„Büszke vagyok arra, hogy így alakult”

Büszke vagyok arra, hogy így alakult

Interjú Borjádi Györgyivel, a Marketingpirula alapító főszerkesztőjével

Pontosan 10 évvel ezelőtt, 2003 áprilisában jelent meg a Marketingpirula című gyógyszerpiaci szaklap első száma. Ebből az alkalomból találkoztunk ismét Borjádi Györgyi alapító főszerkesztővel, hogy közösen idézzük fel a kalandos kezdeteket.

Marketingpirula: Mivel foglalkoztál a Marketingpirula indulását megelőzően?

Borjádi Györgyi: A SmithKline Beecham nevű cégnél dolgoztam, ahol a vény nélkül kapható gyógyszerek marketingjével foglalkoztam. Marketingigazgatóként nagyon szerettem a munkámat, ám miután megszülettek a fiaim, úgy gondoltam, nem egy multihoz megyek vissza dolgozni, hanem kipróbálom, milyen saját vállalkozást vezetni. Úgy képzeltem, az nagyobb szabadságot ad, rugalmasabban oszthatom be a munkaidőmet – és ez valóban így is volt. Igyekeztem a munkát és a családi életet, az anyaságot egyensúlyban tartani. Nem volt könnyű, de úgy érzem, sikerült. 

MP: Vagyis a gyógyszeripari marketingkommunikációs lap indítása nem volt véletlen…

B. Gy.: A munkámhoz mindig is hiányzott egy ilyen kiadvány. A Kreatívot mint szaklapot olvastuk ugyan, ám abban nagyon kevés gyógyszeripari témát találtam, ráadásul vény nélküli gyógyszerekről sem igen esett szó benne, holott utóbbi elég nagy szegmense a kommunikációs piacnak. Szívesen olvastam volna egy ilyen témájú lapot, és a visszajelzésekből úgy tűnt, mások részéről is lenne rá igény.

Korábban nem foglalkoztam újságkészítéssel, de ehhez is úgy álltam, mint minden más projekthez: miután kitaláltam, hogy mit szeretnék, átgondoltam, hogyan lehet azt elérni, és megkerestem azokat az embereket, akik tudtak ebben segíteni.

Az újság nagy előnye volt, hogy nem igényelt nagy beruházást. Mivel viszonylag alacsony példányszámban, egy szűk szakmai kör számára készült, családilag meg tudtuk finanszírozni.

MP: Honnan jött a név?

B. Gy.: A férjemmel, Juhász Péterrel írtunk egy könyvet a vény nélkül kapható gyógyszerek marketingjéről, ami a gyógyszerészeknek szóló üzleti kiadványsorozat részeként jelent meg. Annak kerestünk címet, és először azt találtuk ki, hogy legyen Pirulamarketing, hiszen a pirulák (gyógyszerészszakmailag helyesen: pilulák) marketingjéről fogunk benne írni. Ám többen is mondták, hogy ez félreérthető, és akkor jött az öcsémtől az ötlet, hogy fordítsuk meg a szóösszetételt – így lett a címe Marketingpir(l)ula recept nélkül. Annyira megtetszett, hogy később onnan vettük az újság nevét is, amiben már elhagytuk a zárójeles „l”-t.  

MP: Beszéljünk a dizájnról is, hiszen máig sokan megjegyzik, milyen letisztult a lap megjelenése.

B. Gy.: Szép újságot szerettem volna készíteni, amire jó ránézni, amit jó kézbe venni. A grafikussal megbeszéltük, hogy a külső megjelenése a gazdasági lapokat idézze, sok képes illusztrációval.  

MP: Az évforduló apropóján a lap szinte valamennyi kezdeti partnerét, szakmai közreműködőjét megkerestem, és többen is említették, hogy egy hotel halljában ültetek le az első munkamegbeszélésére…

B. Gy.: Az elején nem volt irodánk, otthonról dolgoztam. Ha valamelyik munkatársammal találkozni akartam, a hotelek, kávéházak jöhettek számításba. Kezdetben egyetlen állandó munkatársam volt, az unokatestvérem, Vágvölgyi Zoltán, akinek nagyon sokat köszönhetek. Rendszeresen átjött hozzánk, s miközben a gyerekek ott szaladgáltak körülöttünk, mi próbáltuk összehozni a lapot. Elosztottuk a munkát: ő a hirdetésszervezést és a gyártást intézte, én pedig a szerkesztést vállaltam magamra.

MP: Hogyan állt össze a tartalom?

B. Gy.: Mindig azt mondtam magamban, hogy ez egy szakmai lap, aminek a tartalmát illetően van tapasztalatom. Ehhez igyekeztem pluszinformációkat gyűjteni, és közreadni, amiről azt gondoltam, hogy másokat is érdekelhet. És amit én is hasznosnak találnék, ha ilyen munkát végeznék. Szerencsére a visszajelzések igazolták ezt az elképzelést.

MP: Milyen tartalmi szempontjaid voltak még?

B. Gy.: Nagyon fontosnak tartottam a külföldi kitekintést. Ha bemutatjuk, máshol hogyan működik a gyógyszermarketing, abból ötleteket lehet meríteni. Partnerséget alakítottunk ki a Pharmaceutical Marketing Europe magazinnal, ahonnan rendszeresen vehettünk át cikkeket, és mi is írtunk nekik.

Szerettem volna, ha a lapban rendszeresen közölnénk portrékat – ezeknek adott helyet a Bécsi kávézó rovat. A Tények, adatok rovatnak köszönhetően a kezdetektől rengeteg adat volt a lapban. A Hírek, kampányok rovatban pedig a gyógyszer-kommunikációval kapcsolatos híreket kívántuk megjelentetni. Azt is célul tűztem ki, hogy minél profibb legyen a csapat, ezért egyre több olyan külsős szerzőt vontam be, akik a saját területük szakemberei voltak. 

MP: Talán még a mai olvasók is emlékeznek rá, hogy a Marketingpirula sokáig hathetente jelent meg.

B. Gy.: Így találtuk ki, mivel kicsi volt a csapat, és úgy éreztük, a lapot ennyi idő alatt tudjuk elkészíteni. A legjobban annak örültem, amikor gyógyszeripari ismerőseim mesélték, hogy a Marketingpirulát ott látják a marketingesek asztalán. Vagyis a lap eljutott hozzájuk, használták és hivatkoztak rá.

Fél év elteltével, 2003 októberében készíttettünk egy felmérést, ugyanis kíváncsi voltam arra, hogyan fogadják a lapot. 100 főt kérdeztek meg telefonon, akiknek a 62 százaléka olvasta a Marketingpirulát. A lap spontán említése a HVG-ével volt egy szinten…   

MP: Mi történt ezt követően?

B. Gy.: Szert tettünk néhány állandó hirdetőre, közéjük tartozott az LHS, a Cemelog, a Medical Tribune, a Ventiv, a Galenus és a Patika Tükör is. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, így ugyanis folyamatosan meg tudott jelenni az újság. Egy év után jött el annak az ideje, hogy irodát béreljünk; így költöztünk a Torockó utcába. Ahogy nőtt a lap ismertsége és elismertsége, kezdtünk egyéb dolgokat, mindenekelőtt rendezvényeket rászervezni a folyóiratra. Például a Pirula Kupa squashbajnokságot, illetve a Pirula Katedra címet viselő, gyógyszeripariaknak szóló, szűk körű előadássorozatot. Ám ami az évek során talán a legsikeresebbé vált, az a 2005-től megrendezett Marketingpirula Live konferencia, ami mind a mai napig létezik. 

