Félezer gyógyszertár mehet csõdbe a megszorítások miatt
Nemcsak a betegek, a gyógyszertárak terhei sem növelhetõk tovább. Márpedig a tervezett megszorító intézkedések a patikai árrés további csökkenését vetítik elõre, ami tömeges patikabezárásokkal járhat.
Tornádó söpör végig mostanság a gyógyszerpiac kiskereskedelmi egységein. A gyógyszerészkamara etikáról szónokol, és közben asszisztál a kormány Széll Kálmán Tervében szereplõ 120 milliárd forintos elvonáshoz. A mostani szigorítás persze nem az elsõ olyan intézkedés, amelynek következménye vagy éppen célja, hogy átrajzolja a hazai gyógyszertárpiacot.
Hogy miért éppen ekkora az összeg, és a gyógyszerpiac mely szereplõit érinti? Az elmúlt hetekben azt hallhattuk, olvashattuk, hogy vannak még tartalékok a rendszerben. Nem vitatom, azt viszont biztosan állíthatom, hogy a gyógyszertárak is e rendszer részét képezik, és ott a tartalékok bizony kifogytak. A patikák gazdasági mozgástere a végletekig beszûkült.
Lassan már mindenki elkészítette a maga mérlegét, és nagyon úgy tûnik, hogy az eredmény minden tekintetben elmarad a várakozásoktól. A gyógyszertárak jövedelmezõsége évrõl évre csökken. Ugyanakkor elvárás, hogy a patika megfelelõ szakmai színvonalon, a szükséges létszámmal mûködjön, hatékony készletgazdálkodást folytasson, és – nem utolsósorban – megfelelõ likviditással rendelkezzen. Vajon adott-e ez utóbbi? Nem! Vajon meddig kérhetünk még késedelmi haladékot, meddig ütemezhetjük át szállítói tartozásainkat? Mi történik akkor, ha a nagykereskedõk letiltanak egy-egy gyógyszertárat? Megtehetik, hiszen az õ tûrõképességük is véges. Miután a jelenleg tervbe vett gyógyszerpiaci változás a patikai árrés (ami jelenleg is nagyon alacsony) csökkenését vetíti elõre, tömeges patikabezárásokra is számíthatunk. Persze, erre is mondhatjuk, hogy ez így van rendjén, hiszen a torta nem lett nagyobb, csak éhes szájból lett több, és ez a gyógyszerészkamara valós szándéka is. Egyetlen mutató van, ami évrõl évre növekszik, és ez nem a piac, nem is az eredmény, hanem az üzemeltetési költség.
Ha eldõl az elsõ dominó
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a személyi jogos gyógyszerészeknek hamarosan jelentõs problémákat okozhatnak a törvény betartása érdekében végrehajtandó kényszerû tulajdonrész-kivásárlások, hiszen az idõ repül és közeleg 2014. Ez kinek a pénztárcáját fogja megkurtítani?
Mint ismeretes, a kormány még a tavalyi év végén fogadtatta el a Parlamenttel azt a javaslatot, ami a gyógyszertárláncokat üzemeltetõ cégeket tulajdonuk eladására kényszeríti. A szándék nem új – a gyógyszerészkamara régóta és kitartóan lobbizik azért, hogy a gyógyszerészek monopolhelyzetbe kerülhessenek a patikapiacon. Az észérvek – jobb adófizetési és foglakoztatási mutatók, a betegek szerint is színvonalasabb ellátás, több kedvezmény – ugyan a javaslat ellen szóltak, mégis a gyógyszerészi többségi tulajdon mellett kardoskodók diadalmaskodtak. Gyõzelmi zászlajukra a nem túl jelentõs részesedéssel bíró off-shore cégek piacról történõ kitiltását tûzték, ezzel azonban a többséget hozták nehéz helyzetbe.
