Biztonságos? Gazdaságos?

A kormányzati intézkedések hatása a vidék gyógyszerellátására

Vajon javult-e a kispatikák helyzete annak köszönhetően, hogy átalakult a gyógyszerforgalmazás feltételrendszere? Az árrés-átcsoportosításon és a vénykezelési díj bevezetésén egyértelműen nyertek, a létszámrendelet és a gyógyszerészi többségi tulajdon előírásai viszont nem hoznak látványos változást a számukra.

„A szocialista kormányzat gyógyszer-gazdaságossági törvénye rontott a gyógyszerellátás biztonságán, a patikaalapítás liberalizációjának eredményeként pedig közel 600 kispatika ment csődbe. A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) újragondolása, illetve a patikaalapítás újraszabályozása elengedhetetlen. A kispatikák megmaradása nemcsak egészségpolitikai, hanem nemzetpolitikai cél is. Működő kispatikák nélkül nincs élhető vidék. Meg kell teremteni, hogy a közforgalmú gyógyszerellátásban megőrizhető legyen a gyógyszerészi tudást feltételező, független működtetési kompetencia, és az ehhez szorosan hozzátartozó többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetés.”

Valószínűleg mindenki számára ismerősen hangzanak a fenti mondatok, ugyanis az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXXIII. törvény indoklásából idéztem. Ezen írásomban az azóta eltelt, körülbelül két és fél év eseményeit szeretném összevetni a fenti, általam is támogatott, valóban fontos és indokolt célokkal.

Az elmúlt időszakban történt

2010 decembere óta tudjuk, hogy a patikák magas szintű szakmai munkájához elengedhetetlen előfeltétel a gyógyszerészi többségi tulajdon. 2013 májusát követően azt is tudjuk, hogy bizonyos esetekben az állami szerepvállalás is garantálja ezt a törvényben meghatározott, kiemelt feladatot. 2011 nyarától újraszabályozták a gyógyszertárak működtetéséhez szükséges személyi feltételeket, ami 2013 szeptemberétől az egy expediálóra jutó vényköteles termékek száma, illetve a nyitvatartási idő alapján határozza meg a patikában dolgozók minimális létszámát. 2012 nyara óta a gyógyszertárak magasabb árréssel forgalmazhatják a receptköteles termékeket, hiszen az árrések egy részét újraosztották a patikák és a gyógyszer-nagykereskedők között, az utóbbiak kárára. Bevezették a vaklicitet, ami a gyógyszertáraknak átlagosan havi 400-450 ezer forintos árréskiesést okoz.

A patikák 2013-tól – a vényköteles gyógyszerek kiváltásához kapcsolódó gyógyszerbiztonsági ellenőrzésért járó, valamint a magisztrális gyógyszerkészítéshez kapcsolódó szolgáltatási díj bevezetésével – pótlólagos forrásokhoz jutottak. Szintén új rendelkezés, hogy 2013 januárjától a patikák már nem folytatnak kiskereskedelmi tevékenységet, hiszen „a gyógyszertár egészségügyi szolgáltatást végző egészségügyi intézmény”. Az objektív kép kedvéért meg kell említenem, hogy a gyógyszertáraknak, a fenti intézkedések mellett a mindenkit egyszerre, de nem arányosan sújtó forgalom-visszaesés következményeit is el kell szenvedniük, aminek elsődleges oka a kormányzat gyógyszerár-támogatási rendszerének – alapvetően üdvözlendő – átalakítása.

Az árrés változásának nyertesei

Hogyan érintik ezek az intézkedések az egészség- és nemzetpolitikai szempontból is kiemelten támogatandó vidéki kispatikák működését? 2012-ben 36 közforgalmú gyógyszertár zárt be, 13 kistelepülésen, hat faluban, illetve kisközségben teljesen megszűnt a gyógyszerellátás, míg hét településen az addigi közforgalmú gyógyszertár helyett fiókpatika látja el a gyógyszerellátási feladatokat. 2013 májusáig további 18 közforgalmú gyógyszertár szüntette be a tevékenységét, s ebből nyolc kistelepülésen tevékenykedett. Három helyen fiókgyógyszertár vette át a gyógyszerellátási feladatokat, míg öt kistelepülésen teljes egészében megszűnt a biztonságos és a gazdaságos gyógyszerellátás.

Ha megvizsgáljuk a korábban felvázolt intézkedéssorozat vidéki kispatikákra gyakorolt hatásait, ellentmondásos kép rajzolódhat ki előttünk. E gyógyszertárak az árrésrendeleten például nyertek, paradox módon éppen az alacsony forgalmuk miatt, hiszen így nem váltak vonzó célponttá a forgalomcentrikus nagykereskedők szemében. Elméletileg ugyanez, vagyis a nyertes pozíció érvényes a vénykezelési díj esetében is. Ugyanakkor a képet árnyalja a folyamatosan csökkenő forgalom ténye, aminek hatására – a nyilvánvaló nyereségnövelő intézkedések ellenére – sem változik pozitív irányba az üzleti eredmény.

Inkább hátrányos, mint előnyös

Ebben a körben értelmezhetetlen a gyógyszerészi tulajdonon alapuló kompetencia kérdése, hiszen a vidéki kispatikákban jelen pillanatban is óriási többségben vannak a gyógyszerészi többségi tulajdonban lévő gyógyszertárak. Változást az sem jelentett a számukra, hogy „egészségügyi intézményekké váltak”, ugyanis a vidéki kispatikák eddig is népegészségügyi találkozóhelyként látták el a feladatukat. Ugyanígy nem gyakorol rájuk érezhető hatást a létszámrendelet, hacsak úgy nem, hogy arra ösztönzi az azokban dolgozó, személyükben egyszerre tulajdonos és alkalmazott gyógyszerészeket, hogy minimalizálják a nyitvatartási időt, és ezzel csökkentsék szolgáltatásaik színvonalát, nehogy túlcsússzanak az új alkalmazottal járó, előírt nyitvatartási időn. Sajnos a másik feltétel, a rohamos ütemben növekvő receptszám által igényelt létszámnövelés sincs pozitív hatással a vizsgált patikák működésére.

Összefoglalva: a nyilvánvaló szándékok és intézkedések ellenére továbbra sem látom, hogy a biztonságos és gazdaságos gyógyszerforgalmazás feltételrendszerének átalakítása számottevően csökkentette volna a rendszerben fellelhető kockázatokat, különös tekintettel azokon a területeken, ahol erre a legnagyobb szükség lenne.

Korodi Karolina, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke