Evés közben jön meg az étvágy

Patikaállamosítás vagy a gyógyszerészek „helyzetbe hozása”? – 2. rész

Az állam patikatulajdonosi szerepvállalása egyelőre nem tény, csupán végső lehetőség. Mindenesetre a döntéshozóknak is érdemes elgondolkodniuk azon, hogy milyen egyenlőtlenségekkel, illetve következményekkel jár az állam piaci szereplőként való megjelenése. Továbbá azon is, hogy erre egyáltalán szükség van-e.

„A gyógyszer-kiskereskedelem a jelenlegi keretek között is működtethető, sőt, talán így működtethető a leginkább – állítja az egyik általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérő gyógyszerpiaci szakember. – Nem hiszek az állam hatékony szerepvállalásában. Úgy vélem, semmi keresnivalója nincs ebben a szektorban. Már csak azért sem, mivel szabályozóként úgy alakítja a kiskereskedelem minden paraméterét, ahogyan szeretné. Nem magyarázat a beavatkozásra, hogy a szektor jelenleg nem képes megállni a lábán, mivel ennek oka ismét csak a szabályozás. Attól, hogy a patikapiacon az állami tulajdon is megjelenik, a szegmens nem válik rentábilissá, sőt meglehet, hogy még veszteségesebben működik. Ennyi erővel az árrést is lehetne emelni, az sem kerülne többe az államnak.”

„Egy versenyjellegű piacon sem rövid-, sem hosszú távon nem tartom progresszív gondolatnak az állam csatasorba állítását, hiszen utóbbi jellemzője minden esetben a tőkehiány – fűzi hozzá az előbbiekhez Korodi Karolina, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke. – A korlátozott erőforrások és a szükségszerűen bürokratikus elszámolási kötelezettségek miatt (hiszen aki közpénzt használ fel, annak kötelezően el is kell elszámolnia azzal) egy állami tulajdonú vállalat soha nem tud olyan szintű szolgáltatást nyújtani, amivel sikerrel versenyezhetne egy erre a tevékenységre szakosodott, a legjobb szakembergárdát megfizetni képes, tőkeerős magánvállalattal.

Korodi Karolina szerint egy vegyes rendszerben az állami tulajdonú vállalatok mindenképpen versenyhátrányba kerülnének, ha másban nem, hát a szolgáltatási színvonal tekintetében, „és akkor még nem beszéltünk a finanszírozás vagy a fejlesztés kérdéséről. A másik lehetőség természetesen egy tisztán állami rendszer lenne, ami csupán egy egységesen alacsony szolgáltatási szintet lenne képes finanszírozni, és azt is veszteségesen. (Nem véletlen, hogy folyamatosan a költségvetési hiány mértékéről beszélünk, és nem arról, hogy az államnak olyan sok pénze van, hogy nem tudja mire költeni.)”

„Ráadásul, meglehetősen nehéz úgy versenyezni, hogy a bíró is aktív részese a versengésnek. Nemcsak a vetélytársaknak nehéz, hanem magának a bírónak is” – teszi még hozzá a HGYSZ elnöke.

Dr. Vásárhelyi Csaba gyógyszerész másképp vélekedik: „Elképzelhetőnek tartom az állami szerepvállalást, főleg szociális (közegészségügyi) szükséghelyzet esetén, olyan településeken, ahol üzleti alapon senki nem akar patikát működtetni, viszont elég nagy a lakosságszám. Amíg az állam utolsó alternatívaként – a lakossági gyógyszerellátás biztosításának érdekében – jelenik meg a patikaműködtetés terepén, addig támogatható a jelenléte.” 

A versenyjog szemszögéből

„Az állam piaci szerepvállalása, illetve annak mértéke koncepcionális/gazdaságpolitikai kérdés – nyilatkozta megkeresésünkre Gondolovics Katalin, a Gazdasági Versenyhivatal sajtófőnöke. – Ez többnyire azzal jár együtt, hogy az állam nemcsak hatósági- és/vagy jogalkalmazó- és/vagy szabályozói szerepben van jelen egy piacon, hanem – profitorientált vagy nonprofit formában – vállalkozóként és/vagy tulajdonosként is. E szerepkörök keveredése veszélyeztetheti a verseny tisztaságát, ezért versenyjogi szempontból általában kívánatos lenne e funkciók intézményes szeparációja. Mindemellett bizonyos – például ellátásbiztonsági – kritériumok versenyjogi szempontból is elfogadhatóvá teszik az állami szerepvállalást.”

