A párbeszéd szükségességéről
Legutóbbi cikkemben az igazság sokféleségéről és a megközelítések fontosságáról írtam. Most folytatom ezt a gondolatmenetet, kiegészítve az álláspontok világos kifejtésének alapvető jelentőségével.
Véleményem szerint nem baj, ha nem azonosak a gyógyszerpiac szereplőinek az érdekei, sőt, az érvek ütköztetése kifejezetten hasznosnak bizonyulhat. Vagyis nem látom problémának, ha nem értünk egyet bizonyos kérdésekben, azt viszont már komoly hibának vélem, ha nem állunk szóba egymással. Ezért alakulhat ki az a sajnálatos helyzet, hogy – bár minden érdekcsoportnak akad saját igazsága – a konzultációk hiánya, a konszenzusra való törekvés elmaradása nem minden esetben átgondolt és megalapozott félmegoldásokat, illetve az eredeti célkitűzések megvalósíthatatlanságát és fenntarthatatlan helyzetet eredményeznek.
Az államtól a fogyasztókig
Érzésem szerint így jártunk a magyar gyógyszer-kiskereskedelmi piaccal kapcsolatos megújulási próbálkozásokkal is. Ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a szegmens valamennyi szereplője abban érdekelt, hogy biztonságos és a lehető legmagasabb szintű, hosszú távon is fenntartható gyógyszerellátási rendszer működjön Magyarországon, ez elsőre jó kiindulópont lehet. Ezt követően azonban már annál a pontnál elakadunk, amikor fel akarjuk sorolni azokat a szervezeteket és érdekcsoportokat, amelyek valamilyen módon érintettek a problémahalmaz megnyugtató rendezésében.
Első helyen kell említenünk az államot, amely – tekintve szűkös anyagi lehetőségeit – a legátláthatóbb, a legolcsóbb és a lehető legtöbb fogyasztó/állampolgár ellátását biztosító rendszer kialakításában érdekelt. Közvetlenül utána a rendszerben dolgozó gyógyszerészek és gyógyszertári szakasszisztensek következnek, akik napi szinten működtetik a biztonságos és szakszerű gyógyszerellátási rendszert. S teszik mindezt azzal a „csavarral”, hogy egzisztenciálisan is függenek ennek sikerességétől.
Következőként a gyógyszertárakat üzemeltető üzleti vállalkozások tulajdonosi csoportját említhetjük, akiknek elégedettsége ugyancsak a rendszer eredményes működésétől függ. Szólnunk kell a gyógyszer-nagykereskedőkről is, akiknek napi szállítási és finanszírozási kötelezettségei nélkül nincs gyógyszer-kiskereskedelem, s akik tevékenységüket szintén anyagi érdekeltségük mentén végzik. Ugyanez elmondható a vényköteles és vény nélkül is forgalmazható gyógyszereket, gyógytermékeket, gyógyszeralapanyagokat, gyógyászati segédeszközöket, orvostechnikai eszközöket forgalmazó gyártókról is, akik nélkül szintén elképzelhetetlen a gyógyszer-kiskereskedelmi piac, s akiknél szintén kimutatható az anyagi érdekeltség.
Természetesen a gyógyító tevékenységet végző orvosok is abba a körbe tartoznak, akik indirekt módon (a receptfelíráson keresztül) alapvetően befolyásolják a gyógyszer-kiskereskedelmi piac struktúráját – mindezt az egzisztenciális függés kényszere nélkül. Ugyanebbe a körbe tartoznak az egyéb intézményi fogyasztók (kórházak, intézeti patikák, büntetés-végrehajtási és szociális intézmények stb.) is, amelyeknek fogyasztóként megfogalmazott igényei szintén jelentős hatással vannak a gyógyszer-kiskereskedelem egészére.
A felsorolásból az egyéni fogyasztókat, illetve az önszerveződő fogyasztói csoportokat (például a betegtársaságokat) sem szabad kihagynunk, akik fogyasztói preferenciáikkal és tényleges vásárlásaikkal működésben tartják azt a meglehetősen bonyolult mechanizmust, amit biztonságos és gazdaságos gyógyszer-kiskereskedelmi rendszernek nevezünk.
A sarkok lekerekítése
Nem tartom bonyolult dolognak annak a felismerését, hogy a különféle (érdek)csoportok különböző módon szeretnék átalakítani a jelenlegi gyógyszerellátási rendszert, ám attól mindenkit óvnék, hogy egyetlen csoport vélt vagy valós érdekei mentén próbálja az egyetlen üdvözítő megoldást megtalálni. Javaslom, hogy inkább hallgassuk meg egymást türelemmel, s próbáljunk meg fórumokat találni az egyes nézőpontok kifejtésére, egyeztetésére. Erre a célra talán egy gyógyszer-kiskereskedelmi kerekasztal is megfelelő lenne…
Korodi Karolina, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke
