Tényleg javult a gyógyszertárak helyzete?
Egyre nagyobb elégedettséggel olvasom az újságokat és az internetes hírportálokat, hiszen mind több és több olyan összegző tanulmány jelenik meg, amelyben értelmes emberek intelligens és izgalmas módon elemzik azt, hogy a bizonyos intézkedések által gerjesztett folyamatok milyen hatásfokkal igazolják az előzetes várakozásokat. Mostani cikkemben ezek egyikét veszem górcső alá.
Valamennyi véleményformáló legnagyobb problémája, hogy az általa kifejtett álláspont vajon igazolható-e a közmegegyezés által objektívnek tekintett adatokkal. Ennek megfelelően sok múlik azon, hogy milyen adatsorokat tekint tárgyszerűnek, horribile dictu, a tárgyhoz tartozónak. Ezzel az egyszerű módszertannal viszont még a körte és az alma összehasonlítása is lehetővé válik. Hiszen ha én döntöm el, hogy mi tárgyszerű, akár tévedhetek is. Viszont ha elfogadom a koncepciómat esetlegesen zavaró adatsorok tárgyszerűségét, ám nem tekintem azokat a tárgyhoz tartozónak, csiribí-csiribá, hoztam is ajándékot, meg nem is: objektív elemzést végeztem, ugyanakkor igazam is volt.
És itt van az a bizonyos kétforintos kérdés: igazam van, vagy igazat mondok? Még mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy a szakmai kérdéseket morális síkra terelem, jelzem, hogy a fentiekben ismertetett gondolkodásmód szerintem nem feltétlenül és nem mindig tudatos. Modern világunkban a rengeteg tény és információ meglehetősen nehézzé teszi az eligazodást és az alapos elemzői munkát. Ezért értékelnünk kell azok erőfeszítéseit, akik nekiállnak, hogy értelmezzék a számokat és az ezek mögött meghúzódó folyamatokat. Időnként azonban nem állhatjuk meg, hogy néhány tényszerű, ám a tárgyhoz nem tartozó adatsorral árnyaljuk az általuk elvégzett elemzést.
Az elmúlt időszak egyik legjobb összegzésében olvastam az alábbi tényeket: 2011-ben csökkent a patikák száma, a közfinanszírozott gyógyszerek értékesítéséből származó árrés-bevétel, a veszteségesen működő gyógyszertárak száma és veszteségük mértéke, a gyógyszer-nagykereskedők teljes gyógyszertári kintlévősége, valamint a betéti társaság formájában működő gyógyszertárak személyi jellegű ráfordítása. Ugyanakkor nőtt az OTC- és egyéb termékek forgalmazásához köthető árréstömeg.
A tanulmány szerzői szerint mindezek pozitív trendek, amelyek a 2012-es esztendőben is folytatódtak, hozzátéve, hogy az erre az időszakra vonatkozó összehasonlító adatsorokat később fogják publikálni. Az elemzés összeállítói szerint ezen eredmények összessége „trendfordulóként” értelmezhető, és a 2010-es gyógyszer-gazdaságossági törvény változtatásaira vezethető vissza.
Ugyanakkor nekem nagyon hiányzik néhány további, a tárgyhoz tartozó adat, hogy el tudjam dönteni: egyetértek-e a tanulmány íróinak végkövetkeztetéseivel. Nem tudom például, hogy a fenti eredmények milyen összefüggésben állnak a patikákban tapasztalható általános szolgáltatási színvonal alakulásával. Az utóbbi csökkent vagy nőtt, és akármilyen irányú is, mi a változás oka? (Bár nem hiszem, hogy az a tény, miszerint a 2011-es gyógyszertári fordulónapi készletérték a 2010-es szint 94 százalékára csökkent, a szolgáltatási színvonal emelkedésére utalna.) Igaz, adatok híján azt sem tudom eldönteni, hogy mindez a racionális készletgazdálkodás eredménye, vagy az általános forgalom-visszaesés következménye.
Ha sikerként ítéljük meg azt, hogy a korábbinál kevesebb gyógyszertár működik veszteségesen, azt is jó lenne tudni, hogy e nyereségessé váló (?) vagy bezáró gyógyszertárak hány százaléka tartozik/tartozott a nagyon fontos területi ellátási kötelezettséget teljesítő vidéki kispatikák közé.
Az árréstömeg alakulását látva is ambivalensek az érzéseim. A tulajdonképpeni gyógyszerészi szakmához köthető alaptevékenység nyereségességének a mértéke csökken… Ennek örülnöm kellene? Azokat az adatsorokat is kíváncsian várom, amelyek elárulják, hogy a gyógyszer-nagykereskedők patikai kintlévőségének és a veszteségesen működő gyógyszertárak számának csökkenése mögött milyen mértékű behajthatatlan követelés-leírás húzódik meg. Annak ugyanis csekély esélyét látom, hogy az eddig veszteségesen működő gyógyszertári vállalkozások gazdálkodása hirtelen pozitív irányba változott volna.
Mindazonáltal nagyon hasznosnak tartom az említett elemzések elkészültét, ám ugyanakkor javaslom, hogy a végleges konklúziók leszűrése előtt tegyünk melléjük néhány tényszerű és a vizsgálat tárgyához tartozó adatsort annak érdekében, hogy objektívebb analízist készíthessünk.
Korodi Karolina, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke
