Az egészségügyi dolgozók jogairól és a betegek kötelességeirõl
Egyre több fórumon, újságcikkben találkozhatunk olyan, laikusoknak szóló írásokkal, amelyek a betegek jogait emelik ki. Az egészségügyi dolgozók jogairól, a betegek kötelességeirõl sokkal kevesebbet hallunk – holott ezeket is ugyanaz a törvény tartalmazza. Meddig diktálhat a beteg? Mennyire védi a jelenlegi jogszabály a gyógyszertár és a gyógyszerészek jogait?
A 2006 végén elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel megindult a hazai gyógyszer-kiskereskedelem átalakulása. Az akkori kormány által hangoztatott cél az volt, hogy emelkedjen a szolgáltatás színvonala és induljon meg a patikák között az árverseny. Azt nehéz kimutatni, hogy a több mint 500 új patika megnyitásával valóban nyertek-e a betegek, vagy esetleg amit õk nyertek a réven, azt a szakma elveszítette a vámon?
Máig sorra nyílnak és zárnak be a patikák, a bennük dolgozók pedig lépten-nyomon azt tapasztalják, hogy a betegek – sokszor nem is igazán jogos – követelései egyre erõsödnek. Vegyünk egy egyszerû esetet: valaki recept nélkül szeretne hozzájutni egy vényköteles gyógyszerhez a patikában. Még egy kisvárosban is több lehetõség közül választhat, s mivel a patikák tartanak a forgalom- és presztízsveszteségtõl, a beteg könnyen megkaphatja, amit akar. Amenynyiben a gyógyszerész – vény hiányában – mégsem adja oda a kért gyógyszert (azaz a jogszabályt betartva dolgozik!), senki nem védi meg õt az arrogáns (kiabáló, fenyegetõzõ, sokszor vádaskodó) betegtõl, holott a törvénynek – elvben – a gyógyszerészt és a jogait is védenie kellene.
Végig kellene gondolni, hogy jelenleg milyen hatékonyan lépnek fel a hatóságok az egészségügyi szolgáltatók jogainak védelmében…
Az új kormány ígérete szerint a jövõben
– a korábbi liberális gyakorlattal szemben – hatékonyabb lesz a közfeladatot ellátó személyek védelme (így az ügyeletes gyógyszerészé is!). A Btk.-t módosító indítvány kezdeményezi, hogy a tanárok mellett az egészségügyi dolgozók ellen elkövetett erõszakos cselekmények is az eddiginél szigorúbb büntetést vonjanak maguk után. Az indoklás szerint azért kell szigorítani, mert egyre gyakrabban fordul elõ Magyarországon, hogy egészségügyi dolgozók, miközben a munkájukat végzik, támadás, bántalmazás, fizikai erõszak áldozataivá válnak. Elgondolkodtató, hogy a magyar törvényhozást csupán a legutóbbi évek túlkapásai döbbentették rá erre a tényre, holott az országot korábban is nagyszámú orvos és gyógyszerész hagyta el a nagyobb szakmai és társadalmi megbecsülés reményében…
A betegek jogai – és kötelességei!
A betegjogok túlhangsúlyozása mellett sajnálatos módon nem kap megfelelõ figyelmet az, hogy a jogszabály a betegek kötelezettségeit is rögzíti. Pedig e kötelezettségeknek elengedhetetlen szerepük van az egészségügyi szolgáltatók gördülékeny mûködésében, továbbá a jog a betegek egymáshoz és az egészségügyi dolgozókhoz való viszonyát is ezzel szeretné rendezni.
Érdekes, hogy amíg a betegjogok nagy részét bárki fel tudja sorolni, addig képes megfeledkezni elemi – jogszabályt, sõt néha jó modort sértõ – viselkedési normákról. Jellemzõ példa erre, hogy a patikákon bármikor számon kérhetõ, hogyan oldják meg a betegek sorban állásakor a betegjogok biztosítását („Kérjük, itt várakozzon!”-felirat egy táblán vagy a padlón). Ezzel szemben a figyelmetlen és sietõs betegeknek, akik mások elé furakodnak a sorban, nem törõdve azzal, hogy kötelesek tiszteletben tartani más betegek jogait, semmilyen szankciótól nem kell tartaniuk.
Hasonlóan fontos arra is kitérni, hogy a beteg köteles tiszteletben tartani az egészségügyi szolgáltató mûködési rendjét, köteles az ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttmûködni, valamint a jogszabály által elõírt térítési díjat megfizetni. Ráadásul ezek a kötelezettségek is a betegek érdekét szolgálják, és irreális terheket sohasem rónak rájuk. Arról se feledkezzünk meg, hogy törvény mondja ki: „a beteg és hozzátartozói jogainak gyakorlása nem sértheti az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait”.
Az egészségügyi dolgozók jogai
Mint minden magyar állampolgárnak, az egészségügyi dolgozóknak is joguk van ahhoz, hogy emberi méltóságukat tiszteletben tartsák. E jog minden más emberre kötelezettségeket ró (különösen: az illetõ lelkiismereti és világnézeti meggyõzõdésének, jó hírnevének, magánéletének, magántitkainak tisztelete; egészségének és testi épségének óvása; a vele szembeni kulturált viselkedés).
Mindezeken túl az egészségügyi dolgozókat foglalkozásuk gyakorlása során különös jogok is megilletik: ide sorolható többek között a vizsgálati és terápiás módszerek szabad megválasztása, illetve bizonyos, a jogszabály által leírt esetekben a beteg ellátásának megtagadása.
Sajnos a hatóságok igyekeznek túlhangsúlyozni az egészségügyi törvény azon alapelvét, hogy az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A leggyakrabban elhangzó indok az, hogy a szolgáltató van a betegért, akinek alkotmányos alapjoga az egészséghez való jog. Az Alkotmány azonban az egyén felelõsségét is kimondja, valamint mindenkinek azonos jogokat biztosít – ez azonban sokszor a háttérbe szorul.
Arra is sokszor találunk utalást, hogy az egészségügy segítõ szakma, azaz a benne dolgozók kötelesek mindent elkövetni a beteg gyógyulásáért. Ugyanez tükrözõdik vissza az orvos- és gyógyszerészeskü szövegében is. A mérleg másik serpenyõjében régen ott volt a betegek részérõl (fõként az orvosok irányába) a kellõ tisztelet és alázat, ami napjaink fogyasztói társadalmából egyre jobban eltûnik. Bár megfelelõ erkölcsöt nem, jogszabályt azonban (elvileg) ki lehet kényszeríteni. Félõ azonban, hogy a kialakult torz értékrenden még az új jogszabályok életbeléptetésével is nehéz lenne változtatni.
Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy nem csak az egészségügyi törvényben foglalt jogok megsértése tilalmas, hanem minden olyan magatartás a betegek részérõl, amely jogellenes (például kiadhatósági jogszabály megsértésére vonatkozó utasítás vagy kérés, fenyegetés vagy rágalmazás).
A problémamegoldás rögös útjain
Az egészségügyi törvény arról is rendelkezik, hová fordulhat a beteg abban az esetben, ha a jogait megsértették. Sajnos itt is aránytalanság figyelhetõ meg, hiszen az egészségügyi dolgozók jogainak védelme gyakorlatilag „kimaradt” a jogszabályokból. Az agresszív betegek ellen a gyógyszertár (leggyakrabban nõi) dolgozói sokszor nem mernek fellépni vagy nem mernek rendõrt hívni. A folyamatos fenyegetések, követelések, a rágalmazás, a becsületsértés ellen legtöbbször magánindítványban lehetne fellépni, ám ilyenkor nyílván mérlegelni kell annak következményeit és jogi útvesztõit is.
„Eddig, és ne tovább!”
Ahogy sok más területen, úgy a betegjogok és -kötelességek kapcsán is tapasztalható, hogy a hazai gyógyszer-kiskereskedelem világát feldúlta a túlzásba vitt liberális értékrendnek ráerõltetése a szakmára. A közeljövõben valószínû, hogy mérlegelni kell a patikaszám növekedésének hatását a gyógyszerészet egészére, ennek vetületeként pedig azt is át kell gondolni, vajon megfelelõ-e az egészségügyi dolgozók jogainak és érdekeinek védelme. Nyilvánvalóan annak a közmegegyezésnek a megtalálása a cél, ami tiszteletben tartja a betegek jogait – de az egészségügyben dolgozókét is.
Dr. Molnár Zsuzsa
szakgyógyszerész