A patika jövője, a jövő patikája
Temetni jöttem az elmúlt húsz év egészségügyi gyakorlatát, finanszírozását, struktúráját. Hamarosan minden gyökeresen meg fog változni, mert nem tartható fenn tovább az, hogy többet költünk, mint amennyit termelünk. A változások a gyógyszertárakat is súlyosan érinteni fogják, sőt a teljes gyógyszer-kereskedelmi szegmenset is alapjaiban fogja átrendezni a közelgő új világ.
Véleményem szerint két fő oka van a lefelé vezető út visszafordíthatatlanná válásának, az egyik gazdasági-pénzügyi, a másik demográfiai. Ezek az okok a mélyben természetesen összefüggnek egymással.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt 40–50 év során kialakult pénzügyi-gazdasági struktúra valójában egy piramisjátékhoz hasonlít, minimális reálgazdasági alapokkal. Csak addig működik, amíg alul vannak új befizetők (akik sokszor nem önszántukból befizetők), miközben a csúcson elhelyezkedők óriási pénzeket keresnek. Azonban mint minden piramisjáték, egyszer ez a struktúra is összeomlik, mert kiderül róla, hogy valójában nem más, mint egy felfújt szappanbuborék, egy virtuális valóság.
A világban mozgó pénzmennyiség mögött lévő valós reálgazdaság egyes becslések szerint az öt százalékot sem éri el! Ahhoz, hogy a hitelpiramis kialakulhasson, nem lett volna elég néhány pénzéhes bankár szélhámoskodása, kellett hozzá a közgazdasági szakma teljes megvásárlása, a politikai elitek alkalmatlansága és kollaborálása, valamint az egyszeri „fogyasztók” totális felelőtlensége is. Mostanra jutottunk el oda, hogy nincs tovább. A hitelek kamatos kamatai megfojtanak bennünket és mindenki mást (lásd Görögországot és nemsokára a többieket). Az elmúlt húsz évben Magyarország felélte az elkövetkező 20–30 év forrásait, és most ez a forrásnélküli időszak kezdődik.
Ami a nagy változásokból az egészségügyet érinti, az is nyilvánvaló. Egyre kevesebb pénz jut mindenre, így gyógyszertámogatásra is. Ami a gazdaságnak a hitel, az az egészségügynek a tb-kassza, ezen belül a gyógyszer-kereskedelemnek a gyógyszertámogatások mértéke. Ha kivonják a gyógyszerek mögül a támogatások nagy részét, akkor a betegek egyszerűen nem fogják tudni kiváltani a drága készítményeket, ami a gyártók és a forgalmazók árréstömegét is érzékenyen fogja érinteni. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az eddig fenntartott gyógyszertámogatási rendszer mennyiben szolgálta a betegek, és mennyiben a gyógyszergyártás, illetve a gyógyszer-kereskedelem érdekeit. A WHO statisztikái között böngészve érdekes összehasonlítást tehetünk a nálunk egészségügyre jóval kevesebb pénzt költő országok mutatói és hazánkéi között. Nem mindig a drága a jobb.
A demográfiai bomba
A másik ok, ami igazán drámai probléma, az a demográfiai helyzet. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is égető gond lett a gyermekszületések alacsony száma. Az igazi gazdasági és társadalmi krízis ennek lesz a következménye. Hamarosan olyan alacsony szintre fog esni a dolgozni tudó és akaró rétegek létszáma, hogy egyszerűen képtelenek lesznek eltartani a társadalom egyre növekvő inaktív részét. Nyugat-Európa – a kelet-európai munkavállalók tömeges betelepítésével – egy kis ideig még el tudja odázni saját összeomlását, ezzel azonban a kelet-európai országok, köztük Magyarország demográfiai és gazdasági összeomlását hozza közelebb.
Ki kell végre mondani, hogy az általános, mindenki számára egyformán elérhető, magas színvonalú egészségügyi ellátás illúzió, gazdaságilag finanszírozhatatlan. Ebből következik, hogy a jövőben mindenkinek sokkal mélyebben a zsebébe kell nyúlnia, ha gyógyulni akar.
Fény az alagút végén
Most ezek után lássuk, milyen jövő vár a patikákra! A gyógyszertárak bevétele döntő mértékben a receptköteles készítmények forgalmától függ; ha itt jelentős szűkülés történik, akkor az árréstömeg is csökkenni fog. Mi következik ebből? Az alkalmazottak elbocsátása, a nyitvatartási idő szűkítése, a minimálisra csökkentet készlet, patikabezárások. Amennyiben a patika a korábbihoz hasonló mértékű forgalmat akar lebonyolítani, azt csak több kisebb értékű tétel eladásával lehet elérni, ami adott esetben csupán az alkalmazotti létszám emelésével oldható meg, aminek komoly bérköltsége lesz.
A sötét időket azok a patikák élhetik túl, amelyeknek lehetőségük van a mindenképpen bekövetkező gyógyszerértékesítés-csökkenést az egyéb készítmények forgalombővülésével ellensúlyozni. A végletesen lecsúszott régiókban működő patikák helyzete mindenképpen romlani fog. A minap jártam Erdélyben, és egy falusi gyógyszertárban hosszabban volt szerencsém elbeszélgetni a gyógyszertárvezetővel. Mutatott egy kockás füzetet, amiben a hitelbe kiadott gyógyszereket vezeti. Elmondta, hogy muszáj hiteleznie, mert ha nem teszi, a betegek átmennek a másik patikába, mert ott kapnak hitelbe gyógyszert. Remélem, Magyarországon nem alakul ki ez a gyakorlat, mert az a körbetartozás ördögi csapdájához vezetne (a magyar építőipar is a körbetartozások miatt rogyott össze).
Az idősödő társadalom részéről egyre nagyobb igény mutatkozik az egészségügyi ellátásra, viszont most éppen ennek a korosztálynak lesz egyre kevesebb a jövedelme (a nyugdíjrendszer hamarosan csak a fejenkénti kifizetések jelentős csökkentésével lesz egyensúlyba tartható). Így ennek az igénynek csak olcsó készítményekkel lehet majd megfelelni. A patikai árrés növelésére a közeljövőben nem látok költségvetési forrást; amit a szakma megtehet, és reális eséllyel kiharcolhat magának, az a patikai termékprofil bővítése.
Mivel a jövőbeni fizetőképes vásárlók a dolgozó középkorúak lesznek, az ő igényeiket kell minél jobban kielégíteni. Ők még nem nagy gyógyszerfogyasztók, de már leszámoltak azzal az illúzióval, hogy ha betegek lesznek, akkor az állam majd mindent megold helyettük. Az öngondoskodás a saját egészségi állapotuk megóvásával kezdődik. A betegségmegelőzés és az életmódorvoslás az a két terület, ahol a gyógyszertár – mint egészségügyi intézmény – pluszbevételhez juthat, és népegészségügyi szempontból is még hasznosabbá válhat. Valószínűsíthető, hogy az akut orvoshiány miatt előbb-utóbb a gyógyszerészeknek korlátozott vényírási jogot fognak adni. Ha felerősödik a gyógyszerészek külföldre vándorlása, akkor a patikák személyi feltételeit is újra kell gondolni. Az ellátási érdek sok, jelenleg még megkérdőjelezhetetlen jogszabályt felülírhat. A jövőbe én sem látok, annyi viszont már most megállapítható, hogy a tendenciák elég rosszak, a szűkülő forrásokért minden szinten egyre elkeseredettebb harc fog dúlni. Az aranykor már soha nem jön vissza, de patikára mindig szükség lesz!
dr. Vásárhelyi Csaba
patikaközvetítő