A jelenleg hatályos törvény szerint új gyógyszertár mûködtetésére csupán gyógyszerész(ek) többségi tulajdonában álló gazdasági társaság kaphat mûködési engedélyt. A már mûködõ gyógyszertáraknál pedig 2014. január 1-jéig a személyi jogos, valamint a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek tulajdoni hányadának a gazdasági társaságban meg kell haladnia a 25 százalékot.
A gyógyszerészeknek – a törvény szellemében – jó mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Összességében nagyjából 40 milliárd forintot kell valahonnan elõteremteniük ahhoz, hogy kivásárolhassák a kötelezõ tulajdonrészt.
Márpedig ennyi pénz biztos nincs a ládafiában. Sõt a gyógyszertárak jelentõs része már most is igen komoly adósságokat görget maga elõtt, hiszen tudvalevõ: együttesen körülbelül 18,3 milliárd forinttal tartoznak a nagykereskedõknek.
Persze a tulajdonszerzéshez banki hitel is jár majd. Arról viszont nem szól a fáma, hogy a megsokszorozódott adósságot hogyan fizetik majd vissza a tulajdonos gyógyszerészek – hiszen ahhoz eredményt is kell termelni. Vagyis, miközben a kormány az ellátás színvonalának a növelését tûzi zászlajára, azzal, hogy a gyógyszerészkamara terveit törvényi erõre emelték, csõdhullám indulhat el a gyógyszertárak körében. Két éven belül akár 200–300 gyógyszertárban is végleg lehúzhatják a rolót, s így egyes területek, települések ellátatlanul maradhatnak.
Nagykereskedõk és betegek
A tömeges patikabezárások a nagykereskedõket is nehéz helyzetbe hozzák. Ha zsugorodik a piac, a nagykereskedelmi árrés-tömeg is csökken. A fennmaradáshoz a nagykereskedõknek is vissza kell vágniuk a szolgáltatásaikat: kisebb készlet, ritkább kiszállítás, rövidebb fizetési határidõk. Azaz nincs haladék a patikáknak, a kórházaknak, a betegek pedig a nagyobb patikákban is szembesülhetnek azzal, hogy újra vissza kell menniük az orvos által felírt készítményért – akár egy másik, ellátás nélkül maradt településrõl is –, mivel az éppen nincs a polcokon.
Mint látható, ekkora összeget nem lehet úgy kivenni a kasszából, hogy a betegek terhei se emelkedjenek és a szolgáltatás színvonala se csökkenjen. Azzal mindenki tisztában van, hogy a betegek terhei nem növelhetõk tovább. Mondjuk ki bátran: a gyógyszertárakéi sem! Támogatjuk a kispatikákat, finanszírozzuk az ügyeletet, ágazati különadót fizetünk, támogatjuk a kollégák továbbképzését, és az esetek többségében (hiszen így volt ez a múltban is) befizetjük a kamarai tagdíjakat.
Gyanús hallgatás
Apropó, tagdíj! Ez év június elsejétõl ismét kötelezõvé válik a kamarai tagság. De mi a garancia arra, hogy onnantól a testület valóban az összes patikust képviseli? A belépés nem önkéntes alapon történik. Kötelezõ. Aki nem lép egyszerre, akár az állását is elveszítheti. Ráadásul mindezért még fizetni is kell: a személyi joggal rendelkezõ gyógyszerészek esetében az éves tagdíj legmagasabb mértéke az ágazati minimálbér 60, beosztott gyógyszerészeknél a 30 százaléka.
Újabb „apró” kiadás. Biztosan megéri, hiszen a kamara a szakma legfõbb – ez év június 1-jétõl az egyetlen – érdekképviseleti szerve, amely, mint fentebb is látszik, igencsak erõs a lobbizásban. Kérdés persze, hogy most miért hallgat. Ez is valamilyen alku része? Nekik miért nem fáj az a 120 milliárdos elvonás?
Korodi Karolina
elnök,
Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége