Szeresd a hétfőt!

A pozitív érzések ereje a munkahelyen

A Marketingpirulában egy évvel ezelőtt megjelent cikkünkben arról írtunk, hogy a jelenlegi, nehézségekkel küszködő gazdasági környezetben milyen fontos a rugalmas, nyitott, optimista gondolkodás. Azóta még inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy azoknak, akik élen akarnak maradni a piaci versenyben, ismerniük kell a pszichológia és a neurológia erre vonatkozó legfrissebb tudományos eredményeit.

A legtöbben már csütörtökön hálát adunk az égnek, hogy csupán egy munkanap maradt a hétből, és hamarosan szombat lesz. Nemigen szoktunk belegondolni, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez az ilyesfajta „várakozás”. Nos, mindez arra világít rá, hogy amit egész héten csinálunk a munkahelyünkön, az feszültséget vagy unalmat vált ki belőlünk, esetleg csalódásokkal, félelemmel vagy haraggal leírható érzéseket okoz. Ha hétfőtől péntekig zömmel örömet, kíváncsiságot, büszkeséget, hálát, élvezetet éreznénk, nem várnánk annyira azt a „rövid kis hétvégét”.

Építs, bővíts!

Az elmúlt tíz évben a kutató pszichológusok többször is feltették a kérdést: mire valók a pozitív érzések? Azt már régóta tudjuk, hogy a félelem, a harag, a szorongás a veszély jelzéseiként működnek, és a túlélésünk szempontjából rendkívüli jelentőségűek. Abban a pillanatban, amikor ezek az érzések megjelennek bennünk, a testünk felkészül a támadásra vagy a menekülésre – természetesen ma már csupán átvitt értelemben.

A modern ember a munkahelyén már nem dárdával a kezében jár, és egy-egy feszült helyzetben nem támadja meg azokat, akiknél erősebbnek véli magát. Viszont éles, bántó megjegyzéseket tesz, intrikál, vagy éppenséggel a háttérbe húzódik. Ha pedig gyengébbnek ítéli magát a másik félnél, passzív ellenállást tanúsít.

Ezek a reakciók – mint azt az imént már megállapítottuk – a túlélés szempontjából nagyon hasznosak, viszont a teljesítményre nézve károsak, mert amikor ilyen helyzetbe kerül az egyén, már nem a feladatra, hanem a személyét veszélyeztető helyzet kezelésére koncentrál.

Ellenben a pozitív érzéseknek nincs ilyen nyilvánvaló biológiai, evolúciós szerepük. A legutóbbi évekig maguk a tudósok is azt gondolták, hogy a pozitív érzések olyanok, akár a desszert egy jó ebéd végén, vagy mint hab a tortán. Kellemes érzeteket keltenek, ám a túlélés szempontjából nincs jelentőségük.

Barbara Fredrickson úttörő munkásságának köszönhetjük, hogy napjainkban ez a nézet kezd megváltozni. Fredrickson kísérletek sorával bizonyította, hogy pozitív érzések nélkül nincs kooperáció, nincs lehetőség a szociális, társas együttélésre. Kutatásai igazolták, hogy az idegrendszerünk két egymástól teljesen eltérő mintázatban működik. Ezek egyike az „Üss vagy fuss!” állapot. Ebben a helyzetben a szervezet az adrenalin, illetve a noradrenalin hatása alatt áll. A légzés, a szívműködés, a vérkeringés, az izomzat és a belső szervek is összehangoltan arra készülnek, hogy az egyén itt és most, a lehető leghatékonyabban megvédje magát, biztosítsa a túlélését. Ebben az állapotban a figyelem beszűkül, a veszélyre fókuszál, az idegrendszer a rövid távú megoldásokra koncentrál. A helyzet megoldása kizárólag a „győztes-vesztes” gondolkodási mintában lehetséges. Az egyén vagy győz, vagy őt győzik le.

A másik mintázat, amit éppen az elmúlt években fedezett fel, írt el és bizonyított be Fredrickson, ettől eltérően az oxytocin és a szerotonin kémiai anyagok hatására jön létre. Ebben az esetben is a szervezet minden sejtjét érintő változás következik be. A testtartás megváltozása például a mellkas tágulását eredményezi, ami jobb oxigénellátást biztosít. A vérkeringés, a szívműködés és az izomtónus a X. agyideg (bolygóideg) aktivitásának köszönhetően nyugalmi, ellazult állapotba kerül. A személy érdeklődése a társas kapcsolatok megerősítésére irányul, így ez az állapot a hosszú távú együttműködés lehetőségeit teremti meg.

Fredrickson ezt az állapotot az „építs!”, illetve „bővíts!” szavakkal jellemzi. Kísérleteiben azokat a pozitív érzéseket is meghatározta, amelyek nélkülözhetetlenek ennek az állapotnak a kiváltásában. A büszkeség, a kíváncsiság, a tisztelet, a hála, az öröm, a remény érzésére van szükségünk ahhoz, hogy az építs-bővíts! idegrendszeri mintázat bennünk létrejöjjön.

A kísérletek azt is igazolták, hogy ebben az állapotban a figyelmünk kinyílik, még a látóterünk is kitágul, a szó szoros értelmében nagyobb területről tudunk információt gyűjteni, és a memóriánkban tárolt információkhoz is hatékonyabban férünk hozzá. A viselkedésünk ilyenkor a „nyertes-nyertes” megoldások kialakítását támogatja.

Miért fontos ez a vállalkozások számára?

Mindezek fényében könnyű belátni, hogy mindaz, amire ma a munkahelyi vezetők vágynak – csapatszellem, kezdeményezés, kreativitás és hasonlóak –, a pozitív emóciók mennyiségén múlik. Azok a vállalatok, amelyek cégkultúrájuk kialakításában elsőként alkalmazzák a pozitív pszichológia kutatási eredményeit, hamarabb érhetik el, hogy munkatársaik örömmel járjanak dolgozni, és be lehessen őket vonni a feladatok megoldásába.

Már ma is léteznek olyan vezetési technikák, HR-eljárásmódok, amelyek alkalmasak a legfontosabb pozitív érzések megteremtésére. De csak akkor, ha az, aki ezeket a technikákat alkalmazza, ismeri a hátterükben rejlő elméletet, és tudatosan alkalmazza a módszert. A megértés hiányában, puszta divatból bevezetett eszközök sokszor nagyobb kárt okoznak, mintha egyáltalán nem alkalmaznák őket (lásd a demotivációt okozó teljesítményértékelési rendszerek problematikáját).

Barbara Fredrickson felfedezése egyre nagyobb jelentőséggel bír, hiszen a társadalomban folyamatosan növekvő mértékű depresszió nemcsak a pozitív érzések kialakulását akadályozza meg, hanem az azokat elősegítő környezeti feltételek felismerését is. Minél hamarabb jut el valaki hangulati betegségének egyensúlyban tartásához, annál könnyebben indulhat be nála a pozitív érzések keltette, felfelé tartó spirál, ami a test egészséges, harmonikus működésének alapfeltétele.

Összefoglalva, a cégeknek lehetővé kell tenniük, hogy a munkatársaik mindennap olyan környezetbe érkezzenek a munkahelyükre, amelyben tudásuk legjavát tudják nyújtani, és a hétfőt is szeressék, ne csak a pénteket várják.

Tóth Ilona, Profil Training

 

Szóljon hozzá!

(Kötelező.)

(Kötelező - nem jelenik meg.)

(Nem kötelező.)

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>