A kényszervállalkozóvá tétel beláthatatlan következményekkel jár
A jó szándék néha ölni képes. De legalábbis képes tönkretenni embereket. Ez történik most is, amikor az Országgyûlés képviselõinek arról kell dönteniük, miként változtassák meg a patikák alapítására, tulajdonlására vonatkozó törvényeket. A jövõt persze nem látjuk elõre, az azonban valószínûsíthetõ, hogy amennyiben a dolgok a mostani ismereteink szerint alakulnak, néhány év múlva több eladósodott gyógyszerész lesz Magyarországon, mint sikeres.
Vajon tudja-e a gyógyszertárát mûködtetõ gazdasági társaságban jelenleg kisebbségben lévõ patikus, hogy milyen kötelezettségeket ró rá a készülõ, elfogadás elõtt álló törvénytervezet? Vajon kiszámolta-e már, hogy 2014-ig menyi pénzre lesz szüksége ahhoz, hogy eleget tegyen a törvényi kötelezettségeknek? És vajon tudja-e, hogy mindezt 2014-ig, majd pedig 2017-ig honnan fogja elõteremteni?
Három hónapja, amióta ismert a kormány szándéka, az újságok sokat írtak, a kormányzat, a kamara és a szakma képviselõi pedig sokat beszéltek arról, miért kell megváltoztatni a patikák mûködésére és tulajdonlására vonatkozó törvényeket. Sokat beszéltek és írtak arról is, hogy mindez miért lesz jó.
A válaszokat ki-ki a saját álláspontja szerint elfogadhatja vagy elutasíthatja. Egyvalami azonban nem vélemény kérdése: a gyógyszertárak megvásárlására és mûködtetésére fordítandó pénzösszeg nagysága! Errõl nem lehet általánosságban beszélni, csak konkrétan. Mindenkinek végig kell gondolnia, ki kell számolnia, mert ezt helyette más nem fogja megtenni.
A tulajdon megszerzésének terhe
A Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége a magyar patikapiac szereplõinek csaknem egyötödét képviseli. Mintegy 600 gyógyszertár mûködésére, gazdálkodására van rálátása. Természetesen nem a pontos fõkönyvi számokról van szó, hanem tendenciákról, trendekrõl. A HGYSZ gyógyszerész tagjai tudják, hogy a transzparens, nem veszteséges mûködés milyen költségekkel, terhekkel jár. Azt is tudják, hogy még a jól mûködõ patikáknak is gyakran nehézséget jelent a szállítói számlák kifizetése.
Amivel azonban sokan nincsenek tisztában – mert ma még nem, vagy csak kis százalékban van tulajdonuk a gyógyszertárban –, az a tulajdonnal járó kötelezettség terhe.
A terhet elõször is maga a tulajdon megszerzése jelenti. A kormányzat nagyon határozottan azon az állásponton van, hogy állami pénzzel nem járul hozzá a többségi tulajdon megszerzéséhez. Az ok érthetõ: nincs pénz! Egyelõre abban sem lehetünk biztosak, hogy lesz-e államilag támogatott hitel. Ha se költségvetési pénz, se támogatás, akkor megoldásként marad a pénzintézeti kölcsön. A kereskedelmi bankok ma csak annak adnak pénzt, aki átláthatóan, nyereségesen és a jövõre nézve is kiszámíthatóan mûködik. Ehhez viszont az kell, hogy évekre visszamenõen pozitív legyen az illetõ gyógyszertár mérlege, és a házipénztár se mutasson hiányt. És ha mindezeknek meg is felel valaki, még akkor sincs arra garancia, hogy biztosan megkapja a hitelt, hiszen a bankok mostanában inkább „ülnek” a pénzükön – számukra most ez a biztonságosabb.
Ráadásul a bankok számára egy gyógyszertár mint vállalkozás – köszönhetõen a jelenlegi törvényi változásoknak – nem jelent valós fedezetet, hiszen amennyiben az adósság nem kerül törlesztésre, a bank nem tudja a patikát átvenni, majd azt szabadon (akár egy gyógyszerész részére) értékesíteni, hogy a pénzéhez jusson. Mindez annyit jelent, hogy ha valaki hitelt vesz fel, akkor a felvett hitel összegénél nagyobb értékû vagyont kell mögöttes garanciaként letennie.
