Kézikönyv a változáshoz

Milyen lesz a jövő egészségügye?

„Olyan rendszert képzelünk el, amiben minden állampolgár megválaszthatja, hol, mikor, hogyan, milyen színvonalon, mennyiért gyógyul” – jelöli ki az átalakulás irányát egy neves kelet-közép-európai egészségügyi szakembereket tömörítő szervezet. A CEE HPN – tanulmányában – a jövő lehetséges irányvonalait vázolja fel, ami valamennyi gyógyszerpiaci szereplő számára megkönnyíti a felkészülést.

Kelet-Közép-Európa országainak közös problémája egészségügyi rendszereik nem megfelelő menedzselése. Erre kívántak megoldást találni az érintett államok – első körben Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – egészségügyi szakemberei, amikor létrehozták a CEE HPN (Central & East European Health Policy Network) elnevezésű szervezetet. Az alapító országokhoz azóta Románia, Szerbia és Bulgária is csatlakozott.

A magyar csapatot többek között olyan elismert, magas szintű tudással rendelkező, egészségpolitikával, egészségüggyel foglalkozó szakemberek alkotják, mint Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese; dr. Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja vagy Kovácsy Zsombor ügyvéd, korábban az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke. Vezetőjük pedig dr. Harmatha Levente gyógyszerész.

A CEE HPN önkéntes alapon szerveződő, független szervezet, és olyan szakembereket tömörít, akik változást akarnak, akik a jelenlegitől eltérő formában képzelik el az egészségügy szervezését. Ez egy úgynevezett think tank (gondolatok, ötletek tárháza), amelynek feladata a véleményalkotás, a stratégiai irányvonalak lefektetése, illetve az ezekhez kapcsolódó értékelések, gondolatok megosztása. 

Kihívások és kedvező lehetőségek

A CEE HPN tagjai 2011 márciusában, a Semmelweis Egyetem Egészségmenedzsment Központja által szervezett workshopon kezdték el, és egy évvel később fejezték be első tanulmányukat (The Future of CEE Healthcare – Strategic Scenarios 2020, A kelet-közép-európai egészségügy jövője – Stratégiai forgatókönyvek 2020*), amely az egészségügyi rendszerek átalakulása kapcsán négy, egymástól eltérő forgatókönyvet vázol fel. Az egyes szcenáriók kronologikus sorrendben vázolják fel az eltérő jövőképeket, amelyek közös jellemzője, hogy 2012-ben indultak és 2020-ban ér véget.

„A stratégiai szcenáriótervezés új nézőpontokat nyújt számunkra. Ez az első fázisa a jövőre való felkészülésnek – olvasható a tanulmány előszavában. – A jövő nyitott, nem lehet előre megjósolni, hogy pontosan mi fog történni. Ha sikeresek akarunk lenni, az összes lehetséges helyzetre fel kell készülnünk. Készen kell állnunk arra, hogy ki tudjuk használni a kedvező lehetőségeket, és válaszolni tudjunk a kihívásokra, vagy meg tudjuk akadályozni a kedvezőtlen fordulatok bekövetkeztét.

Ki dönt a betegről?

A szcenáriókat összeállító szakemberek azt tapasztalták, hogy a kelet-közép-európai országok válsághelyzetként élik meg azt az egyenlőtlenséget, amely a lakosság egészségügyi szükségletei és azon szolgáltatások hozzáférhetősége/hiánya/nem megfelelő volta között tapasztalható, amelyeknek ezeket a szükségleteket ki kellene elégíteniük.

Az egyes országok egészségügyi rendszereinek további hasonlósága, hogy azokban alapvetően kétféle bizonytalansági tényezőt találunk. Az első kérdés, hogy kik hozzák a betegekkel/fogyasztókkal kapcsolatos döntéseket: maguk az érintettek, az orvosok, a kormányzat vagy a gyógyszeripar? A másik szempont az adott egészségügyi rendszer liberalizációjának/regularizációjának a szintje. A két véglet ebben az esetben egy nagyon liberális, illetve egy végletekig szabályozott működési környezet. Ha e négy lehetőséget egy mátrixban vetjük össze, kirajzolódik a négy imént említett, egymástól eltérő szcenárió:   

fogyasztók/betegek világa a fogyasztó/beteg diktál a kormányzat diktál
orvosok világa a gyógyszeripar diktál az orvosok diktálnak
  liberális környezet szabályozott környezet

Az egyes forgatókönyvek alapkérdése minden esetben az: „hogyan viselkednék én, illetve hogyan reagálna a piac többi szereplője az adott helyzet bekövetkeztére?”

Fogyasztóközpontú egészségügyet!

Bár a szervezet négy alternatívát mutat be, nem titkoltan a fogyasztó/betegközpontú egészségügy megvalósulását preferálja, mivel azt hosszú távon sokkal inkább fenntarthatónak és átláthatónak gondolja, mint a másik hármat. „Hiszünk a versenyben, mivel azt gondoljuk, hogy attól jobb lesz az ellátás minősége, az intézmények teljesítménye. Amíg egy központi mamutszervezetre lehet ráfogni mindent, nem várhatunk változást” – mondja dr. Harmatha Levente. 

