Bevegyem – vagy ne vegyem?

A hazai betegek gyógyszerszedési szokásai

A compliance kérdésköre és a be nem szedett gyógyszerek mennyisége az elmúlt hónapokban mind a gyógyszeripar, mind a gyógyszertámogatási rendszer átalakítása elõtt álló kormányzat számára stratégiai fontosságúvá vált. Fontos érvként emlegetik a gyógyszerbüdzsé irracionális mértékû csökkentése mellett is. De valóban tudjuk-e a rossz compliance okait, és van-e a javítására egyszerû megoldás?

 

E hasábokon nincs lehetõség a téma részletes kifejtésére, ám azt korábban több alkalommal, több fórumon is megtettem. Ezúttal csupán arra vállalkozom, hogy néhány aktuális tapasztalatom és a vizsgálati eredmények birtokában bemutassam, hol tartunk ma mindebben.
     Elsõként az jut eszembe a compliance szóról és az egyre szélesebb körben megjelenõ, hazai beteg-együttmûködési programokról, hogy amíg compliance-rõl beszélünk, nemigen kerülünk közelebb az igazi megoldáshoz. Maga a szó és a mögötte meghúzódó szemlélet ugyanis azt tükrözi, hogy a betegnek be kell tartania az orvos utasításait, és mi egy programmal mindent megteszünk annak érdekében, hogy engedelmeskedjen. Idõlegesen lehet, lehetett ezzel eredményt elérni, azonban a gyógyszeripar ügyfeleinek ma már egyre szélesebb köre gondolja úgy, hogy egy compliance program csak a gyártók érdekeit szolgálja, és az egész azért van, hogy minél több gyógyszert adjanak el.
     Példaként említem az egyik vezetõ onkológust, aki egy személyes konzultáció során kiemelte, nem szívesen lát compliance programot az osztályán, mert az szakmaiatlan és csak az eladás fokozására találták ki. A különbözõ betegcsoportokban a compliance programokba bevont páciensek egyre nagyobb része érzi zaklatásnak a tanácsadás, beszélgetés nélkül küldött emlékeztetõket. Az orvosok jelentõs része számára pedig az ilyen „együttmûködésben” a többletértéket pusztán a saját többletbevétel jelenti. Öszszességében tehát alig jutunk közelebb ahhoz, hogy a gyógyszer igazi értékké váljon.
     A gyógyszerszedési szokásokat vizsgálva azt látjuk, hogy a gyógyszer az akut problémák gyors megoldásában jelent igazi értéket a lakosság számára, míg a krónikus betegségekre felírt készítmények kevesek számára nyújtják azt, amire képesek lennének a klinikai vizsgálatok alapján. Az eredményt jól ismerjük: a betegek jelentõs része az orvos által szükségesnek tartott gyógyszerek töredékét szedi be, végeredményben lemondva az ígért hatásról.

 

