Jogos igények

Gyógyszerárak és patikai tulajdonosi viszonyok az Európai Bíróság ítéleteinek tükrében


Az Európai Közösségek Bírósága (EKB) a közelmúltban két olyan ítéletet is hozott, amelyek nem mellékesen a hazai gyógyszerszektort is érintik.

 

Az EKB 2009. május 19-i, C-171/07 és C-172/07. számú ítéletei fontos mérföldkövet jelentenek a gyógyszer-kiskereskedelem európai uniós megítélésében. Az ítéletek hátterében két ügy is áll. Az egyik lényege, hogy a Saar-vidéki illetékes minisztérium engedélyt adott a Doc Morris holland társaságnak (amely elsõsorban gyógyszerek interneten történõ forgalmazásával foglalkozik), hogy fiókgyógyszertárat üzemeltessen Németországban. Ez ellen több gyógyszerész és más szakmai testület is tiltakozott, mivel a német jogszabályok tiltják, hogy gyógyszerészeken kívül mások is tulajdonosi részesedést szerezzenek a németországi gyógyszertárakban. A másik ügyben azt vizsgálták, hogy az az olasz jogszabály, amely szerint a patikáknak csak gyógyszerészek lehetnek a tulajdonosai, nem sérti-e a letelepedés szabadságát és a tõke szabad áramlásának az elvét.
Az EKB szerint a tagállamoknak lehetõségük van arra, hogy a patikák tulajdonlását és vezetését szakképzett gyógyszerészek számára tartsák fenn, kizárva ezáltal más személyeket, illetve befektetõket. Az EKB elismerte, hogy a fenti tagállami szabályozás korlátozza a letelepedés szabadságát és a tõke szabad áramlását, azonban hangsúlyozta, hogy a gyógyszer speciális áru jellege, és a nem megfelelõ fogyasztásához és tájékoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok miatt indokoltak a kiskereskedelmi gyógyszerforgalmazással kapcsolatos tagállami intézkedések és jogszabályi korlátozások. Az EKB arra is kitért, hogy a gyógyszerészi tulajdonlás különösen azért lehet indokolt és támogatandó, mivel a gyógyszerészt a patika irányítása során nem pusztán a profitszerzés motiválja (szemben egy üzleti befektetõvel); a gyógyszerész nemcsak a vagyonát, hanem a szakmai egzisztenciáját is elveszítheti, ha a gyógyszerforgalmazás és -kiszolgálás során nem tartja be a szigorú garanciális szabályokat.
Az EKB kifejtette, a tagállamoknak arra is lehetõségük van, hogy kizárják a gyógyszerforgalmazó vállalkozásokat a patikákban való részesedésszerzésbõl. Fentiek ismeretében kétségtelen, hogy az EKB interpretációja a jövõben remek érvelési alap lehet az uniós, és azon belül a magyar gyógyszerészek érdekeit képviselõ és védõ szervezetek számára.
Az EKB egy másik ítélete (C-352/07 – Menarini és társai c/AIFA) a gyógyszerárakkal és -támogatásokkal kapcsolatos tagállami intézkedésekrõl szóló 89/105/EK irányelvet (a továbbiakban Transzparencia Irányelvet) értelmezte. Az ügy kiindulási alapja az volt, hogy az olaszországi hatáskörrel rendelkezõ hatóság a költségvetési keretek betarthatósága érdekében számos támogatott gyógyszer árát csökkentette, ami ellen az érintett gyógyszercégek tiltakoztak. 
Az EKB döntésében megerõsítette, hogy a Transzparencia Irányelv csak bizonyos garanciális eljárási kereteket határoz meg a gyógyszerárakkal és a gyógyszertámogatással kapcsolatos tagállami döntéshozatal során (például eljárási határidõk, a transzparens eljárás követelményei, a határozatok objektív és igazolható kritériumokon alapuló indokolásának a kötelezettsége, jogorvoslat lehetõsége stb.). A tagállamok azonban teljesen szabadon határozhatnak a társadalombiztosítási politikájukról, s ennek keretében dönthetnek a gyógyszerárak csökkentésérõl is. Az árcsökkentést formailag nem kell a Transzparencia Irányelv szerinti árbefagyasztásra vonatkozó döntésnek megelõznie. A tagállam a döntését alapozhatja a jövõre vonatkozó, kiadásokkal kapcsolatos elõrejelzésekre is (feltéve, ha az elõrejelzés alapját objektív és igazolható adatok képezik).
Nem szükséges tehát, hogy a tagállami hatóság tényleges, már felmerült kiadásokra alapozva hozza meg az árcsökkentéssel kapcsolatos határozatot. Továbbá, nem szükséges, hogy a döntés alapját a gyógyszerkassza helyzete, kiadásai képezzék: a tagállam hivatkozhat a tágabb egészségügyi kiadások racionalizálására, sõt akár egyéb költségvetési érdekekre is. Egy tagállam elrendelhet árcsökkentést évente többször is, és akár több éven keresztül is, bár a határozatokat a Transzparencia Irányelvvel összhangban megfelelõen indokolni kell, és legalább évente formálisan felül kell vizsgálni az intézkedést.
A fenti ítélet nem kedvez a gyógyszercégeknek, hiszen a gyógyszerárak csökkentése tekintetében megerõsíti a teljes körû tagállami diszkréciót és hatáskört, rendkívül szûk teret hagyva a cégeknek arra, hogy az egyes intézkedéseket érdemben támadni tudják.

 

Dr. Bíró Helga
ügyvéd

(Figyelmeztetés! A fentiek nem minõsülnek jogi tanácsnak,
és nem helyettesítik a konkrét esetben szükséges jogi tanácsot.)

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>