A fájdalom és az alvás kapcsolata idõsebb korban
Az elmúlt években a témával foglalkozó kutatók kísérletet tettek arra, hogy kétirányú összefüggést találjanak a fájdalom és az alvás között, ugyanis ezek a kölcsönös interakciók különösen fontosak abból a szempontból, hogy megértsük, kik azok, akiket az átlagosnál nagyobb mértékben sújt a krónikus fájdalom és a gyakori alvászavar együttese.
A folyamatos fájdalom, különösen az idõsebbek esetében, komoly népegészségügyi problémát jelent, amely sok százmillió forintos egészségügyi kiadáshoz, csökkenõ munkaképességhez és életminõséghez, valamint korai halálozáshoz vezet. Ugyanígy az alvási problémák is jelentõsen hozzájárulnak a rossz életminõséghez, és az öregedéssel sajnos ezek is egyre gyakoribbá válnak.
A fájdalom akadályozza a nyugodt alvást
Azon betegek legtöbbje, akik fájdalomtól szenvednek, különbözõ alvászavarokról – az elalvás problematikusságáról és a többszöri éjszakai felébredésrõl – számolnak be orvosuknak. E páciensek, bár éjszakánként látszólag elég idõt töltenek alvással, mégsem tudják kipihenni magukat. Laboratóriumi körülmények között végzett alvásvizsgálatok során, amiket mûtét utáni akut fájdalomtól szenvedõ, illetve reumatoid arthritises betegeken végeztek, kiderült, hogy azoknak, akik az õket gyötrõ fájdalom miatt gyakran felébrednek, problémáik vannak az újra elalvással, és rövid idõt töltenek a mély alvás fázisában. Több okból kifolyólag az öregedés is hasonlóan kedvezõtlen változásokat hoz a legtöbb ember alvási szokásaiban. A korral egyre több problémánk lesz az elalvással, egyre töredezettebb lesz az alvásunk, egyre csökken a mély alvásban töltött idõ és egyre korábban ébredünk fel reggelente.
Az alvás hiánya jelentõs hatással bír a fájdalomra
A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a nyugodt éjszakai alvás összefüggésben áll az azt követõ napon érzett energikussággal, egészségességgel és jó hangulattal. Ami ennél meglepõbb, hogy az alvás minõsége és a fájdalomérzékelés között is egyértelmû összefüggés van. Több, emberek és állatok bevonásával végzett laboratóriumi vizsgálat is kimutatta, hogy az alváshiány alacsonyabb fájdalomküszöböt eredményez. E vizsgálatok némelyikében az alvásmegvonás nem volt teljes, de már az alvásidõ 4–5 órára redukálása is elég ahhoz, hogy a kísérlet alanya az elkövetkezõ nap folyamán érzékenyebbé váljon a fájdalomra. További tapasztalat, hogy az akut vagy a krónikus fájdalomtól szenvedõknél a szakaszos vagy lerövidült alvás a következõ napon a fájdalom intenzitásának növekedését eredményezi.
A tágabb lakosság körében végzett kutatások is hasonló eredményekrõl számolnak be. Az Egyesült Államokban élõ, általánosságban egészségesnek mondható felnõttek közül azok, akik nem alszanak jól, gyakrabban számolnak be napközben elõjövõ fájdalmakról, és idõvel nagyobb esélylyel alakul ki náluk tartós izom- vagy ízületi fájdalom, mint kipihent társaiknál.
Összegzés
Az alvási problémák az öregedéssel egyre gyakoribbá válnak, ám az elégtelen alvás nem kell, hogy feltétlenül része legyen az idõskornak, hiszen a kiváltó okok legtöbbje megszüntethetõ, vagy legalábbis mérsékelhetõ. A konstans fájdalom alvási problémákhoz vezet, amelyek – mint láttuk – a következõ nap még nagyobb fájdalmat okoznak, s emiatt a pihentetõ alvás még nehezebbé válik. Ez egy olyan ördögi kör, amit sajnos túl jól ismernek a krónikus hátfájástól vagy reumatoid arthritistõl szenvedõ betegek.
Azoknak a faktoroknak a beazonosítása, amelyek súlyosbítják a fájdalmat – márpedig az akadályoztatott alvás is bizonyítottan e tényezõk közé tartozik –, mindmáig aktuális és fontos területei a kutatásoknak. Az idõskorú felnõttek alvási nehézségeinek felismerése és kezelése pedig arra ad lehetõséget, hogy napról napra csökkentsük az életüket megkeserítõ fájdalom mértékét.
Dr. Robert Edwards, PhD
A brighami Aneszteziológiai
és Pszichiátriai Klinika, valamint a bostoni
Women’s Hospital klinikai pszichológusa
Forrás: www.pain.com