Elvonási tünetek

Az állami gyógyszertámogatások csökkentésének következményei – 2. rész

A már folyamatban lévõ, illetve tervezett gyógyszerpiaci megszorításoknak költségeit az állam gyakorlatilag teljes egészében az iparággal fizetteti meg. Cikkünk második részébõl kiderül, hogy a mûködési feltételek drámai romlása az üzleti modell fokozatos átalakulását eredményezheti.

 

A gyógyszerkassza kiadásait csökkentõ és bevételeit növelõ intézkedések gyógyszeripari vállalatokra gyakorolt hatása drámai, mivel az irreálisan magas terhek idõkorlát nélkül kerültek bevezetésre, ellehetetlenítve bármiféle közép- és hosszú távú tervezést vagy hazai beruházást egy olyan idõszakban, amikor a Széchenyi Terv a gyógyszeripart egy lehetséges kitörési pontként jelöli meg. Az innovatív gyártóknak jelen körülmények között újra kell gondolniuk magyarországi mûködésüket, ami egyaránt érintheti a forgalmazott termékeik körét és a munkavállalóik létszámát.

     Az eddig megismert gyógyszeripari megszorításoknak a betegekre jóformán semmilyen közvetlen hatása nincs – feltéve, ha együttmûködnek a kezelõorvosukkal, és mindent megtesznek a saját gyógyulásuk érdekében, illetve hajlandóak a gyógyszerüket olcsóbb alternatívára cserélni. A betegek együttmûködési hajlandóságától függetlenül azonban már jelenleg is érzékelhetõ a nem, vagy nem megfelelõen gyógyítható betegségek kezelésére szolgáló új, innovatív gyógyszerek befogadásának az elhúzódása vagy elmaradása.

     A jelenleg hatályos szabályozásnak megfelelõen a „normál eljárásrend” keretében befogadott innovatív termékeket csupán a legalacsonyabb EGK áron lehet behozni hazánkba. Ezen túlmenõen a cégeknek a 20 százalékos adó, valamint a támogatásvolumen-szerzõdések miatt további jelentõs összeget kell fizetniük az E-alapba, európai szinten példátlanul alacsony „nettó” áron adva a gyógyszert a magyar államnak. Az ebbõl adódó gyártói veszteségeket a nemzetközi referencia-árazás ráadásul megsokszorozhatja, hiszen a hazai árszintet és az adókat figyelembe véve más, a hazainál jóval nagyobb piacot jelentõ uniós ország is a magyarhoz hasonló áron és kedvezménynyel kérheti a terméket. Ez elvileg a magyar piac elkerülésére, illetve a már támogatott termék esetében akár annak kivonására is kényszerítheti a gyártót, ám ezzel együtt több mint valószínû, hogy e lépések elhárítása érdekében a kormányzati és a gyártói oldal megfelelõ kompromisszumkészséget mutat majd, s nem fognak kialakulni olyan súlyos ellátási gondok, mint Görögországban a 30 százalékos hatósági árcsökkentés 2010. évi bevezetése után.

 

Gyógyszergyártók kényszerpályán

Az intézkedés iparágra gyakorolt hatásai azonban ennél sokrétûbbek. A gyógyszeripari vállalatok a saját mûködésük fenntartása érdekében is jelentõs megszorításokra kényszerülnek, s éppen azokat a kiadásaikat lesznek kénytelenek mérsékelni vagy megszüntetni, amelyek jelenleg a folyamatos pénzügyi nehézségekkel küszködõ egészségügy mûködõképességét fenntartják. Márpedig az egészségügyi szolgáltatók számára nyújtott kedvezmények és az orvosok továbbképzési támogatásának a megszûnése, vagy akár az ellátórendszer számára komoly bevételt jelentõ klinikai vizsgálatok kivonása végsõ soron patikai és kórházi csõdökhöz – szakfolyóiratok megszûnéséhez és az orvosok elvándorlásának a fokozódásához vezethet.

     A gyógyszeriparnak a nemzetgazdaságra is jelentõs a hatása, ami az adókból, járulékokból, a munkahelyteremtéssel és annak fenntartásával járó egyéb költségekbõl adódó közvetlen hatásként; a partnereknél teremtett és fenntartott munkahelyek költségén, a tõlük vásárolt termékeken és szolgáltatásokon keresztül realizálódó közvetett hatásként; illetve az alkalmazott munkavállalók által generált fogyasztáson keresztül megvalósuló, indukált hatásként jelenik meg. Ezek összértéke 2011-ben, a teljes gyógyszeripar vonatkozásában becslésünk szerint a 700 milliárd forintot is meghaladhatja. Bár a pontos számítások még nem készültek el, de igen valószínû, hogy a Széll Kálmán Terv keretében végrehajtásra kerülõ intézkedések negatív hatásai a nemzetgazdaság szintjén jelentõsen felülmúlják a gyógyszerkassza szintjén realizálódó megtakarításokat.

     2011 nyarán egy olyan leépítési hullám indult el az innovatív cégeknél, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa. Egyes vállalatok magyarországi K+F tevékenységük kivonására vagy jelentõs leépítésére kényszerülnek, illetve vannak olyan gyártók, amelyek dolgozóik 50–60 százalékától (!) kénytelenek megválni. A cikk írásának napjáig az innovatív gyógyszeripari vállalatok több mint 500 jól képzett szakember elbocsátását voltak kénytelenek bejelenteni. Ugyanakkor a további megszorítások eredményeként, az elkövetkezõ két évben tovább mélyül az iparág válsága, ami újabb leépítési hullámokat indíthat el. 

     A lejárt szabadalmú termékek piacán tapasztalható fokozott árverseny, az új innovatív termékek befogadásának lelassulása és az extrém mértékû adóterhelés a mûködési feltételek drámai romlásán keresztül az üzleti modell fokozatos átalakulásának az irányába hat. Az általános racionalizáláson és kiadáscsökkentésen túl csökken az orvoslátogatás és a „klasszikus” gyógyszeripari marketing szerepe, míg a kormányzati (és kormányhivatali) kapcsolattartás, a key account  szemlélet, a market access, a PA és a PR szerepe fokozatosan növekszik.

 


(Klikk a táblázatra a nagyításhoz)

 

Hogyan tovább?

A jelenlegi helyzet csak kölcsönös bizalommal és nyugodt szakmai párbeszéddel kezelhetõ, amit a további potenciális károk, leépítések, kivonulások és gyógyszerellátási zavarok elhárítása érdekében azonnal meg kell kezdeni. Egyeztetésekre van szükség a tb-támogatott gyógyszereket sújtó extraadóknak – a többi iparágat sújtó adóval együtt történõ – 2013. évi kivezetésérõl, illetve meg kell határozni azokat a prioritásokat, amelyekre építkezve egy új, a nyugat-európai országokban mûködõhöz hasonló stratégiai együttmûködési rendszer alakítható ki az iparág és a kormányzat között.

     Biztosítani kell az innováció támogatását, és – egy hosszú távon fenntartható, transzparens támogatási rendszeren keresztül – minden rászoruló számára lehetõvé kell tenni a legmodernebb terápiákhoz való hozzáférést, a gyógyszerbéke érdekében pedig feltétlenül rendezni kell az ipar- és a támogatáspolitika kapcsolatát. Ehhez jelentõs, az egész ellátórendszer szerkezetét érintõ átalakításokra van szükség, mivel a gyógyszertámogatás jelenlegi keretei között ez a probléma ma már megoldhatatlan.

 

Dávid Tamás,
az Innovatív Gyógyszergyártók
Egyesületének igazgatóhelyettese

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>