Kényszerû érdekközösség?

Érvek és ellenérvek a kötelezõ kamarai tagság kapcsán

„Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna a tagjának.” (Woody Allen)

Mit kíván a magyar gyógyszerész(kamara) a május végén hivatalba lépett új kormánytól? Több más mellett a szakmai önkormányzatiság és a köztestületi jogosítványok helyreállítását, az etikai szabályozás rendbetételét, a kötelezõ kamarai tagság újbóli bevezetését. Lapzártánkkor úgy tûnik, az utolsó kitétel belátható idõn belül (ismét) törvénybe foglaltatik. Mit szólnak ehhez maguk az érintettek, a kamarai tagságukat az elmúlt években fenntartó vagy éppen megszüntetõ gyógyszerészek?

 

„Az egészségügyben az utóbbi években devalválódott a szakmai etika, mûködésképtelenné vált a szakmai fegyelmi rendszer” – nyilatkozta lapunknak néhány hónapja Horváth Tamás. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke sokakkal együtt úgy véli, hatékonyan mûködõ szakmai etikai-fegyelmi rendszert csak kötelezõ kamarai tagság mellett lehet mûködtetni.
Pillanatnyilag ez az elsõ számú érv, amely a kötelezõ tagság intézményének a visszaállítása mellett szól. Kétségtelenül fontos szempont, hiszen a tisztességtelen kereskedelmi (és helytelen szakmai) gyakorlatot folytató gyógyszertárvezetõk nemcsak versenytársaik egzisztenciáját, de a betegek egészségét is veszélyeztethetik.
A kötelezõ tagság visszaállítását sürgetõ másik, kevésbé hangoztatott érdek anyagi természetû. Az MGYK mûködését tagdíjakból és állami támogatásból finanszírozzák. A mostanihoz képest csaknem kétszer akkora létszámú tagság nagyobb (bár, mint hamarosan látni fogjuk, nem arányosan több) tagdíjbevételt, és sejthetõen magasabb állami támogatást is jelentene, amelyek együttesen minden téren hatékonyabb mûködést tennének lehetõvé.
Amennyiben pedig a testület a többi, 2006 végén elvett jogosítványát is visszakapná, a jelenleg is patikát mûködtetõ vállalkozói csoport, plusz e gyógyszertárak forgalmából élõ alkalmazott gyógyszerészek felhatalmazottjai dönthetnének arról, teret engednek-e a konkurenciának, osztoznak-e a gyógyszer-kiskereskedelem tortáján az újonnan piacra lépni szándékozókkal. Ezzel az új patikák létesítésének korlátozását is házon belül lehetne elintézni.   

 

Egység és kétség

Aki úgy véli, hogy hatékonyan képviseli az érdekeit a szervezet, máig tagja maradt a kamarának. Aki nem látta értelmét az intézményesült érdekképviseletnek, kilépett. 2006 decemberében, a kötelezõ tagság idõszakának végén 8230 tagja volt a kamarának. Ez a szám 2009 végére 4800 fõre apadt. Minthogy a patikustársadalom összlétszáma nem változott számottevõen, megállapítható, hogy a kötelezõ kamarai tagság újbóli bevezetése csaknem anynyi gyógyszerészt kényszerítene a „klubba” való belépésre, mint ahányan jelenleg is önként vállalják maguk felett a testületi kontrollt.
Szerettük volna megtudni, hogyan fogadnák a gyógyszerészek a kötelezõ kamarai tagság újbóli bevezetését. A válaszok alapján két, a szakmát érdekcsoportokra tagoló választóvonal rajzolódik ki.  
„Hasznosnak tartanám a kötelezõ tagság újbóli bevezetését, mert ezáltal egységesebb lenne a gyógyszerésztársadalom – véli egy vidéki patikusnõ, aki jelenleg is tagja a kamarának. – Az etikai szabályozás is hatékonyabban mûködne, és talán végre a magunkfajta kis patikáknak is lenne érdekképviselete.”
Szintén kamarai tag az a budapesti gyógyszertárvezetõ, aki szerint akkor mûködne igazán hatékonyan a kötelezõ kamarai tagság rendszere, ha a testület minden korábbi jogosítványát visszakapná. „A kulcs a patikanyitás engedélyezésének újraszabályozása lenne – mondja –, ám minthogy az elmúlt három évben több mint 500 új patikát nyitottak, képletesen szólva ez a vonat már elment.”
„A patikusok most sem szabadok – válaszolta ugyanez a patikavezetõ arra a kérdésünkre, hogy szerinte miképpen élnék meg a gyógyszerészek a döntési szabadságuk egy részének elvesztését. – Jelenleg anyagi természetû kötelékek nyomorítanak mindenkit. Ha egy patikus az egészben csak a tagdíjfizetési kötelezettséget látja, nyilván azt fogja mondani, hogy ne legyen kötelezõ a kamarai tagság.” A gyógyszertárvezetõ tapasztalatai szerint az újbóli kötelezõvé tétel mellett inkább a régóta mûködõ patikák tulajdonosai kardoskodnak, az újonnan nyílt gyógyszertárak, gyógyszertárláncok mûködtetõi kevésbé. Ugyanilyen ellentét tapasztalható a tulajdonos és a beosztott gyógyszerészek között is: bár utóbbiaknak lényegesen kevesebb tagdíjat kell(ene) fizetniük, kevésbé érzik úgy, hogy a kamara az õ érdekeiket is képviseli. Ebbõl a szempontból érdekes lenne megnézni a szervezetet az elmúlt három évben elhagyó patikusok beosztását: lehet, hogy a többségük nem vezetõ, hanem alkalmazott gyógyszerész volt?

