Szempontok a patikai generikus helyettesítéshez – 1. rész
Beteg, állam, orvos, gyógyszertár – egy látszólag bonyolult viszonyrendszer, amelyen belül az expediálónak szakmai és pénzügyi szempontokat is figyelembe véve kell döntenie a generikus helyettesítésről. A megoldás azonban ennél jóval egyszerűbb. Cikksorozatunk első részében a gyógyszercserében érintett szereplők motivációit vesszük szemügyre.
A generikus beteggondozás a gyógyszertári munka egy meglehetősen érzékeny, jelenleg is napirenden lévő területe. Az expediálás során a legfontosabb szempont a betegek magas szintű kiszolgálása, a legfontosabb feladat pedig a páciensnek a háziorvos által felírt terápia iránti hűségre történő nevelése, szoktatása. S minthogy a gyógyszert vásárló legtöbbször az addigi, jól bevált készítményét preferálja, és az orvos is azt írja fel neki, a gyógyszerész is tartja az eredeti terápiát – és ez alapvetően így is van rendjén.
Ugyanakkor az elmúlt évben a sztatinok körében megindult a hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás, ami azt eredményezi, hogy a tára mellett történik meg az a felvilágosító munka, amelynek a végén a beteg elviszi a számára legmegfelelőbb, már konkrét terméknévvel ellátott készítményt. Így aztán a fenti két szempont mellett megjelenik egy harmadik is, hiszen a gyógyszerész döntési helyzetben van az adott termék expediálását illetően. Azt tapasztalom, hogy a tára mellett dolgozókban máig erősebb a jogi-etikai megfelelés szándéka, mint a pénzügyi szempontok előtérbe helyezése. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban érdemes végiggondolni, mikor van létjogosultsága annak, hogy a gyógyszertárvezető és munkatársai egy adott hatóanyagcsoporton belül egy bizonyos terméket preferáljanak.
Mikor indokolt a helyettesítés?
Nézzük a lehetséges alternatívákat! Egy alacsonyabb támogatású terméket egy magasabb támogatásúval helyettesíteni az OEP szempontjából nemkívánatos. Egy alacsonyabb térítési díjú gyógyszert egy drágábbal a beteg szempontjából nem az. Ha ennek a két elvárásnak eleget tudunk tenni, vagyis ha az OEP és a beteg is jobban jár egy másik termék expediálásával, akkor mi is szemügyre vehetjük a gyógyszertár gazdasági érdekeit.
A gordiuszi csomót egyetlen esetben tudjuk átvágni: ha a gyártó árkedvezményt biztosít a gyógyszertárunk számára. Ez ugyanis az adott termék kapcsán magasabb patikai árréstömeget eredményez. S ha ennek köszönhetően elérhető, hogy a készítmény a betegnek is kevesebb pénzébe kerüljön, s az OEP is kevesebbet költsön rá, sőt, a gyógyszertár is többet keressen rajta, akkor lehet indokolt lépés ennek a terméknek a preferálása. Ez a hármas gazdasági érdek adott esetben felülírhatja a korábban említett etikai aggályokat.
A legfontosabb kérdés természetesen továbbra is az, hogy az újonnan választott gyógyszerrel is garantálható-e ugyanaz a hatékonyság, ami a korábbi termék kapcsán fennállt. Mivel ugyanarról a hatóanyagról van szó, a bioekvivalenciából eredően a két készítmény elvileg ugyanazt a hatékonyságot biztosítja.
Sok orvos ragaszkodik az általa felírt terápiához, mások a gyógyszerészre és a betegre bízzák, hogy az utóbbi végül melyik készítményt váltja ki. Az előbbi esetben érdemes az érintetteknek együtt gondolkodniuk. Ha van olyan kapcsolat az orvos és a gyógyszerész között, amely ezt lehetővé teszi, akkor az a legjobb, ha ezt akár telefonon, akár személyesen megbeszélik. Ha nincs köztük kapcsolat, az adott generikus cég látogatója is kifejezetten jó alany lehet arra, hogy ezt a problémát menedzselje, vagyis közvetítsen a gyógyszerfelíró és az expediáló szakember között. Ha az orvos, a gyógyszerész és a beteg közösen tudja kezelni a helyettesítés kapcsán felmerülő dilemmát („cserélni vagy nem cserélni?”), az akár a korábbinál is (költség)hatékonyabb megoldást jelenthet a páciens számára.
