A téli meghűlés és szövődményei

A megelőzés lehetõségei

A megfázás szövõdményeinek kezelése orvosi, szakorvosi feladat. A gyógyszerésznek e súlyos állapot megelõzésében, illetve a tünetek felismerésében és a beteg orvoshoz irányításában jut kiemelt szerep.

A hûvös, csapadékos késõ õszi, téli hónapok kedveznek a légúti megbetegedések kialakulásának. Gyermekek és felnõttek egyaránt többet tartózkodnak zárt térben, ami „ideális” környezetet jelent a fertõzések terjedéséhez. Gyermekközösségekben, tömegközlekedési eszközökön szintén gyakran történhet mind vírusos, mind bakteriális fertõzés. 

     A betegség kialakulásához a téli hónapokban gyakran fellépõ vitaminhiány, a táplálék nem megfelelõ ásványianyag-tartalma is hozzájárul. A fûtési szezonban a légutak nyálkahártyája gyakran kiszárad, ami szintén esendõbbé teszi a szervezetet az infekciókkal szemben.

     Megfázás esetén az enyhe torokkaparástól és orrfolyástól a komoly nyelési nehezítettségig és a magas lázig a szimptómák széles skálájával találkozhatunk. A betegség kezdetén – pusztán a panaszok alapján – nehéz különbséget tenni a vírusinfekció és a bakteriális fertõzés között. A végtagfájdalom, illetve a garatmandulákon megjelenõ tüszõk azonban egyértelmûvé tehetik a képet.

 

Szövõdmények gyerekeknél és felnõtteknél

A szövõdmények megjelenése a betegség kezdetétõl számított két-három nap, illetve egy-két hét közé tehetõ.

     A középfülgyulladás leggyakrabban a garat és az orrgarat irányából, a fülkürtön keresztül felszálló fertõzés következtében alakul ki. Gyermekek esetében ennek kifejezetten kedvez egy anatómiai sajátosság, a fülkürt rövidsége és lefutása. Ritkább esetben a kórokozók a véráram útján jutnak el a középfülbe. E szövõdményre tünetileg az erõs fülfájdalom, illetve a halláscsökkenés jellemzõ. Lázzal is gyakran találkozunk.

     Az úgynevezett szerózus középfülgyulladás esetében (a dobüregi folyadék ez esetben steril, a probléma oka jellemzõen az elégtelen fülkürt-funkció) fájdalom, láz nem jellemzõ, de halláscsökkenéssel itt is számolnunk kell.

     Míg a középfülgyulladás inkább a gyermekek esetében típusos szövõdménye a náthának, torokgyulladásnak; a felnõtteknél gyakrabban tapasztalhatjuk az orr melléküregei, jellemzõen az arcüreg heveny gyulladását. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a heveny arcüreggyulladást – a jellegzetes tünetek ellenére – gyakran nem ismerik fel, ennélfogva kezeletlen marad, és idült gyulladásba megy át, ami az esetek jelentõs hányadában mûtétet tesz szükségessé.

     A heveny arcüreggyulladásra jellemzõ a féloldali arcfájdalom, ami elõrehajlásnál fokozódik, s gyakori az azonos oldali orrdugulás és/vagy a gennyes, véres orrfolyás. Láz ritkán jelentkezik, maximum hõemelkedéssel találkozunk.

     A felsõ légutak gyulladásából számos tényezõ (a kiinduló betegség elégtelen kezelése, az immunállapot nem megfelelõ volta stb.) együttes megléte esetén az alsóbb légutak gyulladásos betegsége (bronchitis, pneumónia) is kialakulhat. Vírusinfekció kapcsán gyakran találkozunk az egyébként jól beállított, panaszmentes asztma rosszabbodásával is.

 

Tudta?
George Washington gégegyulladás, egészen pontosan gégefedõ-gyulladás, azaz akut epiglottitis következtében hunyt el 1799. december 14-én.

 

     Általában a tüszõs mandulagyulladás szövõdménye a mandula körüli tályog kialakulása is. Ezt súlyos nyelési nehézség, féloldali tünetek jellemzik; a mandula körüli régió a garat felé bedomborodik; nem ritka a garatvizenyõ, néha pedig gégevizenyõ is kialakulhat. A gége gyulladását rekedtség jelzi.

     Minden, gégét érintõ gyulladásos betegség magában hordozza a súlyos, életveszélyes állapot kialakulásának az eshetõségét, hiszen a vele járó duzzanat szûkítheti a légrést, ezáltal fulladáshoz vezethet.

     Vírusinfekció kapcsán léphet fel, és jellemzõen a másfél év körüli gyermekek betegsége a pszeudokrupp. Jellegzetes ugató köhögés, fulladás, belégzési nehezítettség jellemzi. Különösen rossz helyzetre utal, ha a kisgyermek sírási hangja teljesen bereked.

     Mind a középfül, mind az arcüreg kialakult gyulladása, a mandulatályog, a gége gyulladása, a pszeudokrupp, a bronchitis, illetve a bronchopneumónia kezelése orvosi, szakorvosi feladat. A gyógyszerész kollégákra a szövõdmények megelõzésének feladata hárul. Ugyanakkor, mivel az orvoshoz jutás napjainkban nem egyszerû, a beteg gyakran a gyógyszerészhez fordul panaszaival. Ebben az esetben nagyon fontos a szövõdmények felismerése és a beteg orvoshoz irányítása, ami megelõzheti az állapot további romlását.

 

Megelõzés és kezelés

A megfázásos megbetegedés kapcsán alapvetõen két csoportra osztanám a teendõket, illetve a betegnek javasolandó készítményeket: egyrészt az infekció elkerülése érdekében ajánlható szerekre és tennivalókra, másrészt a már kialakult, de még szövõdménymentes heveny légúti betegséggel kapcsolatos teendõkre, illetve készítményekre.

 

Lehetõségek a légúti megbetegedések megelõzésére

Az immunrendszer mûködéséhez elengedhetetlenül fontos nyomelemek elégtelen bevitele rontja annak hatékony mûködését, így a szervezet könnyebben áldozatul eshet a légúti fertõzõ betegségeknek. A legfontosabb nyomelemek ebbõl a szempontból a cink, a vas és a szelén.

     A vitaminok megfelelõ bevitele szintén részét képezi a szervezet optimális mûködésének. A megfelelõen összeállított, vegyes étrend elméletileg fedezi a napi vitaminszükségletet; az ételek elkészítésük során azonban sokat veszítenek vitamintartalmukból, ráadásul a zöldségek és a gyümölcsök vitamintartalma a környezetszennyezés következtében is jelentõsen csökken. Ezért, fõleg a téli hónapokban a vitaminpótlás fontos részét képezi a légúti betegségek megelõzésének.

     A felsõ légutak gyulladásos megbetegedésének, illetve a felsõ légúti fertõzések kialakulásának megelõzésében – helyi antimikrobális és gyulladást csökkentõ hatásukkal – bizonyos növényi kivonatok is segíthetnek. Ilyen többek között a bodorrózsa (Cistus creticus) alkaloidja, ami magas polifenol-tartalma révén fejti ki helyi hatását a légutakban.

 

Heveny felsõ légúti betegségek kapcsán ajánlható készítmények

Megfázás esetén elsõdleges feladat a láz csillapítása. A javasolható acetilszalicilsav-származékok és a paracetamol-, valamint ibuprofen-tartalmú készítmények ugyan bizonyos határok között csillapítják a lázat, ám gyakran tapasztalhatjuk, hogy magas láz esetén ezek a készítmények sem mindig hatásosak. Ez esetben felnõtteknek a hûtõ borogatás (priznic), gyermekek esetében pedig a hûtõfürdõ ajánlható. Utóbbi testhõmérsékletû, jelen esetben 38,5–39 fokos, mellkasig érõ vízbe ültetést jelent, s aztán a vizet fokozatosan hûtjük.

 

Tudta?
Thomas Edisont, a híres feltalálót rendszeresen visszatérõ fülgyulladások kínozták.

 

     A 38 fok alatti lázat nem kell feltétlenül csillapítani. Ugyanakkor a fent felsorolt készítmények jó fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek, valamint általános gyulladáscsökkentõ szerepük sem elhanyagolható, ezért fájdalommal járó betegségek esetében is ajánlhatók. Fontos felhívni a beteg figyelmét az ajánlott dózis betartására.

