„Még nem teljes körű a visszapótlás”

Beszélgetés Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara új elnökével

A kamara alapszabályi céljait szeretné megvalósítani az MGYK újonnan megválasztott elnöke. Hankó Zoltán a legsürgetőbb feladatnak a gyógyszertárak minél teljesebb körű pénzügyi kompenzációját tartja. Mint mondja, a politikával való együttműködés egyszerre kényszer és lehetőség.

 

Pirulatrend: Mi csupán öt nappal a választások előtt, a kamara honlapjáról tudtuk meg, hogy Horváth Tamás nem indul az országos vezetői posztért. Ön mikor szerzett erről tudomást?
Hankó Zoltán:
Néhány héttel korábban, elnök úr egy négyszemközti beszélgetésben már jelezte, hogy nem tudja tovább vállalni a feladatot. De ezt hivatalosan csak a legutolsó elnökségi ülésen jelentette be, mert fontos volt, hogy mindenki a lehető legtovább koncentráljon a munkájára. Új alapszabályt és etikai kódexet készítettünk elő, a Parlament akkor tárgyalta az egészségügyi salátatörvényt és a Széll Kálmán Terv „lereagálása” is mindennapos feladatokat jelentett. 

 

PT: Ha ő indul, ön távol marad a megmérettetéstől?
H. Z.: Igen. Egyrészt Tamással eredményes volt az együttműködésünk, másrészt nem szerencsés egy csapaton belül ugyanarra a posztra két jelöltet állítani.

 

PT: Mondhatni, hosszú ideje ön a kamara „arca”: kollégáinál jóval gyakrabban szerepel a tévében, nyilatkozik a különböző sajtóorgánumoknak. Ez tudatos döntés volt az ön részéről, vagy így alakult az elnökségen belül a munkamegosztás?
H. Z.: Más volt az élethelyzetünk: Tamás csupán a hét meghatározott napjain tartózkodott Budapesten, én viszont itt dolgozom és az agglomerációban élek, így hamarabb elértek az újságírók.

 

PT: A választási kampánya nem volt látványos, viszont – az eredmények ismeretében – annál hatékonyabb.
H. Z.: Én nem kampányoltam. Engem az a kamarai közösség választott ki vezetőjének, amelyik az elmúlt öt évben, országosan és a területi szervezetek szintjén is nagyon sokat tett azért, hogy a gyógyszerészetet vissza lehessen terelni egy szakmailag is vállalható mederbe. Ők viszont sokat dolgoztak a megfelelő csapat felállításáért. Ezúton is köszönet illeti őket.

 

PT: A szakmával kapcsolatos nézeteit jól ismerjük, hiszen azokat folyamatosan megosztotta a nyilvánossággal. Mit tart jelenleg a gyógyszerészek előtt álló legfontosabb feladatnak?
H. Z.: Az elmúlt években okozott károkat a jogszabályok szintjén sikerült felszámolni, azonban a patikáink jelentős hányada tragikus gazdasági helyzetben van, és a liberalizáció szakmai, mentális és morális következményei is a nyakunkon maradtak. Ezeken kellene minél hamarabb változtatni.

 

PT: Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban? 
H. Z.: Az új alapszabály önálló fejezetben rögzíti a kamarai célokat. Többek között szerepel benne a gyógyszerellátás gazdasági feltételeinek a megteremtése, a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztése, a patikai szolgáltatások bővítése és a tulajdonosi program megvalósítása is. Az alapszabályi célok egyben a liberalizáció által okozott károk felszámolását is jelentik. A kamara szervezetét, önkormányzati és érdekvédelmi tevékenységét ezekre a célokra kell ráhangolni. A megújulás céljait a rendszer minél több szereplőjével el kell fogadtatni. Ehhez korrekt helyzetértékelésre és megalapozott javaslatokra van szükség. Azt szeretném, ha a kamarán belül olyan munkabizottságok jöhetnének létre, amelyek a problémafeltárásban és a lehetséges megoldásokra vonatkozó javaslatok kidolgozásában is részt vállalnak.

 

PT: Mondana konkrét példát is?
H. Z.:
A patikai marketing kapcsán az új szabályozás elsősorban azt mondja ki, hogy mit nem tehet a gyógyszerész. Szeretném, ha az etikai kollégium rövid időn belül kidolgozna egy olyan ajánlást, amely alapján – a törvényi kereteket és a kódex előírásait szem előtt tartva – kialakulhat egy mindenki számára elfogadható patikai gyakorlat. Ugyanez vonatkozik például a generikus programra és a kötelező hatóanyag-rendelés bevezetése esetén a gyógyszerészi teendőkre is.

 

PT: Lát-e esélyt a patikák gazdasági helyzetének stabilizálására? A megoldások többé-kevésbé ismertek, mintha inkább a források hiányoznának hozzájuk…
H. Z.:
Az ágazatnak eleve többletforrásra lenne szüksége, ehelyett még a Széll Kálmán Terv is a nyakunkba szakadt. Erről a legmagasabb politikai szinten született döntés, ezért az általános oppozíció helyett a patikák kompenzációját tartottuk reális kamarai célkitűzésnek. Összeállítottunk egy több pontból álló javaslatcsomagot, ami elvileg alkalmas lehet a teljes körű kompenzációra, ugyanakkor a Semmelweis Terv célkitűzéseit is szem előtt tartja. Javaslatot tettünk a generikus ösztönző rendszer beindítására; az árrés-korrekcióra; a patikák likviditásának javítására, beleértve a kis gyógyszertárak működési célú támogatásának növelését; a szolgáltatási díjak bevezetésére, ezen belül a gyógyszerészi gondozáshoz kapcsolódó díjazásra; valamint a magisztrális gyógyszerkészítés teljes szabályrendszerének a felülvizsgálatára. Úgy látom, hogy a politika nyitott erre a megközelítésre. A generikus ösztönzés például 2012. január 1-jétől végre tényleg elindul.