A következő ötletünk az volt, hogy bővítsük az újságot, és egy új célcsoportot vonjunk be. Így indult el a gyógyszertárvezetőknek szóló Pirulatrend 2005 elején. E lap esetében is törekedtünk arra, hogy a gazdasági profil domináljon, s így ne lehessen összetéveszteni más, gyógyszerészeknek szóló kiadványokkal.  

Közben Hegyi-Rajkó Gabriella és Tóth Tamás szerkesztők, illetve Hudák Éva és Vágvölgyi Zoltán lapmenedzserek személyében az a csapat is összeállt, amire mindig számíthattam. 

MP: 2006 tavaszán két évre kiköltöztetek Angliába…

B. Gy.: A férjem a cége londoni központjában kapott munkát, ami több szempontból is nagy változást jelentett az életünkben. Addig napi szinten vettem részt a lap készítésében, onnantól viszont a távolból koordináltam a munkát, és láttam el az ügyvezetői feladatokat. Ez a felállás is jól működött. Ám jött a világgazdasági válság, a magyar piacon iparági különadókat vezettek be, amiktől nem csupán a gyógyszergyártók szenvedtek, hanem azokat a mi családi vállalkozásban működtetett kiadónk is megérezte. A bevételeink fokozatosan visszaestek, így első lépésben, 2008 júniusában a Marketingpirula nevet szüntettük meg, a lapot beolvasztva a Pirulatrendbe, majd 2009 végén a kiadói jogokat is eladtam a Patika Tükörnek.

MP: Mi állt a döntésed hátterében?

B. Gy.: Az elején úgy indultam neki, hogy lehetőleg megőrizzem a családi élet és a munka egyensúlyát, ám az utolsó időkben már komoly stresszt jelentett számomra az üzletileg egyik napról a másikra élés. Szerencsés fordulatnak tartom, hogy egy olyan adásvétel történt, amely mindkét fél, de az olvasók, a munkatársak és az üzleti partnereink számára is kedvező eredménnyel zárult. A legfontosabb, hogy a lap piacon tudott maradni.

MP: Merre indultál tovább üzletileg?

B. Gy.: Miután eladtam a kiadói jogokat, egy egészségügyi termékeket forgalmazó cégnek dolgoztam részmunkaidős marketingesként. Az elmúlt időszakban pedig egy egészségügyi-kozmetikai termékeket gyártó és forgalmazó vállalkozásba léptem be résztulajdonosként.

MP: Mi változott az életedben azóta, hogy elváltak az útjaink?

B. Gy.: Régóta bennem volt, hogy szeretnék festeni, és angliai kint tartózkodásunk idején alakultak úgy a körülmények, hogy ezt végre meg is tehettem. Mindkét fiam iskolába járt, én otthon dolgoztam, így több szabadidőm maradt. Beiratkoztam egy festőtanfolyamra, ahol rájöttem, mennyire élvezem az alkotás folyamatát, főleg olyan racionális tevékenységek után, mint a marketing és a cégvezetés. Azóta is festek: nagy örömet okoz, semmiképpen nem szeretném abbahagyni. A baba miatt azonban most egy kis szünetet tartok.

MP: Niki, a lányod most hathónapos. A kisebbik fiad és közte tizenkét és fél év a korkülönbség…

B. Gy.: A szándék már jó ideje megfogant, ám korábban meglehetősen  mozgalmas életet éltünk. A férjemmel tavaly jutottunk el oda, hogy jöhetne még egy gyerek. Persze annak külön örültünk, hogy kislány lett. A babázás ma már kellemes elfoglaltság, szinte játék ahhoz képest, mint amit a két fiú gondozása jelentett. Köztük minimális a korkülönbség, így sokkal fárasztóbb volt az ellátásuk. Ma viszont ők is segítenek, sőt, még játszanak is a húgukkal. 

MP: Jelenleg milyen érzéseid vannak a Marketingpirulával kapcsolatban?

B. Gy.: Soha nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Nagyon büszke vagyok arra, hogy így alakult, s a mai napig is létezik az, amit egykor én találtam ki. 

Tóth Tamás

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>