Elkezdődött

Elkerülhetetlen a betegterhek növekedése – 1. rész 

Ami az egyik oldalon megtakarítás, a másikon többletkiadás. A kérdés csupán az, hogy az állam milyen arányban hárít át három év alatt összesen 323 milliárd forint gyógyszerköltséget a gyártókra, illetve a lakosságra. Kétrészes cikkünkben a jelen történéseitõl a közelmúlt tapasztalatain át jutunk el a jövõ ma még megválaszolatlan kérdéseiig.

 

Úgy kell átalakítani a gyógyszertámogatás rendszerét, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen, és az adófizetõk pénzébõl is kevesebbet kelljen költeni rá – olvasható Orbán Viktor szándéknyilatkozata a Széll Kálmán Terv elõszavában. Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvivõje ez év március 2-án mindezt élõszóban is megerõsítette: „olyan megoldási javaslatot fog hozni a Nemzeti Erõforrás Minisztériuma, amely biztosítja azt, hogy nem fognak emelkedni a gyógyszerek árai”. Az április 1-jei támogatáscsökkenések fényében viszont erõsen kétséges, hogy az éves szinten 83, illetve 120 milliárd forintos megtakarítások megvalósíthatók a betegterhek növekedése nélkül.

 

Csökkenõ támogatás, emelkedõ térítési díj

A hivatalos álláspont szerint egy ez év január 1-jétõl hatályos jogszabály alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a fixesítési eljárásba a több hatóanyagot tartalmazó, úgynevezett kombinációs készítményeket is bevonta. A biztosító itt is árversenyt indított, remélve, hogy a jövõben egyes készítmények olcsóbbá válhatnak – mindenekelõtt az állam számára.
     A végeredmény: mivel az OEP csökkentette a körülbelül 200 gyógyszert magában foglaló termékkör támogatását (átlagosan 30 százalékkal), s mivel a gyártók ezt csupán elenyészõ részben kompenzálták árcsökkentéssel, a betegeknek április 1-jétõl mintegy 170 gyógyszerért kell többet fizetniük. Az intézkedés állítólag nem áll összefüggésben a Széll Kálmán Tervben elõirányzott megtakarításokkal, hiszen az így megspórolt összeg az Egészségbiztosítási Alapba kerül. Gyógyszerpiaci szakemberek szerint azonban valójában a gyógyszerkassza karcsúsítása elsõ lépésének vagyunk a szemtanúi.

 

Ki állja az ötmilliárdot?

A mostani drágulás elsõsorban vérnyomás- és vércukorcsökkentõ, valamint urológiai és csontritkulást kezelõ termékeket érint, mértéke dobozonként minimum 150, maximum kétezer forint körüli összeg. A lenti táblázatban látható, hogy a Diovan támogatását az OEP 20 százalékkal, 39-rõl 19 százalékra csökkentette, a beteg kiadásai emiatt 1057 forinttal, vagyis csaknem a harmadával nõttek dobozonként.
     A döntéshozók indokolatlannak találták, hogy a kombinált készítmények öszszegszerûen több támogatást kapnak, mint a két hatóanyagot külön-külön tartalmazó két gyógyszer együttesen. Ráadásul az OEP szerint az elõbbiekrõl gond nélkül át lehet állni a két monokomponensû szerre, így a kombinált készítmények támogatását is ezekéhez igazították. Így, ha a beteg ragaszkodik a régi gyógyszeréhez, az eddigieknél több pénzt hagy a patikában, ha viszont egykomponensû készítmények szedésére áll át, akár csökkenhetnek is a költségei. 
     A számítások szerint az állam ezzel az intézkedéssel az idén körülbelül ötmilliárd forintot spórol. Aki ráfizet, az a kombinált készítményhez ragaszkodó beteg, illetve a gyártó. Utóbbi akkor is, ha árat csökkentett, ha pedig a betegek a kombinált készítményérõl más gyógyszerre állnak át, akkor az okoz nála forgalomcsökkenést. Szélsõséges esetben, ha a betegek valamennyien kitartanak a kombinált készítmények mellett, négymilliárd forinttal nõnek a kiadásaik, a gyártók pedig egymilliárdot buknak a támogatás csökkenésén. Ha mindenki átállna monokomponensû készítményekre, a teljes ötmilliárd forintot a gyártók könyvelhetnék el veszteségként. A négymilliárdos többlet a betegek esetében körülbelül 25 százalékos költségnövekedésnek felel meg, és kisebb-nagyobb mértékben mintegy másfélmillió ember – jellemzõen nyugdíjas – pénztárcáját terheli meg.

