A munkahelyi stressz-szint és a dolgozók teljesítményének összefüggései
Noha a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény 2008. január 1-jétõl hatályos módosítása a munkavédelem törvényi szintû szabályozásába beemeli a pszichoszociális kockázati tényezõk kezelésének munkáltatói feladatát, a munkáltatók csekély hányada térképezi fel és javítja vállalati szervezetét ebbõl a szempontból, pedig a pszichoszociális veszélyek következményeként a munkavállalók tömegénél válaszreakcióként stressz, munkabaleset és pszichoszomatikus megbetegedések következhetnek be. Arra pedig még kevesebben gondolnak, hogy a túlzott stressz a munkateljesítményre is negatív hatással van.
Milyen jelei lehetnek a stressznek a vállalati szervezeten belül?
Míg a fizikai szinten jelentkezõ tünetek – mint például a szívdobogásérzet, az emésztési- és alvászavarok, a fejfájás
– jobbára csak önmagunk számára figyelmeztetõek, a stressz által kiváltott, érzelmi, szellemi és viselkedési síkon megnyilvánuló tünetek mások által is foghatók, értelmezhetõk.
A stressz rövid távon jelentkezõ tünetei – a beosztottak lehangoltsága, fáradtsága, az esetleges szorongás, idegesség, türelmetlenség és labilitás – mind-mind intõ jelek lehetnek egy vezetõ számára. Szaporodnak a számolási hibák, koncentrációs zavarok lépnek fel, az érdektelenség jelei figyelhetõk meg a kollektíván belül. A szervezetben viselkedésbeli disszonanciák, szaporodó konfliktusok, antiszociális megnyilvánulások, túlreagálás, fokozott érzékenység mutatja a káros stressz hatását. Kimutathatóvá válik a teljesítményromlás, a rossz hangulat, a bizalomhiány, amelyek következtében erõs fluktuáció alakulhat ki.
Hosszú távon burn out (kiégés), egészségkárosító magatartás (alkoholfogyasztás, dohányzás), pszichoszomatikus betegségek jelzik a folyamatot. Szaporodik a táppénzes napok száma, csökken a termelékenység.
Miért fontos a stressz korai felismerése a munkahelyen?
Folyamatosan ki vagyunk téve a munkakörnyezet változó mértékû megterhelésének – ezen nem változtathatunk. Amikor azonban a megterhelés túlságosan alacsony vagy túlságosan magas, az negatív fiziológiai válaszokhoz és pszichológiai élményekhez vezet.
A munkával összefüggésben általában akkor jelentkezik a stressz, amikor a munkakörnyezet követelményei meghaladják a munkavállaló azon képességét, hogy e követelményeket teljesítse (vagy kezelje). A feladatok által kiváltott izgalmi állapot bizonyos szintig teljesítménynövelõ hatással bír, e szint felett viszont nagymértékben rontja a teljesítményt. Ez pedig rossz mind a munkavállaló, mind a szervezet számára.
A Yerkes–Dodson-törvény szerint a drive állapot és a teljesítmény hatékonysága közötti összefüggést ábrázoló görbe fordított U alakú. Ennek a csúcsán kiemelkedõ a teljesítmény: ilyenkor a legnagyobb
a motiváció és a figyelem összpontosítása, a feladat nehézségének és a kihívás súlyának megfelelõen. Ebben a fázisban érezhetjük át a munka igazi örömét, kognitív hatékonyságunkat, az igazán önfeledt, boldog, kreatív tevékenykedést (a flow-t).
Hogyan függ össze a stressz és a hatékonyság?
A fenti törvény jól alkalmazható a stressz és a munkavégzés hatékonysága közti öszszefüggésre is. A stressznek a tevékenység hatékonysága szempontjából létezik egy optimális szintje. Túlságosan kis aktiváció esetén lankad a figyelem, ezért csökken a munkavégzési hatékonyság. Információs alulterhelés lép fel, és ennek következményeként nõ a „kihagyás” típusú hibák valószínûsége. Túlságosan nagy aktiváció esetén információs túlterhelés következik be, amikor is számos mozzanatot nem veszünk figyelembe.
Az optimális arousal (azaz a szervezet általános izgalmi és éberségi állapotával) szorosan összefügg a végzett feladat jellegével: összetett és bonyolult feladatok esetén az optimális arousal alacsonyabb, míg az egyszerû feladatoknál magasabb.
Mit tehetünk a distressz ellen a munkahelyen?
A munkahelyen kiemelt szerep jut a vezetõnek a teljesítményt és hatékonyságot támogató légkör, az optimális feladatmegosztás megteremtésében. Az érzelmileg intelligens vezetés ott kezdõdik, hogy a vezetõ teljes valójában jelen van a munkatársai között, ráhangolódik a kollégáira, megérti problémáikat és napi helyzeteiket. A jó vezetõ megbízik másokban, empatikus, jó kapcsolatteremtõ, megnyugtató, megbecsüli és inspirálja beosztottait.
Ha a vezetõ igazán elkötelezett, akkor társas tudatosságának és készségeinek mindegyikét alkalmazza munkahelyén. Eredményességének egyik fokmérõje, hogy a fordított U betû mely pontjára képes eljuttatni munkatársait.
Természetesen nem minden esetben kerülhetõ el a distressz. Az viszont, hogy képesek vagyunk-e megküzdeni vele, nagymértékben tõlünk függ. Ezzel magyarázható, hogy míg egy alacsony EQ-val rendelkezõ ember számára akár egy hoszszas várakozás is stresszel járhat, az érzelmi intelligencia magasabb fokán állók számára ennél jóval komolyabb helyzetek sem jelentenek problémát, azokat nem élik meg stresszként.
A leküzdés technikái
Ha eredményesen akarunk megküzdeni a stresszel, ahhoz elõször saját magunkat, mûködésünket kell megismernünk és megértenünk. Csak ezután érdemes a stressz feltérképezésével és leküzdésével foglalkozó speciális képzésen részt venni. Amikor képessé válunk, hogy felismerjük magunkban a stresszre utaló jeleket, be tudjuk majd azonosítani a stresszorokat is, és külsõ nézõpontból is rá tudunk tekinteni a problémánkra. Így lehetõséget kapunk arra, hogy eldöntsük: elkerülhetõ-e a stresszor, vagy alkalmazkodnunk kell-e hozzá, esetleg lehetõségünk van a megváltoztatására.
Mi is valójában a stressz?
Selye János professzor megfogalmazásában – aki magyar kutatóként, egzakt módon elsõként definiálta a fogalmat – a stressz egy nem fajlagos (nem specifikus) reakció, amivel szervezetünk az õt ért kihívásokra, ingereke reagál. A stressz természetes reakciónk a külsõ behatásokra, így az élet elképzelhetetlen stressz nélkül. A kellemetlen, ártalmas és romboló hatású, majd végsõ soron testi vagy szellemi kárt okozó stresszt Selye distressznek nevezi.
„A cél természetesen nem a stressz elkerülése… Ez lehetetlen. Ám ahhoz, hogy képes légy alkotó és boldog életet élni, elõször ki kell tapasztalnod a stressz rád jellemzõ optimális szintjét.” (Selye János)
Stressz minden szinten
A felmérések adatai szerint az Európai Unióban a munkához kapcsolódó második leggyakoribb egészségügyi problémát a munkával összefüggõ stressz jelenti, amely közel 40 millió munkavállaló egészségét (azaz az aktív népesség mintegy 28 százalékát!) veszélyezteti.
A stressz mindkét nem számára, valamennyi gazdasági ágazatban és a szervezet minden szintjén meghatározó problémaként jelentkezik. A munkahelyi stressz okai olyan pszichoszociális veszélyek lehetnek, mint például a munka jellege, szervezése és irányítása, a foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága, illetve a fizikai veszélyek, például a zaj és a hõmérséklet.
Nagy Erzsébet
tanácsadó, coach