Pánikra semmi ok, de…

Pánikra semmi ok

Az állam szerepvállalása a patikaműködtetésben – 2. rész

Az állam a magánkézben lévő patikák pénzügyi támogatásával kívánja biztosítani a térben és időben folyamatos lakossági gyógyszerellátást. Az egészségügy és a gazdaság egyéb területein viszont éppenséggel a centralizációs törekvéseknek lehetünk szemtanúi.

Az állami szerepvállalás tekintetében Magyarországon, s azon belül is az egészségügyben jelenleg két, egymással ellentétes trendet figyelhetünk meg. Az egyik, éppen a lakossági gyógyszerellátás területén a szakmaiság, az önállóság erősítése. Ennek pillérei többek között a gyógyszerészi többségi tulajdon előírása, a gyógyszertár kizárólagosan egészségügyi intézményként történő definiálása, a patikavezető gyógyszerész döntési jogkörének bővítése, a létszámminimum rendelet, a szakmai munka pénzügyi támogatása, vagy éppen a gyógyszertárban elérhető, nem gyógyszer-jellegű termékkör korlátok közé szorítása.

A másik, általánosan észlelhető tendencia a centralizáció, az állami befolyás növelése. Példának okáért jelenleg is zajlik mintegy 70 kórház állami működtetésbe vétele. Tavaly óta a fekvőbeteg-ellátó intézmények gyógyszerbeszerzései is központilag történnek. A szám szerint 123 orvosi rendelő önkormányzatoktól való – fakultatív – átvételét egyelőre elnapolták, viszont az intézeti gyógyszertárak szinte teljes egészét már az állami tulajdonú kórházak működtetik. Sőt, az a hír is felröppent, hogy az állam az influenzavakcinát gyártó Omninvestben is többségi tulajdont kíván szerezni. És míg az első két esetben az önkormányzatoktól, az utóbbiakban magánvállalkozásoktól veszi át a működtetést, illetve az irányítást.  

Kórházak, orvosi rendelők, intézeti patikák: a sorban logikusan a közforgalmú gyógyszertárak következnének. Az egyik általunk megkérdezett egészségügyi közgazdász szerint azonban az elmúlt egy évben kormányzati szinten egyáltalán nem merült fel a patikák állami átvétele. Ám hogy tisztábban lássunk, magát a szaktárcát is megkérdeztük, hogyan kívánja biztosítani a térben és időben folyamatos lakossági gyógyszerellátást.

„2013-ban 700 millió forint áll rendelkezésre az egy települést egyedül ellátó kisgyógyszertárak részére, amivel több mint 300 település gyógyszerellátását támogatja a kormányzat. A működési célú támogatáshoz való hozzájutás feltételei is kedvezőbben módosultak, és az állam a fiókgyógyszertár működtetéséhez is kiegészítő támogatás biztosított” – közölte lapunkkal az Egészségügyért Felelős Államtitkárság.

„A finanszírozási előleg is nagyobb összegben, évi 2 milliárd forint értékben és kedvezőbb feltételekkel áll a kispatikák rendelkezésére. Ez a kamatmentes hitelkonstrukció tavaly mintegy 120 gyógyszertár gazdálkodási helyzetét segítette – sorolta tovább a szaktárca a támogató jellegű intézkedéseket. – A generikus ösztönző idei, 3,6 milliárd forintjának úgynevezett kvartilis alapú felosztása is előtérbe helyezi a kisforgalmú gyógyszertárakat, ahogy a 2013. január 1-jétől bevezetett gyógyszertári szolgáltatási díj évi 4,5 milliárd forintos összegének gyógyszertári vényszám alapján, degresszív módon történő felosztása is kedvez a kispatikáknak.

A sokat vitatott árrés-átcsoportosítás esetében is azon kisebb forgalmú gyógyszertárak kerültek kedvezőbb helyzetbe, amelyeknek a nagykereskedők nem, vagy csak minimális mértékben adtak kedvezményt.

A fent említett intézkedések eredményeként a vidéki kistelepüléseken gyógyszertárat működtető kisvállalkozások havi szinten juthatnak olyan bevételhez, amelynek nagyságrendje elegendő lehet a vállalkozás anyagi helyzetének stabilizálására. Mindezekből is látszik, hogy a térben és időben folyamatos ellátás biztosítása érdekében a kormányzat milyen keretrendszerben és koncepcióban gondolkozott, gondolkozik” – zárult a válaszlevél.

Vagyis, és ezt már mi tesszük hozzá, az állam jelenleg inkább a működés finanszírozását, semmint az átvételét preferálja. Nem alaptalanul, hiszen a jelenlegi trendek is azt igazolják: egyelőre nincs szükség radikálisabb beavatkozásra.

 Tóth Tamás

 

A cikk előző részének legfontosabb megállapításai

  • Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság, a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a Hungaropharma vezérigazgatója is úgy látja, a patikák ma egyértelműen jobb helyzetben vannak pénzügyileg, mint 2010-ben.
  • A gyógyszertáraknak adható támogatás mértéke idén túlkompenzálja az árréstömeg várható csökkenését.  
  • A veszteséges patikák többsége (nagy)városokban működik, így elsősorban nem a kistelepülések gyógyszertárainak van szükségük működési célú támogatásra.

 

Intézeti gyógyszertárak: nemkívánatos a magántőke

„A kétezres évek elején kezdődött meg a hazai fekvőbeteg-ellátáshoz kapcsolódó kórházi szolgáltatások kiszervezése. Így vehették át a különböző magyar és külföldi vállalkozások a laborok, a dialíziscentrumok és az intézeti gyógyszertárak működtetését. Az utóbbiakra közbeszerzés útján lehetett pályázni, az együttműködési szerződést a felek 7-12 évre kötötték meg” – meséli saját és mások kálváriáját egy korábban kórházi patikákat működtető cég vezetője.

E vállalkozások jelentős pénzeket invesztáltak az intézeti gyógyszertárakba: a lámpafénnyel gyéren megvilágított alagsori gyógyszerraktárakat a kórházak földszintjére, a bejárat közelébe telepítették át, és modern, XXI. századi patikákat varázsoltak belőlük. „Az irányításunk alá tartozó egységekben egy körülbelül 500 tételből álló gyógyszer-alaplistát alakítottunk ki, és a közös beszerzések nagyobb volumenének köszönhetően jelentős árkedvezményeket értünk el a gyártóknál, nagykereskedőknél” – emlékszik a vállalkozó. 

Befektettek, kihasználva annak a lehetőségét, hogy 2007-ig csupán ezen a területen volt lehetőség új patikák nyitására. A megtérülést mindenekelőtt az itt is lehetővé vált lakossági gyógyszerellátástól várták. Az általunk megkérdezett üzletember szerint a Magyar Gyógyszerészi Kamara kezdettől ellenezte a nyitást, mivel az így közforgalmúvá (is) vált intézeti patikák konkurenciát jelentettek a közelben működő magángyógyszertárak számára.

A Parlamentben tavaly nyáron hangzott el az a módosító indítvány, miszerint a jövőben csupán kórházak létesíthessenek és működtethessenek intézeti gyógyszertárat. Az indoklás szerint a fekvőbeteg-ellátás területén kialakított fokozott állami szerepvállalás miatt szükséges távol tartani a külső befektetőket az intézeti gyógyszerellátástól.

Mint ismeretes, a 2006. évi XCVIII. törvény 51. § (1) szerint „intézeti gyógyszertár működtetése a fekvőbeteg-gyógyintézet, illetve a fekvőbeteg-gyógyintézet intézeti gyógyszerellátási feladatait ellátó működtető kérelmére engedélyezhető”. Az ezt a kitételt módosító, 2012. évi LXXIX. törvény 74. § szerint azonban „intézeti gyógyszertárat csak fekvőbeteg-gyógyintézet létesíthet és működtethet”. A jogszabály azt is előírja, hogy a kórházi gyógyszertáraknak 2014. január 1-jétől kell megfelelniük az új szabályozásnak.

Az általunk megkeresett cégvezető elmondta, hogy az elmúlt időszakban gyógyszertáraik több szempontból is nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A nagykereskedők jelentősen megszigorították a szállítási feltételeket, illetve nem egy esetben a kórházak is tartoztak nekik. Ráadásul a működtetési szerződések egy része is mostanában járt le, amiket a fekvőbeteg-intézmények – az új jogszabályhoz igazodva – már nem kívántak meghosszabbítani. Látva a helyzet kilátástalanságát, a befektető ez év elején maga kezdeményezte a még érvényben lévő szerződések megszüntetését, illetve cége felszámolását.

Jelenleg az átadási/átvételi folyamat zajlik: a gyógyszerkészleteket teljes egészében, az eszközöket pedig részben megvásárolják a kórházak. Az összesen körülbelül 200 főnyi patikai személyzetet is szinte teljes egészében átveszik, tegyük hozzá, jórészt a jelenleginél alacsonyabb fizetéssel.

 

Hogyan működik külföldön?

„A volt egészségügyi miniszter szerint a kormány a biztosítók után akár a gyógyszertárakat is államosíthatja” – olvashattuk még tavaly decemberben. A jó hír (számunkra), hogy a szóban forgó ország nem hazánk, hanem Szlovákia. Ám míg északi szomszédunknál ez csupán egy lehetséges alternatíva, Szerbiában jelenleg is működnek állami, Olaszországban pedig önkormányzati tulajdonú (farmacia municipale) patikák. Svédországban egészen 2009-ig kizárólag az állam működtethetett gyógyszertárakat, ám ez ütközött az uniós direktívákkal, s így külső kényszerből végül részleges privatizációra került sor.

ország

állami tulajdonban lévő gyógyszertárak

megjegyzés

Svédország A svéd állam 2009-ben részben eladta a gyógyszertárakat, a maradék, körülbelül 350 egységet plusz a franchise jelleggel működő gyógyszer-kiskereskedelmi üzleteket pedig az Apoteket nevű láncba tömörítette. Svédország a világ egyik utolsó olyan országa, ahol a gyógyszer-kiskereskedelem területén állami monopólium működött. Az Apoteket jelenleg mintegy 35 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik.
Olaszország Az országban 1550 önkormányzati tulajdonú gyógyszertár működik.  
Lengyelország A Cefarm nevű állami gyógyszer-nagykereskedő körülbelül 30 patikát működtet Varsóban. A Cefarm egyes leányvállalatait az elmúlt években privatizálták.
Szlovénia 300 gyógyszertár és fiókpatikáik, továbbá 29 intézeti gyógyszertár van állami kézben.  Mindössze 86 patikát működtetnek magánvállalkozásként.
Oroszország A szövetségi és önkormányzati gyógyszertárakat fokozatosan privatizálták. 11 ezer (!) állami és önkormányzati patikát a kórházak működtetnek.  
Ukrajna Az ország csaknem 20 ezer gyógyszertárának körülbelül a 40 százalékát működteti az állam, amiben az intézeti patikák is beletartoznak. Az ukrán kormány a jövőben összesen mintegy félezer állami tulajdonú gyógyszertárat kíván nyitni az ország nagyobb postahivatalaiban. A fővárosban, Kijevben már működik is ilyen egység. 
Forrás: James Dudley Management: OTC Distribution in Central and Eastern Europe’s Growth Markets, 2013.

 

Kórházi élmények

Milyen tapasztalatokról tud beszámolni a kórházak állami tulajdonba vétele kapcsán dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke?

Dr. Rácz Jenő: A megyei és a fővárosi kórházak átadása 2012. január 1-vel, míg a városi kórházak átadása 2012. július 1-vel történt meg. A megvalósítandó cél a centralizáció, az integráció és az erőforrások koncentrációja. Hogy ez mennyire sikeres, azt a gyakorlati tapasztalatok mutatják meg, amelyeknek a levonása viszont mindenképpen hosszabb időt, minimum egyéves működést igényel.

Pirulatrend: Vajon az átvétellel megszűnik-e a kórházak adósságállománya?

R. J.: Az adósság nem attól függ, hogy ki a tulajdonos, hanem attól, hogy a működtetéshez szükséges és a rendelkezésre álló források mennyire vannak szinkronban. Az államosítás önmagában ezt a problémát nem oldotta meg.

PT: Milyenek a tapasztalataik a központi gyógyszerbeszerzések kapcsán?

R. J.: Ezek a beszerzések általában sikeresek voltak. Ezt a pozitív gyakorlatot kell a jövőben is továbbvinni. Ugyanakkor az intézményi gyógyszerellátást is erősen befolyásolja a gyógyszerkassza Széll Kálmán Terv szerinti drasztikus csökkentése.

PT: A kórházakhoz hasonlóan elképzelhetőnek tartja-e a veszteségesen működő gyógyszertárak állami tulajdonba vételét?

R. J.: Nem, lévén, hogy ezek nem köztulajdonban, hanem magánkézben vannak.

 

Az állam mindent visz?

Nemrégiben érdekes tanulmány látott napvilágot az állam centralizációs törekvéseiről. Voszka Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos tanácsadója Erős állam: a verseny feltétele vagy torzítója? című írásában igyekszik felvázolni a központosítás mozgatórugóit, és természetesen példákat is sorol az elmúlt évek ez irányú kormányzati lépéseiből. 

„Egy évvel ezelőtt még eretnek dolognak számított volna megkérdőjelezni a piac mindenhatóságát, ma pedig egyáltalán nem tabu többé arról beszélni, hogyan kell az államnak nagyobb szerepet vállalnia” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök 2010-ben a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen elhangzott előadásában. Egy évvel korábban pedig így nyilatkozott: – „Egy nemzetgazdaság hazai kézben lévő stratégiai ágazatok nélkül gyenge és sebezhető. Az új világban érték lesz a nemzeti vagyon, a hazai tulajdonban lévő bankrendszer, érték lesz az energia, a föld, az élelmiszer, a víz, (…) és a köz érdekét az állam tulajdona is védi.” 

A fenti megfogalmazások az állam és a piac újfajta viszonyát vázolják fel: az állam nagyobb szerepét, illetve a társadalomba, a politikába beágyazott gazdaságot. Az erős állam egyik legfontosabb feladata mindezek alapján a közérdek érvényesítése.

A kormány gazdasági stratégiájának egyik értelmezése szerint a Fidesz által bírált „piacbarát etatizmus” helyébe az „államvezérelt piacgazdaság” lép, ami a régi – egészen a tervgazdaságig visszanyúló – működési mechanizmusok továbbvitele, a gyenge állam és gyenge piac kombinációja lenne.

A miniszterelnök és pártja már előző kormányzati ciklusában is lassította, néhány esetben visszafordította a privatizációt, majd ellenzékben is ezt az álláspontot képviselte. Az állami tulajdonosi szerep „újjáépítése” és kiterjesztése, bár a kormányprogram nem szól róla, azóta a hivatalos kormánypolitika rangjára emelkedett. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő feladatai közé az állami vagyon gyarapításának az az értelmezése is bekerült, ami „akár a vagyoni kör bővítését is magában foglalja”.

Mit tett a jelenlegi kormányzat az erős állam jegyében a tulajdonviszonyok átrendezése, a versenyfeltételek alakítása terén? 2011 novemberében visszavásárolta az orosz Szurgutnyeftyegaztól a Mol 21,2 százalékos tulajdonrészét. Tavaly, nagyjából ugyanabban az időszakban szándéknyilatkozatot írt alá az E.ON csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeinek a Magyar Villamos Művekre történő átruházásáról.

Jelenleg is napirenden van az állami tulajdon bankszektorra történő kiterjesztésének terve. „A pénzintézeti szerkezetet át kell alakítani, legalább ötvenszázalékos magyar tulajdoni arányra lenne szükség” – nyilatkozta még 2010-ben Matolcsy György, későbbi nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybankelnök. Ennek egyik útja a meglévő bankok állami kézbe vétele lehet.

Az államosítás pénzügyileg legjelentősebb tétele a magánnyugdíjpénztárak szinte teljes vagyonának 2011-es visszacsatornázása volt az állami rendszerbe, ami nemcsak az állampolgárokat és a vagyonkezelőket érintette, hanem – a pénztárak portfóliójában található részvények tulajdonosváltásán keresztül – a tőzsdei társaságokat is. Becslések szerint ezen az úton mintegy 350 milliárdnyi vagyon került állami kézbe, elsősorban a legnagyobb hazai cégek (Mol, OTP, Richter) kisebbségi pakettjei.

A centralizáció egy másik formája a nagyobb intézmények holdingokba történő összevonása, ami legtöbbször az önálló irányításuk felszámolásával is együtt jár. Ezen a téren az egyik legnagyobb horderejű terv a MÁV és a Volán vállalatok összeolvasztása, illetve a kórházak és más egészségügyi intézmények központosított működtetése.

„Az állami tulajdon kiterjesztését esetenként az olcsó vásárlás lehetősége is megkönnyítheti – teszi még hozzá Voszka Éva. – Ennek önmagában is kedvez a válság vagyont leértékelő, sokhelyütt mindmáig érzékelhető hatása. A kormányzat azonban szabályozói hatalmával élve maga is elősegítheti az árcsökkentést, ezen keresztül saját tulajdonosi szerepének kiterjesztését.”

 

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>