 

PT: Ez azt jelenti, hogy lesz rá forrás, amit fel is tudnak szabadítani?
H. Z.:
A 2012-es költségvetés tervezete 2,7 milliárd forintot biztosít erre.

 

PT: Mi lesz az árréssel? Azt hallani, a 850 forintos plafont 1080 forintra emelik.
H. Z.:
Úgy tudom, hogy ezzel kapcsolatban is pozitív kormánydöntés született, ám az erre vonatkozó rendelet hatályba lépésére csupán jó néhány hónap múlva számíthatunk.

 

PT: E pénzekkel milyen mértékben pótolható vissza a patikák árréstömeg-csökkenésből adódó vesztesége?
H. Z.:
Sajnos még nem teljes körű a visszapótlás, és az ország jelenlegi gazdasági helyzetében minden forintért meg kell küzdeni. Csak olyan javaslatokkal érhetünk célt, amelyek a társadalmi kihatásokat és a politikai szempontokat is figyelembe veszik. Így kerülhet sor 2012-ben például a vidéki kispatikák működési célú támogatásának a növelésére és likviditási helyzetük javítására. Dolgozunk a szolgáltatási díjak mielőbbi bevezetéséért és a magisztrális szabályozás felülvizsgálatáért is.

 

PT: Még mindig az árrésrendszernél maradva: lát esélyt ennek az átalakítására?
H. Z.:
Az átalakítás már elindult; ennek kapcsán a gyógyszertárak árrés jellegű bevételeinek az összességében kell gondolkodnunk. A lényeg, hogy a patikák – működésük fenntartása érdekében – növelni tudják a bevételeiket.

 

PT: Eddig az állami támogatásról beszéltünk. A kiskereskedelmi árrést két irányba lehet „tágítani”: a fogyasztók, illetve a nagykereskedők felé.
H. Z.:
A közfinanszírozott gyógyszerek árrését rendeletben állapítják meg, az OTC-készítményekéről minden gyógyszertár maga dönt. Azt gondolom, hogy a saját településén mindenki nagyon jól felmérte az árrésnek azt a mértékét, amit még érvényesíteni tud. Nagyjából ez vonatkozik az egyéb termékek körére és árára is. Másfelől körülbelül tízmilliárd forint az az összeg, amit a gyógyszertárak évente különböző kedvezmények formájában a nagykereskedőkön keresztül megkapnak. Örülnék, ha 2012-ben nem csökkenne ennek a mértéke, bár több tényező is ez ellen hat. Nehéz évünk lesz.

 

PT: Hogyan képzeli el a jövőben a kamara és az állam viszonyát?
H. Z.:
A kamara a közhatalmi rendszer része, ebből fakadóan együtt kell működnünk a mindenkori hatalommal, ami alatt nemcsak a kormányzatot értem, hanem azokat a hatóságokat is, amelyeknek a gyógyszerellátáshoz közük van.  Másfelől az érdekvédelem akkor lehet hatékony, ha a mindenkori szakpolitikai vezetéssel egyezségre tud jutni. A tárca vezetőjét ugyanis erősítheti, ha úgy tud odaállni a mindenkori miniszterelnök elé, hogy a javaslatát a szakmával közösen dolgozta ki. Ugyanakkor az érdekeinkért gyakran ütközni is kell. Az államhoz való viszonyt ennek a három szempontnak a mindenkori eredője határozza meg.

 

PT: Hogyan lehet közös érdekek és értékek mentén felsorakoztatni a gyógyszerészek különböző csoportjait, illetve az azokat képviselő szervezeteket?
H. Z.:
Az egységhez az értékrend és az érdekek azonossága mellett az együtt végzett munkára is szükség van. Az értékrend azonosságát elvileg a gyógyszerészi esküre lehet alapozni. Feloldhatatlan érdekellentét a gyógyszerészek között szerintem nincs, a „feloldhatót” pedig sok információval és a másik élethelyzetének akceptálásával csökkenteni lehet. Segíthet a normakövető mentalitás helyreállítása is. A különböző szervezetekkel pedig akkor lehet eredményes az együttműködés, ha ők is elfogadják a jelenleg hatályos patikapiaci szabályozás alapelveit. Az eredményesség másik feltétele, hogy ne lobbizzanak többé a kamara törvényi kompetenciái ellen.     

 

PT: Hallottam olyan felvetést, hogy ha a kamara a gyógyszerészek valamennyi csoportjának az érdekeit képviselni tudná, nem lenne szükség más érdekképviseleti szervezetre.
H. Z.:
Soha nem vitattam más szervezetek létjogosultságát. A kamarát jogszabály legitimálja, a többi szervezetet pedig a tagságuk és az általuk végzett munka.

 

PT: Egyesek már most szívesen láttak volna generáció- és szemléletváltást a gyógyszerészet érdekképviselete terén. A megválasztott tisztségviselők személyének ismeretében, úgy tűnik, erre még várni kell. Ön hogyan képzeli a fiatalok helyzetbe hozását, a generációváltást a gyógyszerészetben?
H. Z.:
Tény, hogy a kamara legfelső vezetői között nem történt generációváltás, ám az elnökségben és az országos bizottságokban több fiatal is helyet kapott. A fiatalítás ezzel együtt az elkövetkező évek egyik komoly programja lesz. Azt tervezem, hogy az év első felében valamennyi területi szervezetet felkeressük, ahol arról is szeretnék egyeztetni, hogy az adott közösségen keresztül hogyan tudnánk a kamara munkájába minél több fiatalt bevonni.

 

Tóth Tamás

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>