„Az állam piaci szerepvállalása általában felveti annak a lehetőségét, hogy sérül a versenysemlegesség elve – folytatja a GVH munkatársa. – Azaz, felmerül a lehetőség, hogy az állam diszkriminatív, objektív indokokkal nem alátámasztott módon, ezáltal versenytorzító hatást eredményezően avatkozik bele egy piac működésébe. Ilyen lehet például az, ha az OEP köztulajdonú kórházakkal, rendelőkkel köt ellátási szerződést, magántulajdonban lévőkkel viszont nem, vagy csak diszkriminatív feltételekhez kötötten. Ha csupán arról lenne szó, hogy az állam olyan települési környezetben nyitna gyógyszertárat, ahol piaci alapon senki nem fektetne be, az nem lenne veszélyes a versenyre. Az egészségügyben lehetnek olyan ellátatlan körzetek, ahol az állami szerepvállalás a közérdekkel indokolható beavatkozásnak minősülne.”

„Ugyanakkor az ilyen területi anomáliákat a kézi gyógyszertárak intézménye (körülbelül 260 olyan háziorvossal, aki külön engedéllyel gyógyszert is forgalmazhat) nagyjából meg tudja oldani. Más területeken az állami szerepvállalás gazdaságilag felesleges, mondhatni, egyenlő a közpénz pazarlásával – veti ellen egy másik versenyjogi szakértő. – Ésszerűtlen dolog egy ágazatból kitiltani a tőkét, és a helyére közpénzt pumpálni. Amit a piac és a befektetők korábban állami források nélkül is jól megoldottak, arra most állami pénzt akarnak allokálni – elvonva ezzel a forrásokat olyan, kevésbé jól működő szolgáltatási területektől, mint a kórházak, a klinikák, vagy a szak- és háziorvosi ellátás.”

Mindent vagy semmit?

„Ha az állam üzemeltetné a veszteséges patikákat, előbb-utóbb felmerülhet a kérdés, hogy miért csak a veszteségeseket” – mondja egy neve elhallgatását kérő patikus. Ezzel Czigány Norbert gyógyszerész is egyetért, aki szerint a részleges állami átvételnek nincs értelme.

„Egy olyan vegyes modellt, amiben lennének állami patikák és mellettük magángyógyszertárak, én sem tudok elképzelni – ért egyet a már idézett gyógyszerpiaci szakértő. – Ha az előbbi irányba megyünk, az oda vezetne, hogy visszaállna az 1990-es évek elejéig működő modell, az egyetlen, monopolhelyzetben lévő állami vállalat, aminek szerintem semmi értelme nincs, hiszen az által biztosan nem javulna a szolgáltatás színvonala.”

Ha akár rövidebb, akár hosszabb távon feltételezzük az állam által történő működtetést, pozitív szaldó nagy valószínűséggel csupán a patikák egészének az átvételével érhető el. A gyógyszer-kiskereskedelem még mindig jó üzlet: évi több mint 600 milliárd forintos gyógyszerforgalomról van szó, amelynek adózás utáni eredményei összességében még mindig impozánsak, csábítóak.  

A kulcskérdés: születhet-e olyan törvény, amelynek értelmében a gyógyszer-kiskereskedelem állami monopóliummá válik?

„Természetesen születhet, de ennek sem gazdasági, sem szakmai, sem politikai értelemben nem látom értelmét – mondja Vásárhelyi Csaba. – Az állam számára csak nyűg lenne egy patikahálózat működtetése. Sokan emlékszünk még a gyógyszertári központok által „menedzselt” patikák állapotára, választékára, hangulatára. Nem hiszem, hogy a kormányzatnak sok támogatót hozna egy ilyen rendszer fenntartása.”

„A kormányzat természetesen monopolizálhatja a gyógyszer-kiskereskedelmet, hiszen ezt már más ágazatokban is megtette. Ugyanakkor hozzá kell tenni, a közoktatás esetében senkit nem kellett kártalanítania, az állam az egyik zsebéből a másikba helyzete át a fenntartási költségeket. A gyógyszer-kiskereskedelemben viszont ott van az a hatalmas tulajdontömeg, amit állami tulajdonba vétel esetén meg kell vásárolni, erre viszont nem látok fedezetet a költségvetésben – teszi hozzá Korodi Karolna. 