Kiszámíthatatlan veszteségek
Érdemes a másik végletet is megemlíteni: ha a gyógyszertár maximálisan eleget tesz az állam által támasztott elvárásoknak, és rendre az olcsóbb készítményeket expediálja a betegeknek, ráadásul úgy, hogy közben a gyártóktól nem kap kompenzációt árkedvezmény formájában, akkor elveszíti az adott hatóanyagcsoportban realizálható árréstömeg egy jelentős részét, s így saját gazdaságos működését veszélyezteti.
Alapvetően jó kezdeményezésnek tartom, hogy az egészségbiztosító pénzügyileg ösztönzi a gyógyszertárakat arra, hogy az alacsonyabb OEP-finanszírozású termékeket preferálják. Ugyanakkor a mérleg nincs egyensúlyban: árréstömeg szintjén többet veszítettünk, mint amennyi pénzt generikus ösztönző címen visszakaptunk. Ha a politikai döntéshozók legalább egy szintre hoznák a kettőt, azzal maradéktalanul elnyerhetnék a gyógyszertár-tulajdonosok támogatását.
Miért érné meg mindez az államnak, hiszen látszólag ugyanannyit veszít a réven, mint amennyit nyer a vámon? Az előzőekben a kiskereskedelemben kieső árréstömeg kompenzációjáról beszéltünk, ám ha összforgalom szintjén vizsgáljuk, a teljes ár azáltal csökken, hogy a termelői ár csökken, így az állami finanszírozás mértéke is alacsonyabb lesz. Ha az OEP nagyobb összeget szánna a kieső patikai árrés kompenzációjára, az – a teljes volument tekintve – sokkal jobban megérné neki. A jelenlegi helyzetben viszont a gyógyszertárak működésének a gazdaságosságát tolja el egy rendkívül negatív irányba.
Vagyis, egy transzparens, jól kiszámítható motivációs csomagra lenne szükség. Ennek megalkotása azonban nehézségekbe ütközik, mivel a vaklicit folyamatosan zajlik, és azt még a szakpolitikusok sem tudják előre megmondani, hogy a gyártók a következő alkalommal milyen mértékben fogják lejjebb vinni az áraikat. Egyes cégek a piacszerzés reményében nagyon komoly árcsökkentést kezdeményeznek, amivel aztán az egész piac értékét lehúzzák. Ebből adódóan azt sem lehet megjósolni, hogy mekkora lesz az így kieső patikai árréstömeg.
Kétirányú meggyőzés
A generikus helyettesítés a gyógyszergyártók szempontjából is aktuális kérdés. Az elmúlt időszakban ugyanis szinte az összes hatóanyagcsoporton belül jelentős árcsökkentés történt. Erre reagálva, a gyártóknak különböző stratégiákat kellett kitalálniuk annak érdekében, hogy a korábbi árbevételüket realizálják (jobb esetben meghaladják). Számos cég új termékek bevezetésével próbálja ellensúlyozni a generikus portfóliójában bekövetkező árbevétel-csökkenést, míg mások az árcsökkentés stratégiáját alkalmazzák.
Ettől függetlenül, a nagy generikus gyártók folyamatosan törekednek arra, hogy újabb betegeket kötelezzenek el a készítményeik mellett. S bár bizonyos mértékben bővül a piac, a cégek együttesen egy meghatározott betegpopulációval dolgoznak, és egymástól próbálják „elhalászni” a pácienseket.
Hogyan történik ez? Az első támadási felület a receptet felíró háziorvos, akivel a gyógyszercégek látogatói olyan megállapodásokat kötnek, amelyek révén a szakembert elkötelezik az adott készítmény mellett. Emellett a generikus portfólióval rendelkező cégek a gyógyszertárakat is felkeresik annak érdekében, hogy meggyőzzék a gyógyszertárvezetőt és az expediálókat arról, hogy az adott hatóanyagcsoporton belül az ő készítményük a legjobb választás.
Dr. Kató Bálint
(folytatjuk)
