Lehetőség és felelősség

A személyi jog a kompetenciarendezés tükrében

A gyógyszer-gazdaságossági törvény (a továbbiakban Gyftv.) tavaly decemberi módosítását megelõzõen a média (és benne a szakmai sajtó) érdeklõdését elsõsorban a patikalétesítés és -tulajdonlás kérdései keltették fel. A változtatások azonban egyéb területeken is jelentõsek. Továbbgondolásra érdemesek például a gyógyszerészi kompetenciában bekövetkezett módosítások, különös tekintettel a személyi jogra.

 

Az elõzmények

Közismert, hogy a gyógyszerészi kompetenciák köre 2006 elõtt fokozatosan csökkent. Egyes termékkörök (például az állatgyógyszerek és a tápszerek) már korábban a patikán kívülre kerültek, majd 2001-ben (az uniós jogharmonizációs kötelezettségre hivatkozva) törvényben mondták ki, hogy a személyi joghoz semmilyen szakgyógyszerészi végzettségre nincs szükség. Egy miniszteri rendelet 2004-ben leírta, hogy a gyógyszertári szakasszisztens is lehet a recept címzettje, majd 2005-ben az addig gyógyszerészi diplomához „kötött” tevékenységeket gyógyszerészi diplomával „végezhetõ” tevékenységekké nyilvánították.
     A Gyftv. hatályba lépése 2006-ban radikális gyógyszerészi kompetenciamegvonással járt. Megszûnt a gyógyszerészek expediálási monopóliuma. Az eleve visszaszorulóban lévõ magisztrális gyógyszerkészítést jogszabályi eszközökkel a végsõ ellehetetlenülés irányába taszították. A felelõs vezetõi státuszhoz tapadó szakmai tartalom bizonytalanná vált (és megszûnt a szakmai gyakorlatra vonatkozó korábbi elõírás is). A gyógyszertár-mûködtetés jogosultja a személyi jogos gyógyszerész helyett a gazdasági társaság lett, a személyi jog pedig gyógyszertárvezetésre feljogosító, általános licenccé silányult.
     Mivel a Gyftv. hatályba lépését követõen jószerivel nem maradt egyetlen kizárólagos, piacképes és jogszabályban is elismert gyógyszerészi kompetencia sem, jogos volt a félelem, hogy elõbb-utóbb megkérdõjelezõdhet a diploma értelme, és kiüresedhetnek a korábban gyógyszerészi diplomához kötött szaktevékenységek. A munkaerõpiacon a beosztott gyógyszerész az „olcsóbb” (szak)asszisztenssel került versenyhelyzetbe, és várható volt, hogy a közeljövõben a képzés és a szakképzés rendje is megkérdõjelezõdik.
     Azonban nemcsak szakmapolitikai és érdekvédelmi szempontból alakult ki kényes helyzet, hanem az is nyilvánvalóvá vált, hogy a képzés/szakképzés során szerzett, a szakma szabályai révén megkövetelt, a társadalom által igényelt és a politika által elismert gyógyszerészi kompetenciák között jelentõs aszimmetria alakult ki. Ezért a szakmapolitikai célokon túlmenõen is létjogosultsága volt (és van) a kamara által kezdeményezett kompetenciarendezési programnak.
     A program eredményeként az elmúlt években több területen is sikerült változást elérni. Az érvényben lévõ politikai döntés ellenére 2007-ben miniszteri rendeletben rögzítették, hogy a gyógyszertár nyitvatartási idejében mindvégig jelen kell lennie gyógyszerésznek, és az újonnan létesülõ gyógyszertárak számára is kötelezõ maradt a magisztrális gyógyszerkészítés feltételeinek a biztosítása. A gyógyszerészi gondozást 2008 végén „gyógyszerész által gyógyszertárban végezhetõ tevékenységként” kodifikálták, majd néhány hónappal késõbb a gondozás részletes szabályozása is megszületett.
     Ugyancsak 2008 végén ismerték el a gyógyszer-expediálást egészségügyi szolgáltatásként (ekkor született döntés a gyógyszerészek visszamenõleges foglalkozási doktori címérõl is, ami ugyan közvetlenül nem része a kompetenciarendezésnek, de jelentõs társadalmi presztízsnövelõ tényezõ). 2009 végén a szakmai gyakorlat elõírásával szigorították a felelõs vezetõvel szembeni követelményeket. A személyi jogot illetõen azonban 2006 és 2010 között korrekcióra nem kerülhetett sor, holott a kamara többször is kezdeményezte a személyi jog „menedzsmentjogokkal” való megerõsítését.