„Jelenleg a kormányzat, illetve az orvos mondja meg, hogy mi a jó a betegnek. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a tudatosan gondolkodó fogyasztók (nem betegek!) tisztában legyenek azzal, hogy nem alanyi jogon jár nekik az egészségügyi ellátás. Az ugyanis pénzbe, méghozzá sok pénzbe kerül – vázolja fel a gondolkodásbeli elmozdulás kívánatos irányát a gyógyszerész. – A testünkre vigyázni kell, időnként szervizelni, mint az autónkat, biztosítást kötni rá, mint a házunkra. Ennek az öngondoskodásnak a nyomai sem fedezhetők fel a régióban. Az egyetlen kivétel talán Szlovákia, ami ilyen szempontból sokkal előremutatóbb, nyitottabb, tudatosabb egészségpolitikát képvisel, mint Magyarország. Mi a központosítással mintha visszafelé mozognánk az időben.”

„A mobilkommunikáció egyre inkább afelé halad, hogy a fogyasztó a saját készülékét magára tudja szabni. Az egészségügynek is így kellene működnie: a fogyasztó 60-70 egészségügyi csomagból választhassa ki azt, amelyik szerinte a legmegfelelőbben szolgálja az egészségét – részletezi a szervezet elképzeléseit Harmatha Levente. – Hogy ehhez hány biztosítóra van szükség, az lehet vita tárgya. De ez semmiképpen se egyetlen állami biztosító legyen, ami egy csomagot kínál, amiben a minimális hozzájárulást fizetőtől a jóval nagyobb összeget befizetőig mindenkinek ugyanaz az ellátás jár. Ez nem igazságos. Pláne, ha az utóbbi ember olyan egészségesen él, hogy nincs is szüksége ellátásra, míg előbbi – életkörülményeiből adódóan – gyakorlatilag folyamatosan beteg. Ebben az esetben a többet befizető finanszírozza a kevesebbel hozzájáruló egészségügyi ellátását. Nevezhetnénk ezt akár szolidaritásnak is, ám ez a helyzet sem az egészségügy, sem az egészségtudatosság fejlődését nem szolgálja. Ráadásul ez a fajta hozzáállás túlfogyasztást generál: sok esetben feleslegesen száll ki a mentő, a beteg a fogfájásával nem megy el időben az orvoshoz, ami miatt súlyosabb beavatkozásra lehet szükség.”       

A lakosság egészségtudatossá válásával indul

„A CEE HPN feladata nem a nyomásgyakorlás, hanem az, hogy alternatívákat kínáljon – vallja a szakember. – Amíg egy ilyen szakértőkből álló közösség önszorgalomból nem foglalkozik azzal, hogy a saját szakterületét elemezze és irányokat mutasson fel, addig a kormányzat sem foglalkozik a problémával. A politika számára kényelmes állapot a változatlanság: 2006-ot leszámítva senki nem rukkolt elő újító ötletekkel, beleragadtunk abba, ami itt az előző 50-60 évben működött. Amíg nincsenek jól kidolgozott koncepciók egy alternatív egészségügyi rendszerre, a politika nem fogja meghallani az új hangokat.”  

Pontosabban, nem a kormányzatot kell meggyőzni, hanem a lakosságot. Harmatha Levente szerint ma főleg az idősebb emberek gondolják úgy, hogy számukra ingyenesen jár az egészségügyi ellátás. „Ezzel párhuzamosan pedig adják a borítékot, és félistenként tekintenek az orvosra, holott az kellene, hogy ők álljanak a középpontban, nem az orvos. A hálapénztől nem lesz jobb az egészségügyi ellátás. Attól lesz jobb, hogy a fogyasztó számon kéri az orvost az ellátás minősége kapcsán, tudatosan választja meg a kórházát, az orvosát, a patikáját, és odafigyel az egészségére.”

„Amíg a lakosság nem gondol tudatosan a saját egészségére, a politika nem fogja azt érezni, hogy változtatnia kellene a jelenlegi rendszeren. Talán lesznek a 2006-oshoz hasonló próbálkozások (vizitdíj), ám azoknak nem lesz meg a megfelelő lakossági támogatottsága” – véli a CEE HPN magyar kontingensének vezetője.  

Mit tud tenni a paradigmaváltás érdekében a szervezet? „Készítettünk egy videofilmet, ami ebben a pillanatban még csak angol és szlovák nyelven élvezhető, ám a közeljövőben magyar felirattal is el fogjuk látni. Ebben felhívjuk a lakosság figyelmét a jelenlegi rendszer ellentmondásaira, és bemutatjuk, hogyan képzeljük el a fogyasztók igényeire épülő egészségügyi rendszert.”

TT

 

* Az említett dokumentum és videó az alábbi oldalon található meg: 

http://www.ceehpn.eu/index.php/scenarios2020/consumer-rules

 

Tisztességes verseny, igazságos hozzáférés, fenntarthatóság

A CEE HPN küldetésének tekinti, hogy a kelet-közép-európai országok fogyasztóinak jóléte érdekében befolyást gyakoroljon az egészségügyi ellátórendszerek változására. Támogatja 

  • az innovatív megoldásokat;
  • az átláthatóságot, annak érdekében, hogy a fogyasztók valódi, hiteles információk alapján hozhassák meg döntéseiket;
  • az egyéni felelősséget minden egészségi állapotban;
  • a tiszta (tisztességes) versenyt, ugyanis ezt tartják a fő mozgatóerőnek, amely jobb termékekhez és szolgáltatásokhoz vezet, olyanokhoz, amelyek megfelelnek a fogyasztók elvárásainak;
  • az igazságos hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Azt a lehetőséget, hogy a fogyasztó megválaszthassa a szolgáltatót, a kezelés helyszínét és időpontját annak érdekében, hogy elkerüljék a korrupciót és a visszautasításból eredő stresszt;
  • a pénzügyi fenntarthatóságot és a fogyasztók pénzének hatékony felhasználását.

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>