     Torokfájás esetén az általános hatású készítmények mellett helyi hatású szerekkel, lokális gyulladáscsökkentõkkel, torokfertõtlenítõkkel is próbálkozhatunk. Ilyenek például a klórhexidin- vagy a cetilpiridin-tartalmú készítmények, illetve a tyrothricin és a fusafungin. Utóbbi hatóanyag  gyulladásgátló hatású antibiotikum, amely a felsõ légutak fertõzéses, gyulladásos megbetegedéseiben, orron vagy szájon át befújva csökkenti a megfázásos panaszokat.

     Köptetõkre, nyákoldókra nehezen felszakadó váladék esetén lehet szükség, de sûrû, nehezen eltávolítható orrváladék esetében is segíthetnek az acetilcisztein, ambroxol- és karbocisztein-tartalmú szerek.

     Kínzó, száraz köhögés esetén, az éjszakai nyugalom biztosítása érdekében köhögéscsillapítókat ajánlhatunk, például dextrometorfant vagy butamiratot. A patikákban a köhögéscsillapítók és a köptetõk kombinációi is elérhetõk.

     Az eldugult orr okozta kellemetlenségek orvoslására kézenfekvõ megoldásnak tûnik az úgynevezett „lohasztó” orrcseppek használata, amelyek szép számmal állnak rendelkezésre, például oximetazolin- vagy xilometazolin-tartalmú készítmények formájában, illetve ezek kombinációiként.

     Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a készítmények csak átmenetileg használhatók. Sõt egyes, a szakirodalomban elérhetõ ajánlások gyermekkorban egyáltalán nem javasolják e szereket, még eldugult orr esetében sem, inkább az orr fiziológiás sóoldattal történõ átmosását javasolják. (Az orrmosás felnõtt betegek esetében is javasolható!) Éppen ezért célszerû józan mérlegelés alapján, az arcüreggyulladás és a középfülgyulladás megelõzésére, átmeneti használatra ajánlani a fent említett készítményeket.

    Kisgyermekek esetében az orrszívók használata csak korlátozottan ajánlott. A túlzottan aktív beavatkozás ugyanis súlyosan károsíthatja az orrnyálkahártyát borító csillószõrök mûködését, ami az orr élettani mûködésében a késõbbiekre nézve járhat negatív következményekkel.

 

Jobb félni, mint megijedni

A védõoltások a fertõzõ betegségek megelõzésének fontos eszközei. Egyes infekciók lezajlását követõen életre szóló védettség alakul ki. Ezt az állapotot mesterségesen, vakcináció segítségével is létre tudjuk hozni. Ez esetben az oltás olyan stimulust ad az immunrendszer számára, mint a betegség, ám annak létrejötte nélkül. Hatására megnõ a szervezetben a kórokozóval szembeni antitestszint. Sok esetben a védõ antitestszint az évek során csökken, ezért emlékeztetõ oltásokra van szükség.

     Aktív immunizációról beszélünk akkor, amikor a kórokozó gyengített, illetve elölt változatát juttatjuk a szervezetbe, aminek hatására a szervezetben hosszabb- rövidebb idõre megnõ a védõ antitestek szintje. Passzív immunizálás esetében a más úton termelt védõ antitesteket készen juttatjuk a nem védett beteg szervezetébe (például gamma-globulin). A sok vitát generáló, kötelezõen adandó védõoltások esetében aktív immunizáció történik.

     A megbetegedés veszélye esetén adandó védõoltások körébe tartozik az influenza védõoltás. Ilyenkor is aktív immunizálást végzünk, elölt vírussal, illetve úgynevezett alegység vakcinával. Utóbbi esetben nem egész vírussal, hanem annak egy polipeptid alegységével történik az immunizáció. Más országokban legyengített vírusokat, illetve a parenteralis beadás mellett orron keresztül bejuttatott vakcinákat alkalmaznak. Az influenzavírusok  változékonysága miatt az oltóanyagban használt vírustörzseket évrõl évre változtatni kell. Az oltóanyagok összeállítása tekintetében a gyártók a WHO ajánlásai szerint járnak el.

     Hasonlóan aktív immunizálás történik a Haemophilus influenzae, illetve a Streptococcus pneumoniae fertõzés megelõzése érdekében is. A szájon, illetve orron át alkalmazható baktérium-kivonatok részben immunstimuláló, részben aktív immunizáló hatással bírnak. Ezeket a készítményeket  a nem immundeficiens betegek recidiváló bakteriális fertõzéseinek megelõzésére használjuk.

 

Dr. Balogh Katalin
fül-orr-gégész, allergológus szakorvos
Budai Allergiaközpont

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>