Hány malomban őrölnek?

Nyilatkozatháború az új kamarai törvény kapcsán

Az egészségügyi kamarák sérelmezik, hogy a működésükrõl szóló törvény benyújtását megelõzõen elmaradt az utolsó, velük való egyeztetés, továbbá hogy a javaslat szövege több ponton is eltér attól, amiben a szaktárcával december elején megállapodtak. Szócska Miklós államtitkár szerint a kamarák vezetõ tisztségviselõinek egészen más természetű problémáik vannak a jogszabállyal kapcsolatban.

 

A Magyar Orvosi Kamara (MOK), a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) vezetői szerint a szaktárca úgy nyújtotta be a Kormánynak a kamarákról szóló törvényjavaslatot, hogy azt nem előzte meg kellő mélységű egyeztetés, ráadásul a szöveg több ponton is megváltozott ahhoz a tervezethez képest, amit ők december elején megismertek.
     Mint ismeretes, a Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter által december 23-án benyújtott törvényjavaslat az egészségügyben újra visszaállítaná
     a kötelező kamarai tagságot (amit 2006-ban töröltek el). A kamarák több korábbi jogosítványukat is visszakapják, így például ismét eljárhatnak majd etikai ügyekben. Amit viszont nem tudtak kiharcolni maguknak, hogy ne csupán véleményezési, hanem egyetértési joguk is legyen a vezető állású egészségügyi dolgozók kinevezésénél-felmentésénél.

 

Tabula rasa vagy jogfolytonosság? 

Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke nehezményezi, hogy a törvénytervezet szövegéből kikerült egy, a kamarai tisztségviselők újraválaszthatóságára vonatkozó passzus. A jelenlegi szabályozás szerint a szervezetek vezetői egymás után legfeljebb két ciklusban tölthetik be pozícióikat. A korábbi szövegváltozat az új jogszabály életbelépését egyfajta nullapontként kezelte volna, vagyis a jelenlegi tisztségviselők további két periódusra történő megválasztását tette volna lehetővé. E paragrafus negligálásával viszont könnyen lehet, hogy a jogfolytonosság érvényesül, vagyis a jelenlegi gyógyszerészkamarai vezetőknek mindenképpen át kell adniuk a helyüket másoknak – annak ellenére, hogy a 2006-os törvénymódosítás miatt mandátumukat nem két teljes, egyenként négyéves periódusra kapták, hanem egy 2006 novemberében kezdődő, öthónapos átmeneti időszakra és a 2007 májusa óta tartó teljes ciklusra. 
     Az utolsó egyeztetés óta a tagdíjak befizetéséről szóló rész is megváltozott. A végleges változatból kikerült az MGYK-nak az a javaslata, hogy a befolyó összeget újra egyenlő arányban osszák szét a kamarák között. Horváth Tamás ennek kapcsán megemlítette, hogy bár a három kamara taglétszáma jelentősen különbözik (kötelező kamarai tagság esetén a MESZK-é 80–100 ezer, a MOK-é 40–50 ezer, az MGYK-é pedig 7–8 ezer fő), a feladatköreik és az ehhez kapcsolódó költségeik viszont nagyjából azonosak.

 

Az államtitkár mértéktartásra int

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár közleményében határozottan visszautasította a három egészségügyi kamara elnöke által megfogalmazott kritikákat. Mint írja, a törvénytervezet jelenlegi formája többfordulós egyeztetés eredményeképpen jött létre, és a 2010. december 10-én tartott legutolsó megbeszélés után a három kamara által megküldött észrevételeket – két vitatott pont kivételével – beillesztették a jogszabály szövegébe.
     Az államtitkár közleményéből az is kiderül, hogy nézetkülönbségre a kamarai tagdíj, illetve a kamarai tisztségviselők díjazásának a mértéke adott okot. Szócska Miklós kitart amellett, hogy a kamarai tagdíj mértékét az alulfizetett egészségügyi dolgozók védelme érdekében törvényi szinten kell korlátozni. A törvényjavaslat a tagdíj éves összegét a mindenkori minimálbér bizonyos százalékában határozná meg, ami az orvosi kamaránál 30, a gyógyszerészeknél 30–60, a szakdolgozóknál pedig 18 százalék lenne.
     A beadványban a kamarai vezetők honoráriumát a kormánytisztviselők fizetéséhez kötötten kívánják megállapítani. A tervezet viszonyítási alapként a helyettes államtitkári bruttó 750 ezer forintos fizetést jelölte meg, amit a MOK nem fogadott el, s a díjazás mértékét az állami szektorban  2010-ben meghatározott bruttó kétmillió forintos vezetői fizetésben kívánta meghatározni.

 

Itt konfrontáció, ott kompromisszum

„A kamarák döntő részben nem közpénzből gazdálkodó testületek, ezért ragaszkodunk a gazdasági önállóságunkhoz. Nem értjük, miért van szükség törvényben meghatározni a vezető tisztségviselők fizetését és a tagdíjakat, ezek ugyanis a kamarák belső szabályozását érintő kérdések” – reagált Szócska Miklós megszólalására Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Az államtitkárság indoklása szerint a szakmai kamarák számos közfeladatot látnak el, amelyek ellentételezésére állami támogatást is kapnak. A szaktárca ez utóbbit elégséges indoknak tartja a kormányzati kontrollra.  
     Szócska Miklós megszólalására és a sajtóban az ügy kapcsán fellángolt polémiára válaszul a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke újabb közleményt adott ki. Ebben – mintegy békítőleg – leszögezi, hogy az MGYK egyetért a beterjesztett törvényjavaslattal, és azon reményének ad hangot, hogy a törvénykezés parlamenti szakaszában a fent említett problémák módosító indítványokkal rendezhetők lesznek.

 

TT

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>