 

Kompetenciarendezés a gyógyszer-gazdaságossági törvényben

Ilyen elõzmények után került sor a Gyftv. 2010. évi módosítására, és benne több, a gyógyszerészi kompetenciákat érintõ változtatásra. Jelentõsen bõvültek például a gyógyszertár egészségügyi feladatai (errõl a Pirulatrend januári számának 11–12. oldalán számoltunk be részletesen). Ezen felül a törvényalkotó
– markáns tulajdonosi kompetenciákat rendelt a gyógyszerészekhez és
– rehabilitálta a személyi jogot, valamint
– lehetõséget teremtett arra, hogy a gyógyszer-expediálásban való gyógyszerészi részvételt a szakma szabályainak figyelembevételével miniszteri rendeletben szabályozzák.
     A kormány elõterjesztésében olvasható, hogy a személyi jog 2006-ban kialakított szabályozása „nem kellõen biztosította a szakmai számonkérhetõséget, ezért szükséges azt ismét egy adott gyógyszertár vezetéséhez és mûködtetéséhez kötni”. Úgyszintén az elõterjesztés rögzítette, hogy „a gyógyszer-, a beteg- és az ellátásbiztonság, a gyógyszertári szolgáltatások minõsége és a hatékonyság érvényesítésének a garanciája a gyógyszerész szakmai és egzisztenciális függetlensége. Az Európai Bíróság szerint ez a függetlenség különösen fontos a gyógyszerpiac többi szereplõjével szemben. (…) A szakember személyes felelõsségének érvényesítése érdekében a gyógyszertár-mûködtetés joga a személyi jogos gyógyszerészhez kerül, (…) akinek részletesen elõírjuk a vezetési kötelességeket azzal, hogy a gyógyszertár irányításban személyesen kell közremûködnie.”
     Az elõterjesztés indoklásának megfelelõen a személyi jog „szakmai gyakorlattal rendelkezõ gyógyszerész részére, adott közforgalmú gyógyszertár vezetésére és mûködtetésére szóló engedély” lett, és a mûködtetés joga a személyi jogos gyógyszerészt a gazdasági társasággal együttesen illeti meg.
     Jelentõsen megerõsítették a személyi joghoz tapadó menedzsmentjogokat is. A Gyftv 73. § (1) eddigi szövege szerint „Gyógyszertárat mûködtetõ gazdasági társaság a gyógyszertár szakmai vezetését, irányítását, valamint a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyeket gyógyszerellátással kapcsolatos szakmai kérdésekben, így a gyógyszerek kiadása, eltartása, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási tevékenység tekintetében” nem utasíthatta. Ez a rendelkezés kiegészült azzal, hogy a „gyógyszertárat mûködtetõ gazdasági társaság legfõbb szerve (tagok gyûlése, taggyûlés, közgyûlés) kizárólag a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlõ szavazatával hozhat döntést a gyógyszertár szakmai vezetésével, irányításával és a közfinanszírozással kapcsolatos szakmai kérdésekben (így a gyógyszertári termékkör kialakítására, a gyógyszerek beszerzésére, készletezésére, eltartására, kiadására, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási tevékenységre, a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására, valamint a közfinanszírozási szerzõdések megkötésére és módosítására vonatkozóan). Az ezzel ellentétes intézkedés, megállapodás semmis.” E kérdésekben a gyógyszertár képviseletét a törvény erejénél fogva 2011. január 1-jétõl a személyi jogos gyógyszerész látja el.
     A menedzsmentjogok – más megközelítésben a személyi jogos gyógyszerész menedzsmentkötelességei – kapcsán a törvényalkotás végsõ fázisában szenvedélyes vita alakult ki a tulajdonosi érdekeket tömörítõ szervezetekkel, amelyek még a gyógyszerészek erre való alkalmasságát is vitatták. Holott az új szabályozás különösen azoknak a személyi jogos gyógyszerészeknek a szempontjából lehet fontos, akik a törvény szerint eddig is feleltek a gyógyszertár szakmai tevékenységéért, azonban sem kisebbségi tulajdonosi pozíciójuk révén, sem a gazdasági társaság belsõ ügykezelése során nem volt lehetõségük a felelõsségükkel arányos jogaik érvényesítésére.*

 

Az eddigieknél szigorúbb szankciók

Változtak a személyi joghoz kapcsolódó szankciók is, amelyek a gyógyszertár szabálytalan szakmai irányítása mellett a mûködtetés gazdasági aspektusaira is kiterjednek. A személyi jog egyébként átruházhatóvá vált, amihez az ÁNTSZ engedélye és a gazdasági társaság jóváhagyása szükséges. Ezen túl a hozzátartozói személyi jogot is visszaállították.
     A személyi joghoz kapcsolódó változások jelentõsége ma még talán fel sem mérhetõ. Remélhetõ, hogy ezek – a gazdasági társaságra és a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetére vonatkozó új elõírásokkal együtt – megfelelõ alapot nyújthatnak a kizárólagos, piacképes és a jogszabályban elõírt gyógyszerészi kompetenciák teljes körû rendezéséhez. Most már tényleg csak rajtunk, gyógyszerészeken múlik, hogy ezekkel milyen szakmai színvonalon leszünk képesek élni.

 

dr. Hankó Zoltán,
a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke 

* a Pirulatrend 2010. decemberi számnak 16. oldalán
részletesen írtunk a patikában kisebbségi tulajdonos
gyógyszerészek jogairól, érdekérvényesítésük lehetõségeirõl