Hátramenetbe kapcsolnának

Kinek érdeke a piaci verseny korlátozása? 

A gyógyszerészek kértek, a szakmapolitikus ígért, a nagykereskedõk tiltakoztak – így foglalhatnánk össze röviden a gyógyszertári tulajdonosi viszonyokról folytatott vita elsõ fejezetét. S bár az érintettek a hivatalos állásfoglalásokon túl nem kívántak részletekbe bocsátkozni, mondván, a „harcot” nem a lapok hasábjain kívánják megvívni egymással, mi úgy gondoltuk, nem árt felsorakoztatni egymás mellé az érveket, feltárva a mögöttük rejlõ szándékokat.

 

Mit kíván a magyar gyógyszerész?

Régóta tudjuk, a gyógyszerészi érdekvédelmi szervezetek egyik legfontosabb szakmapolitikai célja, hogy rávegyék a kormányzatot a patikaalapítás és -mûködtetés kereteinek újraszabályozására. A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) Debrecenben megrendezett, télvégi vándorgyûlésén a küldöttek „Mit kíván a magyar gyógyszerész?” címmel, 12 pontban foglalták össze a gyógyszerésztársadalomnak a döntéshozók felé támasztott elvárásait. Ebben igényként szerepel többek között a patikaliberalizáció leállítása, a korlátlan patikalétesítés megszüntetése, valamint a tulajdonviszonyok és a patikaláncok létrehozásának a korlátozása is.

 

Mit ígér a döntéshozó?

Mint arról mi is beszámoltunk, a gyógyszerészek petícióját Horváth Tamás, az MGYK elnöke március 16-án adta át Soltész Miklósnak, a Fidesz-KDNP népjóléti kabinetje vezetõjének. Soltész akkor elmondta, pártja a Kamarát stratégiai szövetségesének tartja, hozzátéve, a 12 pont többsége összeilleszthetõ a Fidesz-KDNP pártszövetség célkitûzéseivel, amelynek – kormányra kerülését követõen – egyik központi programja a családi kisvállalkozások megerõsítése lesz.
Hogy ez utóbbit hogyan kívánják megvalósítani a gyógyszer-kiskereskedelem területén, lapzártánk idején még nem tudni. A kormányra került pártszövetség tulajdoni viszonyokra vonatkozó elképzelései szerint a patikák a jövõben csak gyógyszerészek többségi tulajdonában mûködhetnének. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha erre törvény születik, hogyan valósul meg ez a gyakorlatban. Nyilván nem elfogadható az a különbségtétel, hogy csupán a törvény hatályba lépését követõen nyíló patikák mûködnek majd gyógyszerészi többségi tulajdonban. Mi történik azokkal a vállalkozásokkal, amelyekben jelenleg máshogy néz ki a tulajdonosi struktúra? A nem szakmai befektetõnek át kell adnia a megfelelõ tulajdonrészt a patikusnak? Mindez pénzmozgást is igényel majd (s így a gyógyszerésznek sokmillió forintot kell elõteremtenie valahonnan erre a célra), vagy csupán papíron történik meg mindez?
A Magyar Gyógyszerészi Kamara kinyilvánította, hogy soknak tartja a piacon jelenleg mûködõ több mint 2400 patikát. Kérdés, ki tartja feleslegesnek a 2007 eleje óta nyílt körülbelül 500 patikát: a lakosság vagy a már a liberalizáció elõtt is patikát mûködtetõ tulajdonosi kör? „Nem fenntartható álláspont, hogy kizárólag a gyógyszerészi megélhetést vesszük figyelembe, elfeledkezvén az emberek gyógyszerelérési lehetõségérõl” – jelentette ki Kökény Mihály, a Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke e kérdés kapcsán.
A fenti számot az MGYK 1800-ra csökkentené – kevesebbre, mint amennyi gyógyszertár 2006 végén, a „piacnyitást” megelõzõen mûködött. De vajon hogyan lesz a 2400-ból 1800? Kötelezheti-e az állam a szabadpiaci verseny korában a tulajdonost, hogy „zárja be a boltot” – azzal a szándékkal, hogy a megmaradók jövedelmezõségét növelje?

 

Stratégiai szövetség

A fentiek kapcsán és általánosságban is felmerül a kérdés: kivel szemben tekinti stratégiai szövetségesének a kormányzat a gyógyszerésztársadalmat? Ha a patikamûködtetés tulajdonviszonyait nézzük, a gyógyszerészek elõnyben részesítése olyan – részben szakmai, részben nem szakmai – befektetõi csoportok sérelmére történne, amelyek jelenleg is mûködtetnek patikákat a hazai piacon, s vélhetõen a jövõben is igényelnék az ilyen irányú terjeszkedés lehetõségét.
Egy másik példa a gyógyszerellátás területén kizárólag a gyógyszerészek stratégiai partnerként történõ kezelésére: amennyiben sikerülne elérni a kormányzatnál a gyógyszerek kiskereskedelmi árrésének növelését, az a fogyasztók vagy az állam (ami közvetve ugyanaz) terhére, illetve a gyártók vagy a nagykereskedõk kárára történhetne meg, és nagy valószínûséggel az érintettek tiltakozását váltaná ki.  

 

A nagykereskedõk szemszögébõl

A tiltakozásra – bár konkrét döntések még nem születtek – nem is kellett sokáig várni. Március 30-án a Gyógyszer-nagykereskedõk Szövetsége (GYNSZ) is megjelentette a maga állásfoglalását a gyógyszerellátás újraszabályozásáról. A GYNSZ elnöksége szerint az állam mint legnagyobb „gyógyszerfogyasztó” (gyógyszer-megrendelõ) felelõssége s egyben feladata, hogy – összhangban az ország nemzeti érdekeivel, társadalmi-gazdasági berendezkedésével, illetve az Európai Unió szabályozó elveivel kidolgozza a jól mûködõ gyógyszerellátás szakmai és gazdasági standardjait.
Mint írják, a (biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló) 2006. évi XCVIII. törvény alapvetõen a gyógyszer-kiskereskedelemben idézett elõ modellváltást, annak következményei azonban az elmúlt három évben az ágazat valamennyi szereplõjére hatással voltak. Éppen ezért a GYNSZ minden olyan megközelítést elutasít, amely az esetleges törvényi, jogszabályi változások szükségességét kizárólag a gyógyszerellátás valamely részterületének a szempontjából értékeli; és felkéri az ágazat egyes részterületeinek szereplõit, továbbá az ágazat jelenlegi helyzetével és jövõjével kapcsolatosan állást foglaló szakembereket és szakpolitikusokat arra, hogy a gyógyszerellátást komplex rendszerként kezeljék.
A Gyógyszer-nagykereskedõk Szövetsége a gyógyszerellátás valamennyi részterületén támogatja a plurális érdekképviseleti rendszer fenntartását. A gyógyszertárak alapításánál javasolja a minimum 30 millió forintos tõkerész kötelezõ elõírását, ami nagyban javítaná az új patikák pénzügyi stabilitását. Az elnökség szorgalmazza továbbá a gyógyszertárak közötti kötelezõ földrajzi távolságok meghatározását, a korábban erre vonatkozó jogszabályi pontok elõírásainak megfelelõen, illetve a kistelepülések patikáinak indokolt mértékû állami támogatását.
Ellenzik ugyanakkor

–    a gyógyszerellátás bármely részterületén a gyógyszerellátás bármely szereplõjére vonatkozó tulajdonosi korlátozást;
–    a gyógyszertárak alapítása során a vállalkozási formák szûkítését;
–    a gyógyszertárak alapítása és mûködtetése során az üzemeltetõi és a gyógyszertárvezetõi funkciók szétválasztási lehetõségének megszüntetését;
–    a kialakult patikaszám teljes „befagyasztását”;
–    valamint a szakmai érdekképviseleteknek a gyógyszertárak alapításával és mûködtetésével kapcsolatos jogosítványokkal történõ felruházását.

A Gyógyszer-nagykereskedõk Szövetségének elnöksége többek között a fenti elvek figyelembevételével látja biztosíthatónak az ágazat fejlõdéséhez hozzájáruló befektetõk és befektetések indokolatlan érdeksérelmének elkerülését, illetve a modern és korszerû, beteg- és vásárlóbarát kereskedelmi módszerek széles körû elterjedését a gyógyszer-kiskereskedelemben. (Utóbbi kapcsán jegyezzük meg, a GYNSZ állásfoglalásában az ágazat szereplõi által etikátlannak ítélt kereskedelmi- és marketingeszközök, módszerek betiltását is támogatja.)
Valószínûleg nem létezik olyan megoldás, amely valamennyi érdekelt fél szája íze szerint való lenne. Kompromisszumok árán talán kialakulhat egyfajta egyensúly, azt azonban a törvényhozóknak mindenképpen és minél elõbb világossá kell tenniük, hogy támogatják, vagy éppen ellenkezõleg, korlátozzák-e a szabad versenyt. Fontos üzenet lenne ez a magyar gyógyszerpiac valamennyi – külföldi és hazai – szereplõje felé… 

 

Tóth Tamás

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>