Gyógyszerforgalmazás – kereskedelem nélkül
A minőségi egészségügyi ellátás és az üzleti érdek nem zárják ki egymást. Éppen ellenkezőleg: csak az tud hosszú távon jövedelmező vállalkozást működtetni, aki minőségi szolgáltatást kínál partnereinek; illetve, csak az képes magas szintű szolgáltatást nyújtani, akinek nyereségesen működik a patikája.
Az Országgyűlés a tavalyi év utolsó hónapjában módosította a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló, 2006. évi XCVIII. törvényt. A 2013 január 1-jétől hatályos, új szabályozás értelmében „a gyógyszertár egészségügyi szolgáltatást végző egészségügyi intézmény”, illetve „a gyógyszertár egészségügyi feladata a lakosság gyógykezeléséhez kapcsolódó gyógyszerek, tápszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek helyes alkalmazására vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatása, az e termékekkel kapcsolatos, a betegségek megelőzését szolgáló, a betegekkel történő együttműködést megvalósító felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás, a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése, valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel”.
Az új szabályozás szerint a gyógyszertárak alaptevékenységei között már nem szerepel a kiskereskedelmi tevékenység. A törvény szövegének hiányosságaival, illetve a benne olvasható, bántó stilisztikai és logikai bukfencekkel (például, hogy milyen intézmény végezhet egészségügyi szolgáltatást, illetve milyen szolgáltatást végezhet egy egészségügyi intézmény? Továbbá, hogyan lehet gyógyszerforgalmazásról beszélni, ha a kereskedelem nem szerepel a gyógyszertárak alaptevékenységei között? Vagy: kiskereskedelmi tevékenység híján hogyan lehet gazdaságos gyógyszerforgalmazást végezni?) nem foglalkoznék behatóbban, bár a törvényhozói szándékot illetően már ezek is utalnak némi fogalmi tisztázatlanságra. Most inkább csak a törvény mögöttes, tartalmi elemeit venném górcső alá.
A gazdasági törvények hatálya
A jogszabályi változáshoz sokféleképpen lehet viszonyulni. Léteznek olyan vélemények, amelyek egy több évtizedes szakmai vita sikeres lezárásaként értékelik a módosítást. És vannak olyanok, akik értetlenkedve szemlélik a történéseket, pestiesen szólva: néznek, mint a moziban.
Amikor megpróbáltam végiggondolni, hogy kinek és miért volt fontos a gyógyszer-kiskereskedelem ilyen módon történő szabályozása, egy kicsit elbizonytalanodtam. Gyógyszer-kiskereskedelem kereskedelem nélkül? Nem tűnik túl életszerűnek, hiszen a gyógyszertárban adásvételek ezrei történnek, azokról számlát kell adni, és annak is megvannak a törvényi keretei, hogy ezek a tranzakciók milyen feltétek mellett történhetnek meg.
Annak ellenére, hogy a gyógyszertárak ez év első napjától deklaráltan nem számítanak kiskereskedelmi tevékenységet végző intézménynek, még nem esnek kívül a vonatkozó áfaszabályokon. És remélem, hogy mindenki ugyanígy gondolkozik a GVH illetékességét, a tisztességtelen piaci magatartás vagy éppen a számviteli törvény kompetenciáját, valamint a mérleg beadását illetően is. Úgy sejtem, a jövőben is kellemetlen meglepetések érhetik azt a kollégát, aki nem néz utána a vonatkozó jogszabályoknak, és nem azok szellemében végzi a biztonságos és gazdaságos gyógyszerforgalmazást a patikájában. Ha viszont elfogadjuk a gondolatmenet helyességét, akkor végképp nem látom világosan a jogalkotók szándékát a kérdés ily módon történő rendezése kapcsán.
Nem „vagy-vagy”, hanem „is-is”
Feltételezésem szerint a probléma pont abban rejlik, amiben a rendelet megszületését sikerként értelmezők nem is gondolnák. A csaknem két évtizedes vitában, illetve annak tárgyában már a kérdésfeltevés sem volt megfelelő. Az igazi kérdés nem az, hogy a patikában az egészségügyi ellátás vagy az üzleti érdek domináljon-e, ezek ugyanis egymást nem kizáró szempontok. Csak az tud magas szintű egészségügyi szolgáltatást nyújtani, akinek nyereségesen működik a patikája, és csak az tud jövedelmező vállalkozást működtetni, aki minőségi egészségügyi szolgáltatásokat kínál a fogyasztóinak.
Egy sikeres gyógyszerész szakmai presztízse nem azon múlik, hogy a törvényben kimondják: innentől ő egy egészségügyi intézményben kizárólag egészségügyi szolgáltató tevékenységet végez. Sikere mindenekelőtt a hozzá bizalommal forduló, tőle tanácsot kérő, egészségüket megóvni kívánó fogyasztók számában mérhető.
Ezt már csak azért is nagyon fontos kijelenteni, mivel e két alaptevékenység valamennyi gyógyszertárban dolgozó kolléga számára azonos súlyú, egyformán meghatározó rendezőelv kell, hogy legyen. Ennek megfelelően azt javaslom, fogalmazzuk újra az eredeti kérdést, mégpedig a következőképpen: Egyensúlyt találva az egészségügyi ellátás és a kiskereskedelmi tevékenység között, hogyan tudjuk a lehető leghatékonyabb módon végezni a munkánkat, a fogyasztóink legnagyobb megelégedésére?
Dr. Harmatha Levente, szakgyógyszerész, a Hálózati Gyógyszerészek Szövetségének igazgatója