A saját döntés fontossága

Hogyan néz ki hazánkban az „engedetlen” betegek gyógyszerhasználati viselkedése? A háztartások gyógyszervásárlási mintái alapján látjuk, hogy a nemzetközi szakirodalomban leírt „drug holiday” (amikor egy beteg szándékosan hagy ki hosszabb-rövidebb idõt a gyógyszerszedésben) nálunk az év két idõszakában a legerõsebb. Egyrészt karácsony és szilveszter táján, másrészt nyáron, amikor a betegek akár egy-két hónapra is felfüggesztik a gyógyszerszedést. Ezekben az idõszakokban sokan minden addig szedett készítményt félretesznek. Ennél még gyakoribb a részleges gyógyszerszedési szabadság, amikor az egyszerre több gyógyszert szedõk csak az egyik készítményt szedik pontosan és rendszeresen, a másikat pedig idõszakosan, akár hónapokat is kihagyva.
     Rövidebb gyógyszerszedési szabadságok is jellemzõek: a betegek például hétvégén, rövidebb utazások alkalmával eltekintenek ettõl a kötelezettségtõl. Ezek a gyógyszerszabadságok is lehetnek teljesek (az összes készítmény mellõzésével) vagy részlegesek, amikor a legfontosabbnak tartott gyógyszer továbbra is része marad a napi rutinnak.
     A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy azokban az esetekben, amikor a beteg részt vesz a kezelésérõl szóló döntésben, sokkal inkább elkötelezetté válik a terápiahûség megvalósításában. Ami arra utal, hogy nem önmagában a gyógyszerszedéssel van a baj; a betegeknek a haszon megértésében és megélésében vannak hiányosságaik, elsõsorban a vényköteles gyógyszerek alkalmazása során.
Minderre jó példa, hogy míg a beteg a saját döntése alapján vásárolt vitamint és immunerõsítõt rendkívül pontosan szedi, addig a krónikus betegségre felírt gyógyszerét csupán idõszakonként – összességében a felét, harmadát annak a mennyiségnek, amennyi szükséges lenne az elõnyös hatás eléréséhez.
    Ehhez hasonló egészségfogyasztási viselkedést mutat, amikor egy beteg az alacsony árú generikus gyógyszereket váltja ki annak érdekében, hogy az így megtakarított összegen a prémium kategóriába tartozó multivitaminját is meg tudja vásárolni.
    A tájékozatlanság és a haszon meg nem értésének bizonyítéka, amikor a beteg csupán egyetlen egyszer váltja ki a felírt gyógyszert. Ezt kötelességtudatból vagy az orvostól hallottak nyomán megjelenõ hirtelen félelmében teszi, majd az utána következõ napokban, hetekben jelentkezõ gyógyszerszedési kellemetlenségek, valamint a további megerõsítõ információk hiánya miatt félreteszi a készítményt, szükségtelennek tartva annak használatát.

 

A gyógyszerek váltogatásának negatív hatása

A gyógyszerszedési minták között olyan eseteket is felfedezhetünk, amelyek nem a betegek saját döntései miatt mutatnak anomáliákat. Az alkalmazott gyógyszerek váltogatása például nagymértékben megnehezíti a betegek elkötelezõdését. Tipikus helyzet, amikor a négy gyógyszert tartalmazó kombináció egyetlen év alatt,  lépésrõl lépésre teljesen lecserélõdik, miközben a beteg egyes gyógyszereket lehet, hogy csupán rövid, átmeneti ideig szed. Vannak olyan hatóanyagcsoportok, amelyekben rendszeresen elõfordul a gyógyszerek gyakori cseréje, és a páciensnek akár negyedévente kellene új gyógyszerhez hozzászoknia. Ez a gyakori váltás elsõsorban az azonos hatóanyagú generikumok között fordul elõ, de a hatóanyagok váltogatása sem ritka. Ez egészségfogyasztói oldalról nézve úgy is felfogható, hogy az orvos nem kitartó, nem következetes a gyógyszerek alkalmazásában, ezért nem lepõdhetünk meg azon, hogy a betegek még kevésbé látják fontosnak azok folyamatos használatát.
     A határozottabb, önmagáért jobban kiálló beteg gyógyszerszedésére példa, amikor az illetõ több gyógyszert szed tartósan a krónikus betegségeire, és hirtelen az egyik helyett egy másfajta hatóanyagú gyógyszert vált ki, majd egy hónap elteltével visszaáll a régi gyógyszerére, és a korábban használtat szedi tovább. Kipróbálta az orvos által felírt másik megoldást, de nem tetszett neki, nem akarta szedni, ezért visszakérte az addig eredményesen alkalmazott készítményt.
    Ezek a példák is jól mutatják, hogy a betegek akkor fogják beszedni a gyógyszereiket, ha döntésképes fogyasztóknak tekintjük õket, rájuk bízzuk a választást, támogatva õket döntésükben.

 

dr. Lantos Zoltán
egészséggazdasági szakértõ
Budapesti Corvinus Egyetem
Marketing és Média Intézet

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>