hatóanyagú termékek közül melyik az originális gyógyszer és melyik a generikum. A lakosság pedig nagyon márkahű, nehezen vált egyik készítményről a másikra, és általában az orvosok is előnyben részesítik a terméknév felírását a hatóanyag-felírással szemben. Célunk, hogy ezen a területen minél inkább megnyerjük az orvosok együttműködését. 

PT: Ez év április 1-je óta a patikusoknak lehetőségük van arra, hogy betekintést nyerjenek a betegek gyógyszerelési előzményeibe. Tudna-e arról mondani valamit, hogy hányan és hány alkalommal tették meg ezt?  

B. J.: Az elmúlt másfél hónapban 352 gyógyszertár, összesen 1718 alkalommal élt ezzel a lehetőséggel.

PT: Milyen eredményeket vár ettől a lehetőségtől az OEP?

B. J.: Ettől a szisztémától elsősorban nem az OEP mint finanszírozó vár eredményeket, hanem az – egészségpolitika részeként – a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a minisztérium. Ez is eszköze lehet a gyógyszerészi gondozás erősítésének, aminek fejében a gyógyszerészek – szolgáltatási díj formájában – éves szinten 4,7 milliárd forint támogatást kapnak.

PT: Úgy tudni, küszöbön áll a patikai (vény)korrekciós rendszer módosítása. Mikor fog ez megtörténni, és mi változik?

B. J.: A korrekciós rendszer korábban mindenfajta korlátozás nélkül működött. Ezért vezettük be azt a rendszert, hogy korrekció csak az illetékes területi hivatal ellenjegyzésével történhet. A területi hivatalokhoz ezt követően azonban  nagyon nagy számú, ilyen jellegű korrekciós kérelem érkezett.

Valóban tervezünk módosítást. Jómagam azt az elképzelést támogatom, hogy az elszámolás benyújtásának időpontjáig, vagyis dekádon belül szabadon lehessen sztornózni és korrekciózni, az elszámolást követően viszont már ne legyen lehetőség termékcserére. Nem életszerű, ha valaki az elszámolás benyújtását követően veszi észre, hogy egy másik termék szerepelt a recepten. Ennek már a napi retaksánál ki kell derülnie, rögtön azután korrigálni kell a hibát és értesíteni a beteget.

Azt gondolom, termékkorrekció akkor történik, amikor elválik egymástól a kiadás és az elszámolás – amit már csak gyógyszerészszakmai szempontból sem tartok helyesnek. Jól tudjuk, ilyenkor az történik, hogy a beteg bemegy a recepttel a patikába, ahol a gyógyszer éppen nincs készleten. Ennek ellenére kifizettetik vele, megrendelik a készítményt, amiről azonban kiderül, hogy a nagykereskedőnél sincs raktáron. A gyógyszerész elszámolta, a beteg viszont nem kapta meg a gyógyszerét. A sok egyéb, ránk váró intézkedés mellett ez a feladat egy kicsit most háttérbe szorult, de remélem, hogy szeptemberig ennek is a végére tudunk járni.

PT: Mikorra várható az e-recept bevezetése?

B. J.: Hogy a rendszer teljes egészében mikor indul el, az egészségpolitikai kérdés. Mi ezen a projekten belül részfeladatokat valósítunk meg. A teljes rendszer kiépítésének több lépcsője van. Az első, hogy meg kell erősíteni az OEP és a patikák közötti elektronikus kapcsolatot, amire jelenleg csupán a VIREP ad lehetőséget. Ezt egy európai uniós pályázat keretében fogjuk megtenni. A következő lépésben, aminek egyelőre csak az alapjait tesszük le, az orvosokat kell majd az OEP-központtal összekötni. A felíróktól az egészségbiztosítón keresztül jut majd el az információ a gyógyszertárakhoz. Mindenképpen szükség lesz központi adatbázisra, hiszen az orvos által rendelt gyógyszert a beteg bármelyik patikában kiválthatja. A rendszerrel mindenekelőtt a párhuzamosságokat lehet majd kiszűrni. A papíralapú vény vagy egyéb dokumentum azonban még egy ideig forgalomban lesz, hiszen ha másnak nem is, az idősebb generáció számára fontos, hogy amikor az orvostól távozik, legyen a kezében valamiféle „dokumentum”.

PT: Vagyis folynak a fejlesztések, de a bevezetés időpontját még nem lehet tudni.

B. J.: Valóban ez a helyzet.    

PT: Miért van szükség a patikai pénztárgépeknek egyenesen a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz történő bekötésére? A VIREP-rendszer nem alkalmas arra, hogy a NAV kinyerje belőle a számára szükséges adatokat?

B. J.: A NAV a pénztárgépek bekötését nem csupán a gyógyszertárak számára írta elő, hanem valamennyi kereskedelmi tevékenységet végző egység számára is. Alapfeltétel, hogy folyamatos online összeköttetés legyen az üzletek és az adóhatóság között – már csak ezért sem történhet ez az OEP-en keresztül. Másrészt, az egészségbiztosító csupán a támogatott gyógyszerekre vonatkozó adatokat kezelheti; a patikáknak az OTC-termékek forgalmát nem kell részletesen lejelenteniük, az egyéb készítményekről nem is beszélve.  

PT: Az OEP a tavalyi év során hirdette meg új kommunikációs stratégiáját, amelynek egyik alapeleme, hogy nyitni kívánnak a lakosság felé, és szeretnének pozitív képet kialakítani bennük az egészségbiztosítóról. Hol tartanak ezen a téren?  

B. J.: Az OEP-nek nagyon nehéz önálló szervezetként kommunikálnia, hiszen az egészségpolitika irányítója alapvetően a minisztérium. Mi legfeljebb a konkrét intézkedések eredményeiről, hatásairól tudunk beszámolni. Az OEP imázsépítése sem könnyű feladat, hiszen mindenkinek van egy kialakult képe a tb-ről, ami nem feltétlenül pozitív. Az OEP nagyon sok ember számára a táppénzt jelenti. Persze azért próbálkozunk: készült egy PR-film, ami a honlapunkon is elérhető, és ami az OEP tevékenységét mutatja be. Célunk, hogy a lakosság jobban megismerje az egészségbiztosítót. Illetve, hogy az orvosok is elfogadóbbak legyenek, és ne csak az ellenőrzés jusson eszükbe rólunk, hanem a kreatív együttgondolkodás is. Amiről még beszámolhatok, hogy nemrégiben rajzpályázatot hirdettünk gyerekeknek, aminek keretében OEP-es kabalafigurát kellett tervezniük. Több mint ezer pályamű érkezett, amit nagyon nagy dolognak tartok.  

PT: Jövő ilyenkor vajon lesz-e lehetőségünk az OEP jelenéről és jövőjéről beszélgetni? Az elmúlt időszakban többször is szóba került az egészségbiztosító megszüntetése, legalábbis hatáskörének, szerepének csökkentése.

B. J.: Ez a kérdéskör – tudomásom szerint – kormányzati szinten már jó ideje lekerült a napirendről. 

Tóth Tamás

 

Bidló Judit

Gyógyszerész, közgazdász. Az egyetem elvégzése után a Ciba gyógyszercégnél előbb orvoslátogatóként, majd klinikai kutatási munkatársként dolgozott. Négy esztendőn át az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója volt, majd immár  nyolcadik éve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár munkatársa.  2010 óta az Ártámogatási Főosztályt vezeti, ahol a járóbeteg-ellátásban alkalmazott gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének működését koordinálja.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>