A tulajdon megtartásának terhe
Ha ezek után valaki mégis kap és fel is vesz hitelt a tulajdonszerzéshez, akkor jön a tulajdonmegtartás terhe. A hitel törlesztése egyszerû feladat – ha van bevétel, ha van megtakarítás. Egy átlagosnak mondható 5–10 éves futamidõ 5–10 jó üzleti évet feltételez. Ezt mindenképpen produkálnia kell annak, aki hitelt vett fel. Ez nevezhetõ a tulajdon megtartása terhének: 5–10 éven át minden hónapban, minden nap úgy dolgozni, hogy az adós törleszteni tudja a hitelt.
Valószínûleg többen is felteszik a kérdést – joggal –, hogy miért kell feltétlenül hitel, miért kell csõddel riogatni? Nem akarok senkit sem riogatni. Ha valakinek van megtakarítása, és abból tulajdonrészt kíván vásárolni, tegye meg. Hiszen erre a törvény is kötelezi. Csakhogy az a tapasztalatunk, hogy a gyógyszerészek többségének nincs erre a célra félretett pénze. Vagyis sokan – kényszerûségbõl – hitelt fognak felvenni.
A beteg megtartásának terhe
A harmadik és talán a legnagyobb és legnehezebben elviselhetõ béklyó a beteg megtartásának terhe. Tetszik vagy sem, szolgáltatási verseny szereplõi vagyunk. A fogyasztó annál vásárol, aki jobb, aki szebb, aki olcsóbb. Ebbe a versenybe megint csak pénzzel lehet beszállni. A tulajdonosnak folyamatosan fejlesztenie kell. Ezzel mindenki egyet tud érteni, függetlenül attól, hogy „hálózatos” vagy sem. A kérdés sokkal inkább az, hogy lesz-e tõke és fedezet a fejlesztésekre a hitel törlesztése mellett. Ha nem, akkor nem lesz vásárló. Ha nincs vásárló, nincs bevétel, nem lesz pénz az adósság törlesztésre. És akkor nem marad más, mint a csõd. Pénzügyileg vagy lelkileg, végül is mindegy: mind a kettõ nagyon fájdalmas.
Kényszervállalkozások és zsebszerzõdések
Nagyon sok olyan gyógyszerészt találunk, aki szereti és szívesen mûveli a szakmáját, aki remek gyógyszertárvezetõ, vagy éppenséggel beosztott gyógyszerészként dolgozik. Vezeti a patikát, de semmi kedve ahhoz, s így nem is tervezi, hogy gyógyszertárat mûködtetõ vállalkozóvá váljon, és az azzal járó anyagi és menedzsmentterheket viselje. Teljesen érthetetlen, hogy egy jogszabállyal miért kívánnak „kényszervállalkozóvá” tenni néhány száz gyógyszerészt.
A mai tudásunk szerint a csõdök elõl egyetlen menekülõút létezik: a zsebszerzõdés, vagyis a törvénynek papíron történõ megfelelés. De ki akar egy ügyvédi irodában törvénytelenséget szentesíteni? – a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége ebben nem lesz partner. A HGYSZ büszke arra, hogy a piac azon szereplõit tömöríti, akik vállalják az átlátható, törvényes mûködést, mert ez mindennél fontosabb a számukra.
A Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége továbbra is azt az álláspontot képviseli, hogy a törvényjavaslat tulajdont érintõ paragrafusai nem állják ki az alkotmányosság próbáját. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy az említett jogszabály, ha máson nem, a gazdaságosság és az ésszerûség próbáján mindenképpen elbukik. A mai tudásunk szerint félõ, hogy három év múlva nem jobb és átláthatóbb, hanem rosszabb, szegényebb, a mainál is eladósodottabb gyógyszertári rendszer lesz. Azt pedig még csak elképzelni sem tudjuk, hogy mi várható hat év múlva, amikorra 51 százalékos tulajdonrészt kell szerezni.
dr. Kinics László,
a Hálózati Gyógyszertárak
Szövetségének alelnöke