A tudatos egészségvásárló megjelenése
Az elmúlt néhány évben a lakosság egyre rosszabbnak ítélte meg a saját egészségi állapotát. A magasabb jövedelmi csoportokba tartozók „egészségvásárlással” próbálják ellensúlyozni a közfinanszírozott ellátás színvonalának csökkenését. Mind többen fordulnak magánorvoshoz, ami ugyancsak a tudatos egészségfogyasztóvá válásra utal.
Az egészséggazdaság megerősödésével a mai egészségügy és az egészséggel kapcsolatos szolgáltatások rendszere is átalakul. A technológia-központúság helyett az ügyfélközpontúság válik meghatározóvá, és a fogyasztók teljes egészség iránti szubjektív igényeinek a kielégítése kerül előtérbe. Az egészségügy átszervezése is a betegek elvárásai szerint valósul meg. Ennek eredményeképpen ők kerülnek a középpontba, és egyben egyenrangú tagjaivá válnak a gyógyulásukat szolgáló csapatnak. A fogyasztók – akik betegek és egészségesek egyaránt lehetnek – jövedelmük folyamatosan növekvő hányadát költik el úgy, hogy a döntéseiket az adott termék vagy szolgáltatás egészségre gyakorolt hatása befolyásolja. Az egészség egyre inkább megvásárolható lesz, és akinek magasabb a jövedelme, több egészséget vásárolhat magának.
Hol tartunk ma Magyarországon ebben a folyamatban? Erre ad választ az Egészséggazdasági Monitor, amit 2011 januárjában indított el a GfK és a TÁRKI közös vizsgálatsorozatával. Ezúttal az indulást megelőző vizsgálatunkból emeljük ki a tudatos egészségvásárló megjelenésével kapcsolatos gondolatokat, ismereteket.
Vélt egészségi állapot és „egészségvásárlás”
Elsőként a magyar lakosság saját egészségéről kialakított képét mutatjuk be, ami az életminőség mutatójaként is meghatározható. Ugyanakkor nemzetközi szervezetek összefüggés-vizsgálatai szerint a lakosság saját egészségéről kialakított képe egyben az egészségügyi ellátás minőségének is indikátora (1. ábra).
Az elmúlt hat évben jelentős mértékben romlott a lakosság általános megítélése a saját egészségi állapotáról, ezen belül is azoknak az aránya, akik egészségüket nagyon jónak ítélik. Ma a válaszadók alig több mint a fele (54%) elégedett a jelenlegi egészségi állapotával; 12 százalékuk gondolja úgy, hogy „nagyon jó” az egészségi állapota; 42 százalékuk pedig „jónak” ítéli azt..
Ez a negatív tendencia mind a nőkre, mind a férfiakra jellemző, bár a „teremtés koronái” évek óta jobbnak ítélik az egészségi állapotukat, mint a nők. (2. ábra).
Az egészségi állapot megítélése a különböző iskolai végzettségű társadalmi csoportokban jelentős különbségeket mutat. Itt is jól látható az életminőség más területein is tapasztalható differenciálódás, illetve az alsóbb rétegek folyamatos leszakadása. Bár már 2004-ben is magasabb arányban képviseltették magukat a felsőfokú-, illetve a gimnáziumi végzettséggel rendelkezők között azok, akik nagyon jónak vagy jónak ítélték meg egészségi állapotukat (63%), mint a nyolc általános iskolai vagy annál kevesebb osztályt végzettek körében (51%), 2010-re azonban még inkább kiéleződtek a különbségek: míg a felsőfokú végzettségűeknek a 70 százaléka elégedett az egészségi állapotával, az alapfokú végzettséggel rendelkezőknek csupán az egyötöde.
Mindezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a 2007-ben bekövetkezett jelentős változások hatására az egészségügyi ellátás minősége a várt javulás helyett jelentősen romlott.
Az általános minőségcsökkenés azonban nagyon eltérő mértékben befolyásolja a lakosság különböző rétegeinek egészségi állapotát. A magasabban kvalifikált és magasabb jövedelmi csoportokba tartozók növekvő mértékű „egészségvásárlással” tudják ellensúlyozni a közfinanszírozott ellátás romló szolgáltatás-színvonalát. Különböző termékek, szolgáltatások révén tudnak hozzájutni a számukra fontos ellátáshoz, az általuk elvárt egészségszínvonalhoz. Ezzel jelentős mértékben polarizálódik a magyar lakosság „egészségfogyasztáshoz” való hozzáférése.
Átalakuló egészségügy és egyéni felelősségvállalás
A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a magánorvos szolgáltatásait csak minden tizedik honfitársunk veszi igénybe. Ez az arány a 2010 októberét megelőző 12 hónapban, a 15 év feletti lakosság körében a 40 százalékot is elérte. Utóbbiak közül a legtöbben fogorvoshoz, nőgyógyászhoz mentek, de gyakran kerestek fel privát bőrgyógyászt, urológust és pszichiátert is. A magánorvoshoz forduló betegek negyede ugyanazt a magánorvost rendszeresen felkeresi. Nyolc százalékuk ugyanannak az orvosnak magánbetegként és a közfinanszírozott ellátásban is páciense.
Az állami egészségügy teljesítményének a romlása többek között azt eredményezi, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada ismeri fel: nem várhatja mástól a megoldást, saját magának kell tennie az egészségéért. Ezt mutatja, hogy a felnőtt lakosság fele (51%) fordít több figyelmet a betegségek megelőzésére, mint két évvel korábban. Ugyanennyien gondolják azt, hogy ma érdemes többet költeni az egészségre; a megkérdezettek kétharmada (67%) pedig többet szeretne tudni arról, hogy mit tehetne a saját egészsége érdekében.
A magánklinikák iránti bizalom is nőtt 2008 óta, átlagosan 17–36 százalékkal. Ezen belül a legnagyobb mértékben a szemorvosi szolgáltatások igénybe vétele nőtt.
Az elvégzett elemzések összességében azt mutatják, hogy Magyarországon mára hozzávetőlegesen egymillió ember vált tudatos és jelentős egészségfogyasztóvá. Ugyanakkor az is látszik, hogy a közfinanszírozott egészségügy és a gyógyszeripar jelenleg még nem igazán tudja őket kiszolgálni.
dr. Lantos Zoltán
Corvinus Egyetem
Marketing és Média Intézet