„Születhet ilyen döntés, de ez a kormányzatnak ma nem érdeke – véli Kincses Gyula, korábbi egészségügyi államtitkár, az ESKI volt főigazgatója. – Pénz hiányában ezzel a lépéssel nem javítható az ellátás, ugyanakkor a választások előtt súlyos politikai kockázatot jelent, a falvakat el lehet vele veszíteni.”

 „A hazai gyógyszer-kiskereskedelem csak vesztese lehet a patikák állami tulajdonba vételének – véli egy neve elhallgatását kérő gyógyszertárvezető. – Hatására megszűnne az a verseny a piacon lévő vállalkozások között, ami a gyógyszerellátás magas színvonalának fenntartásához szükséges. Előbb-utóbb közalkalmazottak lennénk. Onnantól kezdve mi motiválná a tára mögött dolgozó gyógyszerészeket a jobb betegellátásra?”

„Az utóbbi időben láttunk arra példát, hogy az állam a korábbi versenyzői piac helyett monopóliumot hoz létre (lásd dohánytermékek). Svédország gyógyszer-kiskereskedelmi piacán 2009-ig állami monopólium volt érvényben, azonban egy európai uniós bírósági döntés nyomán az ágazatot privatizálni kellett – hoz hazai és külföldi példát a folyamatok lehetséges irányára Gondolovics Katalin. – Kérdés, hogy egy ilyen lépés mennyire lenne összeegyeztethető az uniós szabályozással.”

E sorok írója sok mindent el tud képzelni, azt azonban nem, hogy – az 1950-es évek elején lezajlott államosításhoz hasonlóan – a központi hatalom a törvény erejével fossza meg tulajdonuktól a gyógyszerészeket. Legalábbis úgy, ahogyan az a múltban történt. Bár a jelenlegi gyógyszertár-tulajdonosok számára az ez év júniusában megszavazott földtörvény, a dohánypiac újrafelosztása, illetve a takarékszövetkezetek körüli mizéria is intő jel lehet.

Tóth Tamás

 

Az előző rész legfontosabb megállapításai 

  • Ha a gyógyszerészek nem kívánnak élni elővásárlási jogukkal, az állam is megvásárolhatja a patikák többségi tulajdonrészét. 
  • Szakértői becslések szerint az érintett, körülbelül 840 gyógyszertár közül az állam legkevesebb 500-600 patikában szerezhet többségi tulajdonrészt. 
  • Ha az állam nem tudja értékesíteni a már korábban is veszteségesen működő patikák „ideiglenesen” megvásárolt tulajdonrészét, vélhetően be fogja zárni azokat. 
  • A Magyar Gyógyszerészi Kamara sem a liberalizációt, sem az állam gyógyszer-kiskereskedelemben történő szerepvállalását nem tartja elfogadhatónak.

 

Az utolsó szó joga

A Parlament Egészségügyi Bizottsága 2013. június 5-én benyújtott, T/11107/45 számú módosító javaslata értelmében 2014. január elsejétől, a szakmai jogok biztosítására hivatkozva, a tulajdoni hányad tekintetében biztosítani kell a tagsági jogok – tulajdoni hányadnak megfelelő – gyakorlását. Amennyiben az állam lesz a többségi tulajdonos – még ha elvben a személyi jogos gyógyszerészt képviseli is –, ő dönthet a patika működéséről.

 

Lehull a lepel

„Nem értünk egyet azzal a kamarai állásponttal, amely különféle matematikai trükkökkel és változó számokkal bizonygatja a kormányzat számára, hogy a stabilizáció már 2011-ben elkezdődött, és folyamatosan pozitívan alakul – fakadt ki dr. Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke a szervezet ez év júliusában kiadott közleményében. – Az MGYK »valamennyi gyógyszerész képviseletében« kisajátította az érdekérvényesítés kormányzati pozícióit. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi, a patikaalappal összefüggésben megvalósult törvénykezési folyamat is ezzel hozható összefüggésbe. A kormányzat nem ismeri a reális, valós helyzetet.”