Helyzetelemzés

Erõsségeink, gyengeségeink, lehetõségeink és a ránk leselkedõ veszélyek 2010-ben

Szakmánk fontos feladata idõrõl idõre önnön helyzetének elemzése, a lehetséges kiutak, irányok, megoldások keresése. Mindezt annak érdekében, hogy a gyógyszerészet megtarthassa, sõt erõsíthesse az ellátásbiztonság mellett a gyógyszer- és betegbiztonságot is, továbbá fejleszthesse a szolgáltatás minõségét és javíthassa a költséghatékonyságot.

 

A feladat elvégzésére – az objektivitás megtartása miatt – célszerû nemzetközileg is elismert elemzõ módszert alkalmazni. E cikk szerzõje a SWOT-analízist használta erre. Ez a módszer az ágazat helyzetének értékelését kapcsolja össze a jövõbeni prioritásokkal, a „képességek” feltérképezése mellett. Az elemzés közben fel kell térképezni az ágazat gyenge és erõs pontjait, valamint azt, hogy milyen erõforrásokat képes mozgósítani, tehát mik a lehetõségei és milyen veszélyekre számíthat. A szisztéma neve is ebbõl ered:
Strengths (erõsségek), Weaknesses (gyengeségek), Opportunities (lehetõségek), Threats (veszélyek).
Az erõsségek listázása a „hol tartunk most”, „miben vagyunk jók”, „mire
vagyunk büszkék”, „mi az, amit a sajátunknak érzünk” kérdésekre ad választ. A gyengeségek olyan elemek, amelyekkel elégedetlenek vagyunk, problémát jelentenek a mindennapi mûködésünkben. De a mai gyengeségeink a jövõbeli lehetõségeink is lehetnek. A lehetõségek és a veszélyek többnyire a szervezeten kívüli, külsõ környezetbõl származnak. Találkozunk olyan tulajdonságokkal, amelyek több csoportba is sorolhatók. Ilyenkor ennek a tulajdonságnak a hasznosságát kell erõsíteni (ilyen a késõbbiekben elemzett „fiatal kollégák menedzselése”).

 

Erõsségek

Az erõsségek között fontos kiemelnünk a szakmai múltunk során megszerzett tapasztalatunkat, a kialakult emberi kapcsolatokat, a már törvénybe foglalt gyógyszerészi gondozást, és azt is tudnunk kell, hogy a gyógyszer-expedíció egészségügyi tevékenység. Képzési hagyományaink, szakmai felkészültségünk okán a közelmúltban – méltó elismerésként – megkaptuk a foglalkozásdoktori címet. A személyi jog még mindig él, bár tartalmilag jelentõsen meggyengült. Fiatal kollégáink jól képzettek, és többnyire elkötelezettek a szakma mellett. Az erõsségek között találunk pár gazdasági lehetõséget is. 2009 folyamán eltörlésre került a maximált ár, bevezetésre került és egyre fejlõdik az extra vonalkód, a 2010-es esztendõben általánossá válik az elektronikus elszámolás rendszere, és bizonyos termékcsoportoknál (nem támogatott gyógyszerek, egyéb termékek) lehetõségünk van a szabad árképzésre.

 

Gyengeségek

A gyengeségeink felsorolását is kezdjük a szakmai jellemzõkkel! A gyógyszertárak számának növekedésével együtt megjelent a szakemberhiány is. Kevés a gyógyszerész, kevés az asszisztens/szakasszisztens és még kevesebb a jól képzett asszisztens/szakasszisztens. Ennek következtében a kollégák (többnyire a fiatalok) gyakran kapnak ajánlatokat és vállalnak vezetõ szerepet a láncoknál – fizetésért, karrierért. „Ott megbecsülnek, máshol soha nem lehetnék vezetõ!” – mondja a gyógyszerész. „Ott minden tevékenységet végezhetek, expediálni is engednek!” – nyilatkozza az asszisztens.
Az országra is jellemzõ, romló gazdasági és morális helyzetben sérülnek az emberi kapcsolatok, így a betegek és a kollégák tûrõképessége is egyre kisebb. Mindennek hatására csökken a kollektívák munkamorálja, és a gyógyszerész–beteg viszonyában is kedvezõtlen változások figyelhetõk meg.
A gyengeségek között számos gazdasági jellemzõ figyelhetõ meg. Egy-egy gyógyszertárat nézve mérséklõdik az árbevétel, csökken az árréstömeg, nõ a termékek száma és visszaesik az egy eladott termékre vonatkoztatott árbevétel. Mindezek hatására tovább csökken az egy expedícióra jutó árréstömeg, azaz a tevékenység nyereségessége. Ezt a kedvezõtlen trendet tovább fokozza az adminisztrációs terhek növekedése. Be kell látnunk viszont, hogy ami nekünk rossz (azaz, ha csökken a gyógyszerek ára), az jó a tb-kasszának, – és ezért közvetve jó lehet nekünk is, ugyanis ennek következtében megmarad az OEP fizetõképessége. Gyengeségünknek látom a kellõ gazdasági ismeretek hiányát is, ami tovább rontja az elõbb említettek hatását. Gondolok itt a megnövekedett logisztikai feladatokra (a szükséges termékek a megfelelõ helyen és idõpontban, a szükségleteknek megfelelõ mennyiségben, minõségben, választékban álljanak rendelkezésre), a készlet-leértékelõdésekre, a pénzügyi mûveletekre.