 

Szakmai önkormányzat vagy lobbiszervezet?

„Az állam bizonyos feladatokat meglehetõsen bürokratikusan, nehezen és drágán szabályoz, illetve ellenõriz, ezért a legtöbb modern nyugat-európai rendszer decentralizál: egyes feladatokat, tevékenységeket a szakmai önkormányzatokra bíz. Esetünkben a diplomás szakemberek nyilvántartása a sarlatánok, a kontárok kizárására jelenthet garanciát, a továbbképzések pedig arra, hogy a beteggel a legfelkészültebb szakember találkozzon. Az egészségügyi szakmák etikai rendszerének kidolgozása és ellenõrzése a legtöbb országban a hatóságoktól független, a szakmai önkormányzatok által végzett feladat, természetesen jogorvoslati lehetõségekkel. Mindennek a megvalósítása csak egy módon lehetséges, a kötelezõ kamarai tagság intézményének fenntartásával; a nélkül értelmetlen és semmilyen garanciát nem nyújt – érvel a szigorítás mellett Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetségének elnöke. –    Felelõsségteljes szakemberekként szeretnénk a tudásunkkal, a munkánkkal gyógyítani, szolgálni a betegeket. Mindehhez szakmai és anyagi megbecsülést, kompetenciát, szakmai és független, valódi önkormányzatiságot biztosító érdekképviseletet szeretnénk magunknak.”
Egy kisvárosi gyógyszertárvezetõ a kamarával kapcsolatos kritikai észrevételeket is megfogalmaz: „A gyógyszerpiac liberalizációját megelõzõ csatározásokban
az MGYK körömszakadtáig ragaszkodott az etikus modellhez, és ezzel párhuzamosan elsõsorban az akkori személyi jogos gyógyszerészek érdekeit védte. Ezért viszont az egész szakma nagy árat fizetett. A liberalizációt kevesebb áldozat és ellenállás árán (és talán jobban átgondolva) is át lehetett volna vinni, ha akkor a kamara párbeszédre és egyeztetésre törekedett volna. Igaz, ezek elmaradása az akkori koalíciós kormányon is múlt.” Majd ugyanez a gyógyszerész optimizmusának is hangot ad: „A kötelezõ kamarai tagság eltörlése óta sok
tekintetben változott a hazai gyógyszer-kiskereskedelem. A megváltozott helyzethez az MGYK is megpróbált alkalmazkodni: nyitottabbá, a szolgáltatásjelleget jobban hangsúlyozóvá vált, és úgy érzem, a beosztott gyógyszerészek felé is tett lépéseket.”
„Sajnos, ami Magyarországon kötelezõ, ahhoz mindig társul egy bizonyos negatív felhang – teszi még hozzá ugyanez a gyógyszerész. – Talán ez is közrejátszott abban, hogy amint lehetett, többen is megszabadultak a kamarai kötelékektõl. Kamarai tagnak úgy éri meg lenni, ha a patikus kap is valamilyen szolgáltatást, és ténylegesen védik az érdekeit. Az eddigi eredmények alapján a tendencia pozitívnak mondható, de még várat magára az igazi áttörés, amikor a kamara újra közös platformon egyesíti az összes hazai gyógyszerészt.”
Jóval keményebben fogalmaz egy, az utóbbi években létesült patikahálózat vezetõje. „A régi kamara a gyógyszertár-tulajdonosok  jogainak, érdekeinek védelmét látta el. Céljuk a status quo fenntartása – a patikák közötti verseny, azon belül is az árverseny kiküszöbölése, a marketingeszközök alkalmazásának elvetése, a patikák közötti nagy földrajzi távolságok meghagyása – volt. Nincs még egy olyan szakma, amelynek lehetõsége lett volna rá, hogy 15–16 éven át védett környezetben mûködve felkészülhessen arra, hogy a képviselõi versenynek lesznek kitéve. A gyógyszerészeknek ez megadatott, ám nem éltek a lehetõséggel, sem az önképzés, sem a modern patikák kialakítása révén.”
„A visszarendezõdés az államosítás egy bizonyos formája lenne. Hogy lehet olyat mondani, hogy 500 gyógyszertárral több van, mint kellene? – háborodik fel a megszólaló. – Amíg az MGYK ezt az álláspontot hangoztatja, nem képvisel mindenkit, holott az összes magyarországi gyógyszerész és gyógyszertár érdekeit kellene védenie.
A kamara egy lobbiszervezet, amelynek nem helyes közhatalmi jogosultságot adni.”

 

 

 

Rész vagy egész?

Horváth Tamás persze már februárban is óvatosan fogalmazott, jelezve, a testületen belül sem alakult ki még egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy a kötelezõ kamarai tagság a szakma teljes egészére, vagy csupán adott foglalkozáscsoportokra vonatkozzon-e. Minthogy a patikai munkáért szakmailag a gyógyszertárvezetõk felelnek, logikus lenne, ha elsõ körben rájuk terjesztenék ki e kötelezettséget. Persze ugyanennek a körnek az érdekeit képviseli a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége is, másrészt – ahogy az fentebb is elhangzott – egy szakmai önkormányzat nem teheti meg, hogy ne a gyógyszerésztársadalom teljes egészét képviselje. Kérdõjelek, amelyeknek az elkövetkezõ fél-egy évben kell pontokká változniuk…

TT

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>