 

Spórolás kontra szakmaiság

„Az egyféle hatóanyagot tartalmazó szerekre történõ átállással több probléma is van – állítják az általunk megkérdezett gyógyszerpiaci szakemberek. – Egyrészt a piacon nem minden esetben kapható az a hatáserõsségû monokomponens, amire szükség lenne. Márpedig így meglehetõsen cinikus dolog azt mondani a betegnek, hogy szedje külön a két hatóanyagot. A támogatáscsökkenés jellemzõen a vízhajtókat is tartalmazó kombinációkat érintette. Márpedig a szakmai irányelvek már húsz évvel ezelõtt leírták, hogy semmi értelme a vízhajtók önmagukban történõ alkalmazásának. E szerek jellemzõen a kombinációs terápiák részét képezik, kis dózisban kell õket alkalmazni, az egykomponensû vízhajtókra viszont nem ez a jellemzõ. A betegek nem fognak külön vízhajtót szedni, az orvosok sem fognak ilyen receptet felírni. Mindezen okok miatt a betegek maradnak a kombinált készítményeknél – és ráfizetnek.”
Pedig a kombinált szerek praktikusabbak, alkalmazásukat egyszerûbb betartani, mint két különbözõ tablettáét. Az orvosok is attól tartanak, hogy ezáltal romlik a betegek együttmûködése, elfelejtik beszedni a gyógyszereket, így hosszabb távon romlik az egészségi állapotuk, ami miatt a gyógyításukra újabb összegeket kell majd fordítania az egészségbiztosítónak. 
     A gyógyszerészek szerint a betegek ragaszkodnak a megszokott medicináikhoz. Egy márciusi közvélemény-kutatás alanyainak 68 százaléka annak ellenére is maradna megszokott gyógyszere mellett, ha egy ugyanolyan hatóanyagú, de olcsóbb készítményt ajánlanának fel neki alternatívaként.

 

 

Az áremelés forgalomnövelõ hatása

A március utolsó hetében nyilvánosságra hozott árváltozások miatt sokan elõre bespájzoltak a következõ hónaptól drágábbá váló gyógyszerekbõl. Egy patikus elmondta, tízesével váltották be nála a recepteket – sajátot, ismerõsökét is. Ennek köszönhetõen a szokásos forgalma a másfélszeresére nõtt. A „drágulnak a gyógyszerek” félinformáció birtokában a vásárlók olyan készítményekbõl is készleteztek otthonra, amelyek esetében erre semmi szükség nem lett volna. Aki pedig már csak az áprilisban aktuális gyógyszervásárláskor értesült az áremelkedésrõl, választhatott, hogy viszszamegy az orvoshoz új receptet felíratni, vagy magasabb áron váltja ki a szokásos kombinált készítményt. 
     Minden egyes áremelés hírére felvásárlási roham indul, ami lökésszerû támogatáskiáramlást eredményez. Az indokolatlanul nagy otthoni készletek egy részébõl lejárt szavatosságú termék, gyógyszerhulladék lesz. A kormányzati kommunikáció szerint túl sok gyógyszert fogyasztunk – pontosabban vásárolunk, hiszen a fent említett ok mellett a nem megfelelõ beteg-együttmûködés miatt sem kerül minden megvásárolt tabletta alkalmazásra. Márpedig ha valami pazarlás, akkor ez tekinthetõ a leginkább annak. Mindezeken túl, az OEP „egy doboz helyett kettõt akciója” eredményeképpen a gyógyszerforgalmi adatok sem negatív irányba fognak elmozdulni.  

 

Hányszor 120 milliárd?

A köztudatban tapasztalható némi félreértés az elvonás bruttó összegével kapcsolatban. Az állam jelenleg éves szinten körülbelül 300 milliárd forinttal járul hozzá a gyógyszerkassza kiadásaihoz, a fennmaradó részt pedig a gyártók befizetései fedezik. Ha mindez így maradna, a kormányzat három év alatt összesen 900 milliárd forintot fizetne ki gyógyszerre. Az elõirányzott megtakarítások eredményeként viszont 2012-ben már csupán 217, 2013-ban és 2014-ben pedig 180–180 milliárdot, vagyis összesen 577 milliárd forintot „adna be a közösbe”, ami a részérõl három év alatt összesen 323 milliárd forintos megtakarítást jelent.

 

Vagy jót vagy semmit

Az elmúlt években megszokhattuk, hogy az aktuális kormányzat – közvetlenül vagy intézményein keresztül – hajlamos csupán a kedvezõ elõjelû változásokat, vagyis félinformációkat megosztani az érdekeltekkel. Így aztán az az OEP-kommüniké sem okozott meglepetést, amiben csupán a 14 olcsóbbá váló, illetve a 22 változatlan áron kapható kombinált készítmény lett számszerûsítve. Az érintett gyógyszerek listája hamar nyilvánossá vált, s így bárki elvégezhette a szükséges kivonási mûveletet.
     Nyilván az sem véletlen, hogy „elterelõ hadmûveletként”, ezzel egy idõben jelent meg az információ az új referenciaárak április 1-jével történt meghatározásáról is, aminek következtében több mint 600 gyógyszer „térítési díja” csökkent, átlagosan 232 forinttal. Az idézõjel nem véletlen, hiszen az OEP korábban mindig a készítmények árának csökkenésérõl számolt be. Amirõl viszont tudjuk, az esetek elenyészõ részében jár együtt a térítési díjak csökkenésével – mivel ha a gyártó lejjebb is vitte az árat, a gyógyszer támogatása számszerûleg ennél nagyobb mértékben csökkent, ami a térítési díj emelkedését eredményezi. Régi trükk, de még mindig jobb, mint – szándékosan vagy véletlenül – térítési díjat írni a bruttó ár helyett…

 

Tóth Tamás

(folytatjuk)

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>