 

Lehetõségek

Csupán lehetõségként tudom átgondolni azt a felvetést, hogy nagymértékben tõlünk függ, hová jutunk az elkövetkezõ 5–10 év során. Képesek vagyunk-e ellenállni a törvények által megengedett, de a szakmai véleményünkkel szembemenõ lehetõségeknek (gyógyszer-automata üzemeltetése, receptdíj alkalmazása), vagy nem? Tudunk-e élni az egyik új és nagyon fontos iránnyal, a gyógyszerészi gondozással? Számomra egyértelmû, hogy a többletszolgáltatás iránt valódi igény mutatkozik, így annak a betegmegtartó hatása is jelentõs. A gyógyszerészi gondozásnak szakmailag már most jól feltérképezett területei vannak. Jól elõkészített, emelt szintû egészségügyi tevékenységet végezhetünk mind a primer, mind a segítõ (szekunder) prevencióban. Viszont annak az eldöntése, hogy mit, hogyan, mennyiért vállalunk, gondos mérlegelést igényel. Hogy milyen térítésmentes vagy fizetõs szolgáltatást végzünk, milyen idõtartamban és mennyiért, azt egyrészt a betegkörünk adottsága határozza meg, másrészt a szabad munkaerõ-kapacitás, harmadrészt a forgalom napszaki eloszlása.
Lehetõségünk az is, bár ma még eszköztelenek vagyunk e téren, hogy a szakmai-etikai rendszerünket magunk formáljuk és mûködtessük.
A fiatal kollégák menedzselésével lehetõség nyílik a megtartásukra. Hogyan? Önálló feladatokat delegálhatunk nekik a gazdálkodásban, a tervezésben, az elemzésben; vezetõhelyettessé nevezhetjük ki az arra érdemes kollégákat; a személyi jogos távollétében vezetõi feladatokat ruházhatunk rájuk; támogathatjuk a szakmai versenyeken való részvételüket.

 

Veszélyek

Végül nézzük a gyógyszerészszakmát fenyegetõ veszélyeket! Még mindig a levegõben lóg a teljes liberalizáció bevezetésének a lehetõsége (ennek a tervezett idõpontja jelenleg 2011), de tudjuk, hogy az alapítási szabályok, a korlátok mai rendszere is túl liberális. Valódi veszély a láncok támadása és az egészségház-projektek léte is. Utóbbiakról minden esetben jó lenne megtudni, hogy szolgáltatói szándék áll-e mögöttük, vagy csupán befektetõi, és a valódi cél az uniós források felhasználása.
Az egyre fásultabb gyógyszertári alkalmazottaktól mind nehezebb elvárni a megfelelõ kommunikációt, aminek következtében fontos információk maradnak kimondatlanul. Ennek következménye többek között a mellékhatások számának növekedése, a helytelen terápia, a hibás tanácsadás – azaz a rossz egészségügyi szolgáltatás, az elégtelen betegellátás lehet.
Valódi veszély a nem szakmai tulajdonosi elvárás is, ami esetenként felülírhatja a szakmai akaratunkat.
Komoly gazdasági kockázat adódhat a nagy értékû gyógyszerek forgalmazásából is. Van, nem is kevés gyógyszer, amelynek forgalmazása esetén a keletkezett árrés még a banki tranzakció költségét sem fedezi! Nem feledkezhetünk meg az ágazat eladósodottságáról, a szállítói tartozásokról, a fizetési határidõkrõl, a nagykereskedõi szigorítások hatásairól sem.
A veszélyek között sorolom a gyógyszer-automaták létét is, ami nem is annyira gazdasági tehernövekedéssel jár, és nem csupán valamelyik gyártó érdekeinek a szolgálója lehet, hanem megfoszt bennünket szakmánk egyik legnagyobb erényétõl: a gyógyszer-expedícióhoz kapcsolódó egészségügyi szolgáltatás lehetõségétõl.
Mindezek alapján látható, hogy valódi változásra van szükség, mind a szakmánkon belül, mind a külsõ törvényi környezetben annak érdekében, hogy a betegek szolgálatában betölthessük azt a feladatot, amire felesküdtünk.

 

Dr. Brezanóczy Ferenc,
az MGYK Pest megyei szervezetének alelnöke

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>